Évértékelés - Ms. Hortensia

Elkezdődött az év második fele. Eljött az idő az évértékelésre

Még alig múlt el karácsony, és már itt is van a 2020-as év közepe, vagyis már JÚLIUST ÍRUNK. Hihetetlen, nem??? Vagy csak én vagyok ezzel így?

Sokan már ilyenkor elkezdenek készülni a karácsonyra, szervezik a szilveszterüket vagy “csak” élvezik a nyarat, a szünidőt.

Bárhogyan is tesztek, időnként érdemes megállnunk és számot vetni azzal, hogy mi történt eddig és merre felé is tartunk. Adjunk magunknak néhány nyugalmas órát és gondolkozzunk el azon, hogy a célok, tervek, amiket az év elején kitűztünk magunknak, most merre tartanak?

Valóban afelé haladunk, vagy teljesen új irányt vett az életünk?

Miközben ezen az írásomon dolgoztam, azon gondolkodtam, vajon miért olyan fontos számomra, hogy célokban, tervekben gondolkodjak? Mi ez a “kattanás” bennem?

Talán azért olyannyira fontos nekem, hogy megtanuljam, megtanítsam ennek az egésznek a folyamatát, mert az én gyerekkoromból kimaradt és már felnőtt fejjel kellett hogy ráeszméljek mennyire fontos, hogy tudjunk célokat kitűzni és tisztába legyünk a lépésekkel amik ahhoz kellenek, hogy meg is valósulhasson. Babót is elkezdtem tanítgatni arra, hogy mit jelent az, hogy CÉLKITŰZÉS, CÉLOKHOZ-TERVKÉSZÍTÉS, KITARTÁS…..

10 évesen kellenek a CÉLOK?

Itt tudod elolvasni

Én azt gondolom, hogy ahhoz, hogy valaki, BOLDOG, SIKERES ember legyen, alapvetően azt a gondolkodásmódot kell elsajátítani, hogy ezekért a dolgokért tenni kell. Ezt nem kapjuk meg csak úgy alanyi jogon, vagy apucitól, vagy a kormánytól, vagy bárkitől. Fejben dől el ez is, mint minden más.

A sikeres emberek felelősséget vállalnak. Önmagukért, saját életükért és sikerességükért.

Valójában mi is a SIKER?

Nagyon fiatal koromban az egyik vendéglátós főnököm mondta nekem egyszer, hogy a

“SIKER AZ, AMIKOR ELÉRED A CÉLJAIDAT”

Ez a gondolat újra és újra eszembe jut. Persze ehhez először is célokra van szükség. Ami mindenkinek más és más. Legyen akár kicsi, mint most Babó, vagy ép idős.

Világos célok nélkül élni olyan, mintha egy kis ladikban ülnél a tengeren, vitorla vagy kormánylapát nélkül. Lehet, hogy nagyjából tudod, merre szeretnél menni, de minden egyes reggel más irányba indulsz el. Nyugodt napokon úgy érzed, nincs semmi gond azzal, hogy sodródsz. De ha lecsap a vihar, és elkezdi dobálni a csónakodat, úgy érzed, elveszítetted az irányítást. Majd, mikor a felhők elvonulnak, elveszettnek érzed magad és már nem tudod többé merre is akartál menni.

Mit is terveztem 2020-ra?

Alapvetően 2 részre bontottam a terveimet.
A, Személyes célok:

Az első és legnagyobb tervem, hogy idén, lefutok 2020km-t!!!!!! Ezzel jól haladok, habár van pici lemaradásom

2. Augusztus 29-én egy szexi, fitt, csinos, mosolygós nő fogja elfújni a gyertyákat a tortán. Még van 2 hónapom, most van szükség még egy kis hajrára!!!!

Céljaim

Most itt tartok 60%

Hogyan tovább?

Azt kellett mérlegelnem, hogy

Mit csinálok most? Működik? Közelebb visz a céljaimhoz, vagy épp ellenkezőleg?

Amikor az ember lánya “évértékelést, életértékelést” készít, az a legfontosabb, hogy őszinte legyen (legalább magához). Rájöttem, hogy vannak a célkitűzéseim között olyanok, amiket csak tologatok magam előtt, amiknek az elvégzéséhez nem fűlik a fogam, pedig tudom, hogy jó lenne, hogy szükséges lenne.
Ilyen pl. az, hogy többet járok el itthonról. Hová??? Bárhová!!! A lényeg, hogy kimozduljak.

Mivel ez a megfogalmazás, így olyan megfoghatatlan, hogy TÖBBET…..na de mennyit, mennyi az a TÖBBET??? Ezért azt a stratégiát találtam ki, hogy első lépésként heti 2x megyek el (a bevásárlást, meg a kötelező elintéznivalókat nem számolva) valahová, bárhová itthonról. Amikor ez már kényelmesen megy, akkor jöhet a heti 3, és így tovább…

Vagyis, így sokkal megfoghatóbb, tetten érhetőbbé válik az a bizonyos kimozdulás. Ezt így bármi másra is lehet alkalmazni, ami egyben nagy feladatnak tűnik.

Vannak olyan célok is, amik nem ennyire egyértelműek, megfoghatóak. Mint Pl. kitartóbb leszek, türelmesebb leszek.
Ezeket sokszor “csak” úgy kiengedjük az éterbe, azután majd lesz velük valami, esetleg időnként eszünkbe jut, hogy na igen: volt nekem egy olyan célom, hogy idén türelmesebb leszek, persze ez akkor ugrik be, amikor épp a lehető legtürelmetlenebb vagyok magammal, a gyerekkel, vagy a férjemmel.

Mit tegyünk ezekkel?

Nézzük meg elsőként, hogy mi az OKA, HOGY NEM VAGYUNK TÜRELMESEK. Talán túl sok a nyakunkba vett feladat, vagy nem sikerül éjszaka 4 óránál többet aludni, esetleg pont válság van valamely életterületünkön? Ha az OKOT már sikerült tisztázni, akkor máris megtettük az első lépést afelé, hogy TÜRELMESEBBEK legyünk.

Ha már megvannak a KONKRÉT CÉLOK, ha már elhiszzük, hogy SIKERÜLHET, ha már tudjuk MÉRNI (havonta, hetente, naponta), akkor már csak TENNI, TENNI, TENNI KELL!

Amikor sok évvel ezelőtt elkezdtem célokat kitűzni, csak megírtam, és egy évig rá sem néztem. Csodák-csodájára sok minden megvalósult, mondhatnám, hogy véletlenül, ha hinnék a véletlenben. Ugyanakkor az biztos, hogy semmiféle kontroll nem volt rajta.
Ma már havonta, sőt vannak olyan célkitűzések amiket naponta vezetek kis füzetbe (sportnapló).

A méréshez használhatunk különféle app-okat, mint pl: a Produktiv vagy Nudge-ot.

Persze így is lesznek olyan célok, tervek, elvégzendő feladatok amik tolódnak napról-napra, hétről-hétre, esetleg hónapról-hónapra, de egyszer eljön az alkalom azokra is. Ha esetleg mégsem, akkor pedig meg lehet vizsgálni, hogy “kinek is a célja az”?