Omyno- A visszatérés képlete

Képlet vagy misztikum???

Kezdjük a fülszöveggel: (ha valaki esetleg nem tudná, hogy mi is az a fülszöveg: Egy könyv rövid leírása, aminek az a célja, hogy felkeltse az olvasó érdeklődését és megvásárolja a könyvet. Nevét onnan kapta, hogy általában a könyvek kemény borítóját védő papírborítás “fülére” (behajtott részére) nyomtatják.

A könyv fülszövege:

A születésnapod csupán egy dátumnak tűnik. Pedig a nap, amikor születtél talán jóval több ennél. Kód, amellyel meg tudod változtatni az életed. Kód, amelyet, ha jól használunk, meg tudjuk változtatni a világot, amelyben élünk.

Salinger Richárd új regénye egészen más irányból közelít a misztikus témákhoz, mint amit eddig megszoktunk. Rengeteg humorral, szeretettel és iróniával tárja elénk, hogy mi az Omyno-képlet, és mi az ősi, rejtélyes képlet, amely felkavarja az indulatokat, abban a pillanatban, amikor megismerik.

Az Omyno végtelen lehetőséget jelent mindenki számára. Omyno kódja pedig mindenkinek van, akár tudomást vesz róla akár nem.

„Sokan gondolják majd, hogy ez az energia hatalom mások felett, pedig éppen ellenkezőleg, azért kapjátok meg a kódot, hogy újra egyenlők lehessetek. Akik attól félnek, hogy nevetségessé teszik magukat, mert hisznek egy náluk nagyobb erőben, nem beszélnek majd róla, de próbálkozni azért fognak. Ők a hosszabb úton járnak, így tanulnak alázatot. De lassan mindenki hite és vérmérséklete szerint méltóvá válhat Omynóhoz. „

Egyedülálló regényt tart a kezében az olvasó, amely nagyon szórakoztató utazás önmagunk felé, ugyanakkor jól használható technikai forgatókönyv mindenki számára, aki javítani akar a saját életén.

A nemzetközi piacon egyre több misztikus bestseller jelenik meg. Már éppen ideje volt, hogy egy magyar szerző is titkok után eredjen. Csakhogy a nemzetközi szerzők végül homályos utalásokon kívül nem találtak semmi kézzelfoghatót. Ebből a regényből tényleg kiderül valami fontos, gyakorlati és visszavonhatatlan.

Az én véleményem a könyvről:

Az esetek 90%-ban a fülszöveg alapján választok magamnak könyvet, a fennmaradó 10% pedig az, amikor valaki olyan ajánl egy könyvet, akinek nagyon adok a szavára. 

Ezt a könyvet a fülszöveg alapján kezdtem el olvasni. Az első néhány oldalból még a páromnak is felolvastam, mert tetszett, hogy humoros. 

Majd jött az az érzés, amit azoknál a filmeknél szoktunk érezni ami az elején tetszik, majd várja, meg várja, és még mindig csak várja az ember, hogy legyen valami, hogy kerekedjen a történet… majd egyszer csak vége lesz. Ugye ismerős??? Persze abba is lehetne hagyni a film nézését, de végig reménykedik az ember, hogy NA, NA, NA MOST TALÁN….

Kicsit több mint a felénél jártam, amikor rákerestem, hogy akik már elolvasták, azok hogyan értékelték a könyvet, mert olyan érzésem volt, mintha a fülszöveg és a könyv maga nem stimmelne…. Mások sem voltak maradéktalanul megelégedve (hogyan finoman fogalmazzak) a könyv nyújtotta élménnyel.

Mint egy igazi hollywood-i történet úgy kezdődik. A főhős épp lelki és karrier válságban van, amikor is elmegy egy látóhoz. Azt gondolja, hogy elátkozták és azért ilyen szerencsétlen. Ezen pedig egy látó, biztosan segít majd.

Na innentől elindul egy…. hát… hogy is mondjam kedvesen, kesze-kuszaság. Anna, a látó lány, ráveszi a főhősünket, hogy írjon meg egy könyvet Ő helyette. 

Nagy vívódások után, elkezd íródni egy könyv a könyvben, Kirával a főszerepben. 

Kira egy szegény, szerencsétlen lány, nagy álmokkal, sok alkohollal, droggal, míg végül a diliházban köt ki.

Itt egy újabb fordulóponthoz ér a regény, és persze az olvasó is, hiszen, ha eddig nem csukta be az ember lánya a könyvet és tette fel a polcra, akkor na itt, itt tuti megteszi. 

Én viszont olvastam tovább, mert tudni akartam azt a bizonyos képletet….

Csak, hogy tovább fokozzuk az olvasó türelmét, megjelenik a regényben a halott nagyi puskával, a Sejtkirály, na és persze az ördög is. HUh…….mi lesz ebből!?

Kapunk benne némi “ezoterikus tanítást”. Mint pl. miért ne együnk húst, mi a hit, az őszinteség, a gondolat ereje, a visszaigazolás és dicsérő szavak erejéről, a körülményekről és a felelősségről, az áldozat szerepről….

Folyt. köv. eddig kicsit több mint a felét olvastam el, de nem adom fel. Ha elolvastam, leírom hogyan folytatódott.

Jelentem, kiolvastam, lassan 4 napja. Visszagondolva erre a regényre, nem mondom, hogy életem legjobb, és a jövőmet megreformáló olvasmányát sikerült a magamévá tennem, de… én azt gondolom, ha valaki nyitott az ezotéria iránt, de nem szeretne nagyon megmártózni benne, csak úgy felszínesen karistol ebbe a témába, akkor számára ad némi új információt. Még az is lehet, hogy elindítja efelé a téma felé, még mélyebbre. 

Sajnos magáról a képletről keveset lehet megtudni, alig pár oldalon kapunk róla információt. Azt sejteti, hogy lesz ennek még folytatása, vagy talán már van is??? Még nem néztem utána…..lehet kicsit később, még rászánom magam, hogy utána olvassak, hogy hogyan folytatódik Kira élete, ha folytatódik…..

Olvass bele: 

“Mivel te most valóban nagyon kimerültél és megbántottak, pihenned kell, ha jobban leszel, talán a rajzok is jobban sikerülnek. 

De állandóan injekcióznak, amitől elkábulok, és sokszor alig látok. Így semmit nem tudok szépen lerajzolni. Szerinted mi van azokban a szerekben? Hát én azt nem tudom, én csak egy vidéki néni vagyok, aki, ha orvost lát, hazáig szalad. De ez nem is fontos, hiszen elég az akaratod, hogy ezt az egészet semlegesítsd. – Ezt, hogy érted? -Hát gondolj arra, hogy amit kapsz, az nem más, mint vitamin. Nem kábulsz el tőle, hanem jólesik. Erős és fitt leszel. Ráadásul finom. A szervezeted alig várja, hogy feldolgozhassa, aztán ami nem hasznos, azt azonnal üríti, ami meg hasznos, azt beépíti. -Nagymama, ez egy gigantikus hülyeség. Hát a gyógyszerektől elkábulunk, az alkoholtól berúgunk, a vitaminoktól pedig erősek leszünk.

– És próbáltad más másképp? -Minek próbálnám, amikor ez így van? Talán tévedsz, ami most nagyon jól jönne neked.”

“Most mi a bajod, Sejtkirály? -Kira már egyre jobban megszokta, hogy hangokat hall. Reálisakat és nem reálisakat egyaránt. Nem baj, legalább van kivel beszélgetnie. A zöldséget és a gyümölcsöt edd meg, a többit pedig szépen rejtsd el a párnád alatt. Amikor kivisznek a vécére, dobd ki. Így azt fogják hinni, hogy mindent megettél, pedig csak azt etted meg, amire szükséged van.”

“- Ha jól értem, utoljára a sátán járt itt. Itt sátán? Aki az ördög? Ijedt meg Kira, felült, és rémülten nézett körül. -De hát nem volt itt senki. Csak gondolkodtam-mondta végül. Ez nem egy olyan hang, ami azt bizonygatja igen hihetően, hogy kicsi vagy, tehetségtelen, vagy esetleg levezeti, hogy mit fognak gondolni mások rólad? Olykor világosan elmagyarázza, hogy neked úgysem sikerülhet. Mindenféle félelmeket ültet el benned. Nem ilyen hangot hallottál? De ilyesmit, csak éppen nem volt itt senki. -Miért kéne, hogy megjelenjen? Minek erőlködne, ha neked elég, hogy súg valamit, amit elhiszel, és félni kezdesz. Amikor félsz, meggyengülsz. A félelem elbizonytalanít, lebénít és máris olyan távol kerülsz önmagadtól, hogy esélyed sincs a boldogságra.”

Mások véleménye, akik olvasták a könyvet:

“Huh, nehéz róla írnom, mert a fülszöveg alapján nagy elvárásokkal vágtam neki, nagyon szeretni akartam, de sajnos nem ment. Iszonyatosan lassan, nyögve-nyelősen haladtam vele, ritkán van ilyen, de komolyan vártam a végét. Számomra kusza és értelmetlen volt, nem vagyok kíváncsi a további kötetekre. :(“

“Lányoméktól kaptam karácsonyi ajándéknak, személyre szóló borítóval. Tudta, nagyon szeretek ezotériával foglalkozó könyveket olvasni.
Nem csalódtam nagyon elgondolkoztató írás.”

Ha érdekel az író élete, munkássága, itt tudhatsz meg róla többet.