Vannak olyan ételek (kedvencek), az ember életében, amik nem a különlegességük, finomságuk miatt maradnak meg az emlékezetünkben, hanem azért, mert kapcsolódik hozzá egy szeretett ember, egy esemény, vagy életünk egy különleges pillanata. Így vagyok én a májkrémmel. Még csak nem is házimájkrém volt, csak egy egyszerű dobozos, KONZERV, májkrém, amit a nagymamám akkor még ABC-ben vásárolt. Reggelente kikeverte egy kis vajjal, és úgy kente a lekarikázott kiflimre, majd végül megszórta snidlinggel, amit az ablakban nevelgetett. Nekem, csak nekem. Még most is, ennyi év távlatából, ahogyan írok erről, elérzékenyülök. A nagymamámnál sokat voltam kisgyerekként, mivel a szomszédban lakott, így sok-sok májkrémes kenyeret/kiflit ettem. Azóta is nagyon szeretem a májkrémet. Sőt, amikor…