Egy lépés a boldogság

12 hónap-12 könyv / 9. könyv

Elég egy rossz “lépés” és a BOLDOGSÁG úgy foszlik szét, mint egy elhasznált kötény.

Már néhány éve, hogy megjelent ez a könyv, de hozzám csak most talált el. Megtetszett a címe, hiszen arra utal, amit, mint mindenki, többek között én is “keresek”. A borítóján pedig a kisgyerek, csak még vonzóbbá tette számomra…

Nem is haboztam sokáig, megvettem… nem bántam meg…

A könyv fülszövege:

Julie jó ideje nem hisz már a tündérmesékben. Egy szupermarketben pénztáros, és egyedül neveli kisfiát, az óvodás Lulut, aki az egyetlen fénysugár az életében. Egy szürke, borongós napon aztán nagyot fordul vele a világ: a jómódú, középkorú Paul aki nemrég vetett véget kiüresedett házasságának nagylelkűen meghívja őt kisfiával együtt tengerparti házába, Bretagne-ba. Velük tart Paul fia, Jérome is, a kissé kiégett orvos, akinek a felesége pár héttel korábban lett öngyilkos. A kis Lulunek köszönhetően a három felnőtt életébe lassan visszatér a vidámság és az optimizmus. Hazafelé azonban beléjük rohan egy autó. Agnès Ledig történeteinek legdrámaibb epizódjaiba is képes reményt és humort csempészni. Az Egy lépés a boldogság hol könnyeket csal az ember szemébe, hol nevetésre, az élettel való megbékélésre késztet.

Agnès Ledig (1972) francia író, végzettsége szerint szülésznő. Regényírással akkor kezdett foglalkozni, amikor három gyermeke közül az egyik leukémiában meghalt. Második könyve, az Egy lépés a boldogság 2013-ban elnyerte a Prix Maison de la Presse-t. A szerző családjával egy kis elzászi faluban él. Magyarul ez a regénye olvasható először.

Az én véleményem a könyvről:

“nem tudom sikerül-e valaha újra azt mondanom magamnak, hogy az élet szép.

– Nem az élet szép. Mi látjuk szépnek vagy kevésbé szépnek. Ne próbáljon tökéletes boldogságra törekedni, érje be az élet apró dolgaival, amelyek egymás mellé rakva segítenek kibírni a többit.

– Mit ért az élet apró dolgain?

– A mindennapok kis semmiségeit, amelyeket az ember szinte már észre sem vesz, de attól függően, miképpen éljük meg őket, kellemessé tehetik a pillanatot, és mosolyt csalhatnak az arcunkra.

Mindenkinek megvannak a maga kis semmiségei. Csak tudatosítanunk kell őket magunkban.”

Bátran ki merem jelenteni, hogy ebben az évben ez a könyv volt a legjobb azok közül, amiket elolvastam.

A könyv elején még azt hittem, hogy egy tipikus “amerikailimonádé” lesz az egész történet.

A főszereplők: Julie és az Ő szemefénye Lulu, Paul és fia Jérome,

Ahogyan szinte repültek a kezemben az oldalak, mivel csak úgy faltam a sorokat, úgy vált egyre biztosabbá, hogy minden lesz ez a könyv, csak nem limonádé!!!

Azzal indul a történet, hogy Julie a nehéz sorsú fiatal anya, aki bolti pénztárosként dolgozik, megismerkedik egy jómódú, középkorú, nagylelkű, ép elvált pasival, aki kötelességének érzi, hogy segítsen rajta.

Nem is akárhogyan segít, meghívja Juliet és kisfiát egy tengerparti nyaralásra… Pont mint egy lányregényben, ahol a főhős annyira vágyik a BOLDOGSÁGRA, hogy mit sem törődve a belülről jövő félelmeivel, igent mond.

Hamar kiderül viszont, hogy pont annyira segít Paul Julien, mint Julie Paul fián Jérôme-on.

Tipikus példája ez a könyv annak, hogy nincsenek véletlen találkozások, hogy két ember nem véletlenül keresztezi egymás útját.

Én magam mélyen hiszek ebben, még ha ilyen gyorsan nem is szokott mindig fény derülni rá esetemben, hogy miért is ismertem meg valakit.

Már-már azt hittem, hogy erről, fog szólni a könyv, hogy hogyan lesznek ők 4-en egy család. Egy kicsit romantikus, egy kicsit motiváló, egy kicsit vidám, egy kicsit szomorú. Egészen a könyv feléig!!!!

Tiniként, amikor még nem volt internet, mozi is csak ritkán, tv-ben pedig csak a Matinét nézhettem, sokszor elképzeltem hasonló szituációt, hogy értem is eljön a “herceg”, hogy velem is történik majd hasonló, mint Julieval a regény elején.

Biztosan nem vagyok egyedül azzal, hogy olvasás közben előre gondolkodom, hogy mi fog történni vajon a következő oldalakon… ki-kivel fog egy párt alkotni… vagy ha olyan a téma, akkor ki lesz a gyilkos…

Most is összehoztam Juliet kezdetben Paullal, majd Jéromemal, persze itt még nem gondoltam, hogy micsoda fordulatot vesz a történet.

A fejemben talán kissé szirupos, lányos, romantikus történetet az író, egy pillanat alatt varázsolja át.

Innentől szükség lesz legalább egy csomag papír zsepire annyira szívszorítóvá válik mindannyiuk élete.

Hogy miért? Azt persze most nem árulom el.

Mások véleménye a könyvről

“Ha lenne 6 csillag erre a könyvre azt kellene adni. Nehéz ezután a könyv után bármit is írni, az ember szíve meghasadt egy kicsit, de minden sorért, minden mondatért hálás, hogy olvashatta, hogy a kezében tarthatta.
Ez a könyv, amit többször kell olvasni, hogy az apró részletek is elő bújjanak.”

“A borító gyönyörű. Meglepődtem olvasás közben. Csak úgy ettem a lapokat a történet magával ragadott. Hogy miért is lepődtem ennyire meg olvasás közben? Mert nem egy ilyen fantasztikus szívszorító tragikus, de mégis romantikus könyvre számítottam. Az élet szép és kegyetlen oldalát is bemutassa. Eleinte nevettem aztán csak sírtam és sírtam a történteken. A gyász feldolgozásában is segít. Bárkit is szerettek legyen az gyerek vagy felnőtt. Legyetek vele amennyit csak tudtok sohasem tudni mikor látod őt utoljára.”

“Én is megkönnyeztem, mit tagadjam. Az írónő az érzelmek ábrázolásának nagymestere. Annyira, hogy belőlünk is kicsiholja ezeket az érzelmeket.
A könyv borítója telitalálat.”

Részlet a könyvből

“-Miért gondolod, hogy nem vagyok jól, hogy arra van szükségem, hogy elhajózzak messzire, és megpróbáljam elfelejteni ezt az egészet? Bűnösnek érzem magam, amiért nem voltam jelen az életében.
-Nem te vagy a felelős a haláláért.

Segíts magadon, Isten is megsegít.

Hiába nyújtod a kezed valakinek, nem tudod kihúzni a gödörből, amelybe maga mászott bele, ha nem fogadja a felé nyújtott kezet. Legfeljebb te is utána esel, az meg nem oldja meg a dolgokat. Ketten vagytok ugyan a gödör alján, de akkor is a gödörben vagytok.”

” A múlt nyomokat hagy, mint a léptek a homokban, de az ember a jövő felé lépked”

“Sosem tudod meg, milyen erős vagy, míg nem marad más választásod, mint erősnek lenni.”

“A hallgatásban az a jó, hogy beszélni hagyja a tekintetet, a lélek tükrét. Ha az ember nem beszél, jobban hallja a mélyből jövő hangokat.”

Összességében az egész történet, ahogyan az írónő megírta, szerintem teli találat. Úgy próbál nekünk átadni motiváló, segítő gondolatokat, hogy nem érezzük erőltetettnek, soknak, nyomulósnak.

Én örülnék, ha más művét is lefordítanák magyarra, mert rendkívül kíváncsivá tett.

Jó olvasgatást kívánok!

Összegyűjtöttem egy csokorba a könyveket, amiket idén olvastam és véleményeztem. Itt találod őket.