A Döntés - Ms. Hortensia

12 hónap-12 könyv / 15. könyv

A döntés, illúzió vagy valóság?

A legkedvesebb könyvesbolt tulajdonos itt Gödöllőn Márti, aki nem mellesleg a barátnőm is. Egyik beszélgetésünkkor ajánlott nekem egy könyvet, hogy ha ezt elolvasom, akkor mindent más színben fogok látni az életemben. A könyv címe nem volt bonyolult, (Döntés) így nem írtam fel, de amint hazajöttem tőle, azonnal rákerestem. Elsőként a Google ezt a regényt dobta ki. Elolvastam a fülszövegét és azonnal tudtam, hogy nem ez az, amire ő gondolt, viszont kíváncsivá tett a leírás, így hamarjában meg is rendeltem. Persze nem hagyott nyugodni, hogy Márti által ajánlott könyvre is szert tegyek, így tovább kutakodtam. Nem kellett sokáig és azt a Döntést is megtaláltam, így jött, hogy egymás után, két azonos című könyvet olvastam.

A borítója nagyon tetszett a könyvnek, így ez is segített a “Döntésbe”, hogy megvegyem, a General Press kiadó gondozásában jelent meg a könyv.

“Emlékszilánkok. Parányi aranyszemcsék, mélyen eldugva a mindennapi családi élet nyersgyapjú-színű anorákjának a zsebében.”

Na de térjünk vissza Samantha King könyvére.

A könyv fülszövege:

Maddie-nek mindene megvan, amire vágyott: férj, két gyerek, otthon egy rendes környéken. Az élete tökéletes. Egészen addig, amíg az ikrei tizedik születésnapjának a reggelén be nem csenget hozzá a végzet. Egy símaszkos férfi áll az ajtóban, fegyverrel a kezében, és arra kényszeríti az asszonyt, hogy döntsön, melyik gyermeke haljon meg, és melyik éljen tovább: a fia vagy a lánya.
A valóra vált rémálom után a nő élete romokban hever: a családja széthullik, ő pedig összeroppan, és a trauma hatására elveszíti az emlékeit.

Ezért minden idejét azzal tölti, hogy összerakja kirakós játék darabjait, és rájöjjön, ki és miért tette ezt vele. Amikor azonban tisztulni kezd a kép, rádöbben, hogy az életében sokkal több a titok, mint ahogy korábban sejtette, és egyre világosabbá válik az is, hogy a családja még mindig veszélyben van.

Samantha King regénye az első laptól kezdve magával ragadja, a váratlan fordulatok pedig az utolsó mondatig nem eresztik az olvasót. Kötelező olvasmány a Lány a vonaton és a Zárt ajtók mögött rajongóinak.

Az én véleményem a könyvről:

Hatalmas lelkesedéssel kezdtem neki a könyvnek és amíg a bűntény meg nem történik, addig lelkes is voltam, majd a hosszú sok-sok oldalon végbemenő monológ közben arra gondoltam, hogy Maddie is meghalt és ezek nem valós történések, hanem ahogyan már más könyvben is olvastam, mintha a Lélek élne tovább, gondolkodna, mesélne nekünk, miközben a test már nem él. Számomra picit sok volt az ugrálás, a múlt és a jelen között. Maddie-vel ha élőben találkoznék, úgy képzelném, hogy egy állandóan aggódó, szorongó, mártír típusú anyuka lehet.

Ha tv-ben látom ezt a thrillert, talán jobb lett volna, mert akkor sokkal rövidebb lett volna, és ha a 400 oldalt a felére csökkentenénk, talán én is azt mondanám, hogy egynek jó volt…., arról nem is beszélve, hogy egy igazán kis költségvetésű film lett volna. Mivel összesen 3 helyszín kellett csak, 1 ahol élt a család, 2 a kórház, végül egy lepusztult ház, ezt nem mesélem el mire kellett, mert akkor azt a kevés izgalmat is ellopnám, amit a könyv hozott.

Egy dolog tetszett benne, ahogyan azt feszegeti, hogy egy anya tesz-e, tehet-e különbséget gyermekeinek szeretetében. (erről a témáról sokáig lehetne beszélgetni, érvelni, én úgy gondolom két gyermek édesanyjaként, hogy mindkettő teljesen más személyiségként, máshogyan is szeretem őket, a lényeg a SZERETET,)

Ennél többet nem is írnék erről a könyvről. Nem volt számomra az évszázad regénye, de lehet csak én vártam tőle túl sokat. Egy elég megosztó regény lett. Szerintem többen lesznek, akik az elolvasás után azt mondják, hogy: -na jó, egynek megfelelt. Olvassunk el még egy könyvet az írónőtől, de ha az sem lesz ennél több, mint, hogy egynek jó volt, akkor… na de döntse el mindenki, hogy mennyire volt jó írás…

Idézetek a könyvből:

Már a szülőszobán minden szülőnek a kezébe kellene nyomni egy tankönyvet. Az első fejezet címe az lehetne: Hogyan bánjunk egyenlő módon a gyermekeinkkel? – fűztem hozzá a fejemet csóválva.

…ez az anyák kötelessége: megőrizni a titkokat, ha azok lerombolhatják gyerekeik világát.

– Szerintem meg a külső lehet csalóka is, és a testvérek éppúgy különbözhetnek, mint amennyire hasonlíthatnak is egymásra.

Már a szülőszobán minden szülőnek a kezébe kellene nyomni egy tankönyvet. Az első fejezet címe az lehetne: Hogyan bánjunk egyenlő módon a gyermekeinkkel? – fűztem hozzá a fejemet csóválva.

Kellemes olvasgatást kívánok Mindenkinek!

Összegyűjtöttem egy csokorba a könyveket, amiket idén olvastam és véleményeztem. Itt találod őket.