Szépségidőutazás – A női önkép alakulása
Ezt az oldalt azoknak hoztam létre, akik elgondolkodtak már azon, mit is jelent ma NŐ-nek lenni – a tükör előtt, a képernyők mögött vagy épp legbelül, csendben.
A Szépségidőutazás gyűjteményben összegyűjtöttem azokat az írásaimat, amelyek a női önkép, a szépség, a társadalmi elvárások és a belső megújulás témáját járják körül – néha mosolyogva, néha komolyan, de mindig szívből.
Ha van kedved, indulj velem ezen az úton. A szépség túl van az időn – és túl a képeken.
A témához tartozó cikkgyűjteményem
Kiegészítő tartalmak a „Szépségidőutazás” oldalhoz
Szépségnapló
Mit tartalmaz?
Napi tükör-napló kérdések – „Mi az, amit ma szépnek látok magamban?”
- Belső szépség-gyakorlatok – „Milyen érzések formálják az önképemet?”
- Egy „szépségem térképe” oldal.
- Önbizalom idézetek, erőforrás-mondatok.
Mire jó?
- Egy önismereti, játékos, elmélyülős napló, ahol a saját szépséged újraértelmezheted.
Egy igazán léleksimogató SZÉPSÉGÉLMÉNY születik meg ITT és MOST, EGGYÜTT-VELED. Kezdjünk is bele!!
Figyelj csak… Tudom, hogy néha nehéz szépnek látni magunkat. Pláne reggel, tükör előtt. De én most arra hívlak, hogy ne a hibáidat keresd benne – hanem azt, ami él, ami szerethető, ami igazi benned.
Ezt a kis tükör-naplót nem azért írtam, hogy még egy feladat legyen a napodban. Hanem mert hiszem, hogy pár perc figyelem magadra – tényleg csodákra képes.
Csak állj meg egy pillanatra. Nézz a saját szemedbe. És kérdezd meg magadtól ezeket az egyszerű dolgokat:
– Mit látok ma szépnek magamban?
– Miben tudok ma gyengéd lenni magamhoz?
– Miért tudok ma hálát érezni?
Nem kell jól válaszolni. Nem kell mindig ünnep legyen.
Csak engedd meg magadnak azt az érzést, hogy te is megérdemled a szeretetet – önmagadtól is.
Nekem ez minden nap egy kis visszatérés. Egy ölelés. És remélem, neked is az lesz.
Judithtól szeretettel
„A régi tükör”
Amikor odaköltözött Gáborhoz, nem sok mindent hozott magával. Pár könyvet, egy teáskannát, és azt a régi, ovális tükröt, amit még a nagymamájától örökölt.
A kerete repedezett volt, a foncsor néhol megkopott – de ő szerette. Valahogy olyan volt, mint ő maga: nem tökéletes, de igazi.
– Ezt tényleg ki akarod tenni? – kérdezte mosolyogva a férfi, amikor meglátta a nappali falán.
– Hát… igen. Ez vagyok én. Akarod? – kérdezett vissza, szinte félve.
– Inkább azt kérdezném: beleférhetek ebbe a képbe én is?
Nevetve bólintott.
Évek teltek el, de a tükör maradt.
Ott volt a reggeleikben, amikor fogat mostak egymás mellett, félig még álomban.
Ott volt a délutánokban, amikor Gábor mögé lépett, és csak annyit mondott: „Most valahogy egészen sugárzol.”
Ott volt a vitáik után is, amikor Emese hosszan nézte magát benne, és azt kérdezte: „Miért pont velem?”, mire Gábor csak annyit válaszolt: „Mert te vagy az, akire nézve mindig hazaérek.”
Egyszer, egy esős estén, mikor mindketten fáradtan rogytak le a kanapéra, Emese megkérdezte:
– Szerinted tényleg olyan fontos, hogy milyen képet látunk magunkról?
Gábor a tükörre nézett, aztán rá.
– Nem a tükör a fontos. Hanem az, hogy legyen valaki, aki ugyanazt látja benned, amit te már néha elfelejtesz.
Aznap este Emese írt egy sort a naplójába:
„Ma újra megláttam magam – a szemein keresztül.”
Tudod…
az utóbbi időben egyre többször érzem azt, hogy nem elég csak a külsőnket ápolni. Hogy lehet akármilyen szép a frizurám vagy a ruhám, ha belül fáradt vagyok, elcsendesedett a lelkem, és elfelejtettem figyelni arra, ami igazán fontos. Arra a belső hangra, ami mindig tudja, mi az, ami jót tesz nekem.
Ezért készítettem el ezt a kis oldalt.
Nem nagy dolgokat kér. Nem kell órákig meditálni, vagy tökéletesnek lenni. Csak néhány perc. Egy gyengéd pillanat, amit magadnak adsz. Egy belső mosoly.
Az egyik gyakorlatban csak elképzeled, hogy úgy nézel magadra, mint a legjobb barátnődre. Tudod, arra a barátnődre, akit mindig megszeretgetsz, amikor elfárad, akinek elég egy pillantása, és máris érzed, hogy mennyit jelent neked.
Mi lenne, ha te is így néznél magadra?
A másik kis kihívás segít abban, hogy észrevedd a világ apró szépségeit. Azt, hogy milyen sok csoda vesz körül minket nap mint nap, csak néha annyira sietünk, hogy elszaladunk mellettük. Pedig a lelkünk mindig észreveszi – csak meg kell tanulnunk újra figyelni.
Ez az oldal neked szól.
A belső szépségednek, ami lehet halk és szelíd, de ettől még nagyon is jelen van.
“Egy pillanattal tovább”
– Mit nézel ennyire? – kérdezte mosolyogva, miközben a kávésbögréjét az orra alá emelte.
A férfi nem válaszolt azonnal. Csak ült ott, a kanapé szélén, és figyelte. Nem tolakodóan, nem elemzőn – csak úgy… csendesen.
Mintha nemcsak őt látná, hanem benne is valamit.
– Téged – mondta végül. – De nem úgy, ahogy magad nézed.
A nő elnevette magát, kissé zavartan. – Hát hogy nézem magam?
– Gyorsan. Elkapva a szemed. Kritikusan.
Csend lett.
A nő letette a bögrét, és hirtelen olyan érzése lett, mintha egy régi, kissé repedezett tükröt tartanának elé – olyat, amit sokáig nem mert kézbe venni. Ahol nem a smink vagy a frizura a fontos. Hanem az a finom rezdülés, amikor valaki jól néz rád.
– Tudod… – kezdte halkan – sokáig azt hittem, a szépség az, amit meg lehet mutatni. Ami látszik.
A férfi bólintott.
– Aztán most itt ülök veled, kócosan, nyúzottan, és mégis… te úgy nézel rám, mintha ez lenne a legszebb pillanatom.
– Mert az.
Megint csend lett. De már nem feszítő. Hanem olyan, mint amikor a víz felszíne kisimul.
A nő nem mondta ki, de belül elmosolyodott.
Nem kell mindig készen lenni. Nem kell tökéletesnek lenni.
Csak egy pillanattal tovább kell maradni – egy tekintetben, egy ölelésben, vagy épp önmagunk mellett.
És akkor történik valami.
Ott kezdődik a belső szépség.
Ismered azt az érzést, amikor valaki megdicsér, és hirtelen zavarba jössz, mert nem is tudod, mit láthat benned olyan szépnek?
Na, pont ezért született ez a Szépségtérkép oldal.
Ez nem egy klasszikus önbizalomtréning, nem arról szól, hogy “szeresd magad” – hanem arról, hogy lassan, őszintén, finoman elkezdjük meglátni a valódi szépséget magunkban. Nem azt, amit a reklámok mutatnak, vagy amit a világ elvár, hanem azt, ami belülről jön.
Lehet ez egy mosoly, egy kedves gesztus, egy gondolat, ami másnak erőt ad.
Ide rajzolhatsz, írhatsz, firkálhatsz, felragaszthatsz egy kedves emléket is – bármit, ami segít abban, hogy ne csak nézd magad, hanem lásd is.
Ez a térkép a te szépségedről szól. Arról, amit te fedezel fel magadban. És hidd el, minél inkább figyelsz rá, annál több kincs kerül elő.
Judithtól szeretettel.
Tudod, néha annyira természetesnek vesszük, hogy csak kívülről nézzük magunkat. Vajon elég sima a bőröm? Jól áll ez a ruha? De mi lenne, ha most egy pillanatra beljebb néznél? Mint egy lágy, barátságos térképen – ahol nem az útvonalat, hanem önmagadat fedezed fel újra.
Ez a kis „szépségtérkép” abban segít, hogy ne csak a tükörből ismerd fel magad, hanem a szívedből is. Három kis sziget van rajta:
- Külső szépség – Itt gyűjtheted össze mindazt, amit igazán szeretsz magadon. Nem mások véleménye számít, hanem az, amit te látsz a tükörben, és amire azt mondod: „Igen, ez szép bennem.”
- Belső szépség – Ide jöhetnek az értékeid, érzéseid, erőforrásaid. A szeretet, amit adsz. A bátorságod, amikor nehéz volt. Az empátiád, az álmaid, a mosolyod mögött rejlő történetek.
- Kapcsolati szépség – Mert szép vagy abban is, hogyan vagy jelen mások életében. Egy jó szóval, egy figyelmes pillantással, a törődéseddel. Gondolj arra, hogy mások szemében miért ragyogsz.
Ez a térkép nem arra való, hogy tökéletesnek mutasson – hanem arra, hogy igazinak láss. Hogy emlékeztessen: a szépséged nem csupán a külsődön múlik, hanem azon a sok-sok kis szerethető részeden, amiket talán te már régóta nem láttál ilyen világosan.
Szóval vedd elő ezt a lapot egy csésze teával, és rajzold meg önmagad legszebb változatát – belülről, kívülről, kapcsolatokon át. Mert ez vagy Te. És ez csodaszép.
Ez a gyakorlat meghatóan mély tud lenni, különösen, ha valaki leül vele egy csendes délutánon – és pár év múlva újra előveszi.
- Szépségem hangja
Mit mondanék magamnak, ha igazán szeretettel látnám magam? Vagy mit mondtak rólam, amit jó volt hallani? - Szépségem mozdulata
Van-e egy mozdulat, testtartás, amitől szépnek érzem magam? Egy ölelés, egy tánclépés, egy kéztartás? - Szépségem nyoma másokban
Mikor mondta valaki, hogy hatással voltam rá? Miben látta bennem a szépséget?
Ezek segítenek témákat, érzéseket megfogalmazni neked Kedves Olvasóm – és akár szabadon is írhatsz közéjük más gondolatokat.
Kicsit olyan, mint amikor „kulcsszavakat” kapsz egy naplóhoz, csak vizuálisan, buborékformában vagy kis mezőkben. Ezzel kreatívan lehet játszani: rajzolni, írni, firkálni.
“Tükörfény – egy kávéillatú délelőtt története”
Egy tavaszi szombat reggelen Lilla egyedül sétált be a belvárosi kis kávézóba, ahol régen gyakran találkozott önmagával. Nem szó szerint persze – de mindig volt ott valami: egy lecsendesedett gondolat, egy új ötlet, egy régi álom emléke. Ma viszont mást érzett. Mintha valami elmozdult volna benne, és épp most keresné újra a saját fényét.
A pultnál kérte a szokásosát – mandulatejes flat white, kevés fahéjjal – amikor megpillantott egy ismerős arcot. Balázs. A férfi, akivel néhány hónapig valami gyengéd, ám törékeny kapcsolatot szőttek, majd elengedték egymást. Legalábbis úgy hitték.
Balázs most is úgy mosolygott, mint akkoriban – tisztán, őszintén, mintha valóban látná őt. Nem a smink mögé, nem a tökéletes testtartásra vagy a szavaiban lapuló bizonytalanságra… hanem azon túl. Valahogy úgy nézett, ahogy ő maga is szeretett volna magára nézni.
Leültek egy kis asztalhoz, és miközben beszélgettek, Lilla egyre inkább érezte: ez a beszélgetés nem róla és Balázsról szól, hanem róla önmagáról. Ahogy mesélt az utóbbi hónapokról – a jógás reggelekről, azokról a pillanatokról, amikor meglátta magát nevetni egy kirakat tükrében, vagy amikor valaki megköszönte neki a figyelmet – valami lassan a helyére kattant.
Nem Balázs tekintetében volt a varázslat. Hanem abban, ahogy ő mesélt. Abban, ahogy emlékezett, ahogy megérezte: milyen sokféle arca van a saját szépségének. Nemcsak az, amit mások dicsérnek, hanem amit ő maga is szeret magában – a hangjában, a gesztusaiban, a hatásban, amit maga után hagy.
Amikor elbúcsúztak, Lilla kilépett a napfénybe. Egy apró, játékos gondolat kúszott a lelkébe:
„Ha lenne egy térképem a saját szépségemről… most rajzolnék rá egy pontot. Ide, ehhez a pillanathoz.”
Te hogyan emlékszel vissza a saját szépségtörténetedre?
Van olyan korszakod, amikor másként láttad magad, mint most?
Írd meg kommentben, vagy csak csendben tedd el a szívedbe. Ez az út rólunk szól.
Ajánlott olvasmánylista / néznivalók
Mi ez?
- Inspiráló és elgondolkodtató tartalmak, amelyek kapcsolódnak a témához.
Mire jó?
- Elmélyít, megmutatja, hogy nem vagy egyedül a kérdéseiddel – és inspirál továbblépni.
Barbie (2023)
Egy rózsaszín mese, ami váratlan mélységeket rejt.
A női szerepek, szépségelvárások és az identitáskeresés játékos, mégis gondolatébresztő tükrében.
„Már nem Barbie akarunk lenni – hanem önmagunk.”
Dove: Real Beauty kampányok
Igazi nők, igazi testek – smink és filter nélkül.
A Dove márka több kampányában is megmutatja, milyen erő rejlik az önazonosságban és a testpozitivitásban.
TED TalkThe Power of Vulnerability – Brené Brown A sebezhetőség ereje a női önelfogadásban.
Zseniális előadás, magyar felírattal.
Naomi Wolf: A szépség kultusza
Egy szenvedélyes könyv a női test kontrolljáról, a társadalmi elvárásokról, és arról, hogy szabadság vagy börtön lehet a szépség.
„A szépség nem ösztön, hanem tanított fogalom.”
Részlet: Könyvekkel suttogó blogból, Naomi Wolf könyvéről írt ismertetőből.
“A szépség kultusza eredetileg 1990-ben jelent meg, és ahogy a címből is sejthető, alapvetően a szépségről, mint társadalmi jelenségről szól, illetve hogy a szépség kultusza miképpen határozza meg mindennapjainkat, okoz bennünk szorongást – bizonyos esetekben akár olyan mértékűt is, amely tragikusan végződik. Naomi Wolf alaptézise, hogy a szépség tulajdonképpen egy modenkori rabszolgaság, amely az élet minden területét áthatja, ezalól kivonni magunkat teljes képtelenség. A szerző ugyanakkor már a bevezetőjében igyekszik azt tisztázni, hogy ő nem szépségellenes. Fontosnak tartja, hogy egy nő élhessen az öröm, a szépítkezés, saját szépsége és szexualitása adta lehetőségekkel – ő amellett igyekszik inkább érvelni könyvében, hogy a nők megválaszthassák mit kívánnak tenni az arcukkal és a testükkel, anélkül hogy azt a társadalom büntetné vagy elítélné. Mert a külsőnknek önmagunkat kéne tükröznie, saját magunk reflexiója kéne legyen és nem pedig egy elvárt sablonba beletuszkolt valaminek. Mert így az egész csak szorongást okoz, és sosem fogjuk igazán jól érezni magunkat a bőrünkben.”
Önismereti gyakorlatok
Mi ez?
- Ez az önismereti kérdéssor egy szelíd, mégis mély tükör. Nem kell hozzá más, csak egy csendes pillanat és a szándék, hogy egy kicsit közelebb lépj önmagadhoz. Ezek a kérdések nem helyes válaszokat keresnek – inkább kinyitják benned azt a teret, ahol végre igazán önmagad lehetsz.
Mire jó?
- Segít újra rálátni arra, hogy ki is vagy valójában – túl a megfeleléseken, elvárásokon, belső kételyeken. Megmutatja, milyen hang szól benned, mi mozgat igazán, mire vágysz, és hogyan láthatod magadat tisztábban. Visszavezet a saját belső hangodhoz, és segít abban, hogy ne csak szép legyél kívül, hanem otthon is legyél önmagadban.
“Tudod, szebb vagy, mint gondolnád.”
Dove – Real Beauty Sketches
Tegyük fel, hogy leülsz egy grafikus elé, és megkéred, hogy rajzoljon le téged – pusztán az alapján, ahogyan leírod magad. Majd jön valaki, aki csak pár perce találkozott veled… és ő is elmondja rólad, amit lát.
Az eredmény: két egészen más arc.
Az egyik: szigorú, kemény, kritikus.
A másik: meleg, nyílt, szerethető.
Mindkettő te vagy – csak az egyikben nem hiszel eléggé.
Ez a videó nem a külsőről szól igazán. Hanem arról, milyen belső szemmel nézünk magunkra. És milyen sokszor hallgatunk el dicséretet, bókot, amikor mások őszintén megcsodálnak minket. Nézd meg. Sírd ki. Mosolyogj bele. Aztán mondd ki te is, akár halkan:
„Szebb vagyok, mint gondoltam.”
A másik tükör
– Nézd csak, ezt így képzeltem el – mondta Lilla, és odatolta a képernyőt Emesének.
– Hm… szép. Nagyon szép. Csak… nem te vagy.
Lilla megfagyott. Olyan volt ez a mondat, mint egy kavics, ami csendesen hullik a mély vízbe, aztán gyűrűk futnak szét tőle.
– Hogy érted, hogy nem én?
Emese elmosolyodott.
– Mintha valaki más hangját hallanám. Aki nagyon ügyes, nagyon esztétikus, de nem a te szívedből jön. Tudod, olyan… mintha egy másik tükörből néznéd magad.
Lilla elhallgatott. Hirtelen eszébe jutott, milyen érzés volt, amikor először kezdett el alkotni. Milyen gyermeki kíváncsisággal tette oda a színeket, milyen tisztán hallotta a saját gondolatait.
– Tudod – folytatta Emese halkan –, sokféle tükör van. Van, amelyik torzít, van, amelyik csillog, és van, amelyik túl sötét. De a legnagyobb kincs az a tükör, amelyik őszintén visszanéz rád. Az, amiben magadra ismersz.
Lilla bólintott. És másnap letörölte a sablonokat. Újra a saját vonásaival kezdett. Nem lett tökéletes. De végre megint önmaga volt.
„Szépség, amit hazaviszünk”
A nappali asztalán szanaszét hevertek a lapok. Mandalás idézetek, tükörkérdések, apró kézírásos válaszok, színesen satírozott buborékok. Az egyik bögre félig teli volt már kihűlt gyömbérteával, a másikban egy virágszirom ringatózott.
Lili hátradőlt a kanapén, és elmosolyodott.
– Figyelj, Anna… nem tudom, mikor történt, de valahol félúton elkezdtem másként nézni magamra.
Anna felkapta a fejét.
– Azt hiszem, én ott kezdtem, amikor leírtam azt a kérdést… tudod, „Kinek a hangját hallom most bennem?” És rájöttem, hogy nem az enyémet. Az anyámét. A főnökömét. Az instás lányét, akit titokban irigyeltem.
– És akkor?
– Akkor visszavettem a mikrofont. Írtam mellé egy új hangot. A sajátomét.
Csend lett, de nem üres – inkább olyan, mint amikor valami összeáll. Egy kis igazság, amit nem kell tovább keresni.
Lili elővette a „Szépségtérképet”. Az egyik buborékba ezt írta: „Szépségem abban van, ahogy meghallgatok másokat.”
– Ezt ma értettem meg – mondta halkan. – Nem a sminkemtől vagyok szép. Hanem attól, ahogy jelen vagyok.
Anna is visszafordult a saját lapjához. A belső szépséggyakorlatok között egy szó alá volt húzva kétszer: engedély.
– Megengedtem magamnak, hogy ne legyek tökéletes – mondta. – És valami furcsa módon ettől szebbnek érzem magam, mint valaha.
Később összeszedték a lapokat. Egy dobozba tették őket – nem elzárni, csak hogy legyen helye annak, ami fontos.
– Tartsuk meg ezt a dobozt. Úgyis jönnek még olyan napok, amikor elfelejtjük, kik vagyunk.
– De legalább már tudjuk, hogyan találjunk vissza.
Aznap este nem volt tükörpróba. Nem kellett.
A tükör ott volt bennük. És abban először mosolygott vissza egy olyan arc, amit végre szeretni tudtak.
Gondolatfonalak – újraolvasható érzések, (cikk gyűjteményem), – ez még csak az első.
Ez a gyűjtemény egy sokkal hosszabb útnak a kezdete. Olyan válogatásokkal készülök, amik mögött érzések, tapasztalatok, csendes reggelek és mély belső kérdések rejtőznek. Itt végig tudsz sétálni a gondolatok között.
Ez itt az első. És hamarosan jön a következő…
Ha ez az oldal megszólított, tarts velem legközelebb is. Mert a szépség, amit együtt fedezünk fel – mindig egy kicsit belőled is szól.
Ez is érdekelhet
Testolajozás a böjt alatt – természetes bőrápolás belülről és kívülről.
Hóvirágparadicsomban jártunk.
