
vidd hírét az Igazaknak
Tartalomjegyzék
Előzmények
A legtöbb esetben sokat hozzá tud tenni egy könyv elolvasásának értelmezéséhez, meg és átéléséhez, ha előtte tájékozódunk az író életéről, a mű keletkezésének körülményeiről, esetleg elolvasunk néhány kritikát, pont úgy, mint amikor külföldön éttermet keresünk. Azonban ahogy a vélemények gyakran torzíthatják egy étterem valós képét, úgy egy könyv körüli túlzott vélemény is hátrányos lehet, ha nem adunk helyet az egyéni élménynek.
Ugyanakkor az a…. hogy is mondjam, vírusként terjedő, egy bizonyos szituációt csontig lerágó, majd mások által sokszorosított vélemény terjesztése, anélkül, hogy megvizsgálná az ember fia-lánya egy másik nézőpontból is, hogy a saját gondolatát osztaná meg arról a műről vagy engedné, hogy úgy “folyjon” át rajta a történet, hogy közben nem ítélkezik csak olvas, már sokkal kevésbé hasznos, sőt. Lehet, hogy elveszi a kedvét olyanoknak a mű elolvasásától, akiknek pedig hasznos, segítő, wow élményt adna.
Nem tisztem itt, a leírt soraimban senkit sem megvédeni, sem elítélni, egyszerűen csak leírom azt, amit és ahogyan én látok, hátha pont emiatt fogja olyan is elolvasni mondjuk ezt a művet: vidd hírét az Igazaknak, aki előtte hezitált.
A Moly-on találtam egy nagyon klassz gondolatmenetet, amivel tökéletesen egyet tudtam érteni, sőt, azt hiszem ez a tökéletes hozzáállás egy mű elolvasásához. Íme:
“Amikor olvasni kezdek egy könyvet, két dolog miatt fogom azt megkedvelni vagy sem: a stílusa és a hitelessége miatt. Ha az első próbát megállja, jöhet a következő.
Ennél a könyvnél, kivételesen, nem okozott gondot az E/1-es elbeszélés, élménybeszámolónak indított történetmondás. Tehát az első próbát kiállta. Aztán jött a hitelesség próbája. Ezzel együtt jöttek a kérdések is, melyeket egy mélyreható kutatás követett.
Gyanús volt. Gyanús volt minden, és a kételkedésemben még azt is megkérdőjeleztem, hogy lehet-e ez az írás valós élményekre építkező alkotás? Aztán megkaptam a magam válaszát, és úgy döntöttem, hogy akkor, így ezek után, megadom a könyvnek az őt megillető tiszteletet, és végig olvasom. A kutatásomat pedig megtartom saját okulásomra.”
Erre szokták mondani, mintha csak az én fejemből pattant volna ki, vagy akár én is mondhattam volna. Én is hasonlóan jártam el, miután elolvastam néhány háttéranyagot talán még kíváncsibb lettem az egész műre. Érezni akartam, hogy bennem mit mozdít meg, rám milyen hatást tesz. Én is azt érzem majd, hogy ez egy “kamu”? Innen-onnan összeollózott iromány? Vagy van egy mélyebb jelentése, egy elgondolkodtató, megszívlelendő mögöttes tartalom is benne? Döntse el mindenki, de ehhez persze el kell olvasni.
Ennek tükrében nem is kívánok azzal foglalkozni, hogy a történet mennyire fikció vagy valós esemény, annál is inkább, mivel maga az írónő is felveti, hogy talán lesznek olyanok, akik nem hisznek neki és azzal vádolják majd, hogy szemet huny a törvénysértések felett, hogy ez az egész törzsi dolog csak egy kitaláció. Ha szeretnél az egész “MarloMorganIgazTörténetről” még további információkat olvasni, akkor itt megteheted.
A könyv borítójának a belső felén található egy részlet a könyvből melyben az írónő így fogalmaz a saját történetéről:
“Azoknak az olvasóimnak, akik csupán szórakozást keresnek soraimban, azt kívánom: olvassák könyvemet élvezettel, aztán felejtsék el. mint afféle könnyű előadást. Ha a mesét keresik benne, nem fognak csalódni: azt kapják, amit vártak. Ám aki fogékony rá, tisztán megérti majd az üzenet szavát. És nemcsak az eszével, de érezni fogja a zsigereiben, a szívében és minden porcikájában.”
vagyis mindenki vegye ki magának belőle azt, ami számára fontos, a többi pedig szóra sem érdemes.
Mit tudhatunk az írónőről Marlo Morganról?
Meglehetősen kevés információt találtam róla.
Marlo Morgan (született: 1937. szeptember 29.) amerikai író, Iowában született. Középiskolai tanulmányait a Szent Ágnes Gimnáziumban végezte. A későbbiekben, a Missouri Egyetem Barstow Community College-jában tanult, valamint a Cleveland Chiropractic College-ban, ahol biokémiából és keleti gyógyászatból szerzett doktori címet. Néhány évig orvosként dolgozott, miközben Missouriba költözött majd férjhez ment és 2 gyermeke született, egy fiú és egy lány, akikről említést is tesz a könyvben. 25 évvel később elvált és az orvosi pályát is otthagyta, hogy teljes egészében az írásnak szentelhessek magát. A vidd hírét az igazaknak című könyve 31 héten keresztül vezette a New York Times bestseller listáját, majd az amerikai sikert követően 24 nyelvre fordították le, köztük magyarra is.
Morgan 1990-ben saját kezűleg adott ki egy könyvet Mutant Message Down Under címmel, amely egy középkorú, fehér, amerikai nő 62 sivatagi bennszülöttből álló csoportjával, a “valódi emberekkel” való utazását kívánta beírni Ausztrália kontinensén keresztül. A szerző azt állítja, hogy a könyv utólag íródott, valódi tapasztalatok ihlette.
A Mutant Message Down Under gyorsan szájról szájra népszerűvé vált az Egyesült Államokban a New Age mozgalommal,a Bookpeople felvette a könyvesbolti terjesztésre , majd ennek következtében a HarperCollins óriás kiadócég vette át és ők fikcióként forgalmazták. A HarperCollins kiadványból közel egymillió példány kelt el világszerte.
New Age mozgalom – Új Kor vagy Új Korszak)
A könyv egyik legnagyobb hatása az volt, hogy elérje a New Age mozgalom követőit, akik hittek az író valódi tapasztalataiban. Morgan azonban többször is felvetette, hogy a történet hitelessége nem minden olvasó számára egyértelműen. Az érdeklődőknek érdemes elgondolkodniuk azon, hogy a mű inkább a spirituális tanulságok átadását szolgálja, mintsem a pontos tények bemutatását.
A vidd hírét az Igazaknak című regény egyszerre spirituális, filozofikus mű és egy természetesebb, természetközelibb, egyszerűbb életre ösztönöz. A könyvet elolvasók inspirálónak tartják, sokan életvezetési tanácsokat és inspirációt merítettek és merítenek belőle a mai napig. Sokszor én is úgy bólogattam olvasás közben, mint az a bizonyos “bólogató kutya”, amiket régen az autók hátsó ablakában láthattunk (valaki emlékszik még erre?). Most a XXI század mondhatni “kissé” elromlott világában különösen fontos, hogy az embereknek megmutassuk, hogy a valódi értékek az anyagi világon túlmutatnak. Mindenképpen elgondolkodtató.
A könyv adatai:
A mű eredeti címe: Mutant Message Down Under
Az eredeti megjelenés: 1990
Magyarországon a Partvonal Könyvkiadó 2019-ben adta ki.
Fordította: Balázs Éva
Egy puhatáblás, de annál tetszetősebb megjelenésű, 200 oldalas könyv. A könyv borítóját 3 különböző módon készítették el.
Én ajándékba kaptam Krisztiántól (nagyobbik fiam) és Anettől (fiam barátnője), de ha a 3 borító közül kellene választanom, én a középsőt választanám magamnak. Azért, mert a borítójának az egyszerűsége, szimbolikája, színe, rendkívül megragadó.

A borító színei földszínek: barnák, narancsok és vörösek melyek vízfesték szerűen elvannak mosódva és mivel a fülszövegből kiderül, hogy a történet az ausztráliai sivatagban játszódik, így már érthetővé is válik, hogy mit szimbolizál.
A színes rész feletti motívumok pedig az ausztrál őslakosok művészetére emlékeztethetnek, legalábbis én így képzelem el a barlangrajzokat, festményeket, amiket készítettek az idők folyamán, hiszen az egyszerűséget a csicsa és sallangmentességet közvetítik az egész könyvben. Számomra az az üzenete, hogy a lényeges dolgokra kell koncentrálni és nem kell elveszni a tökéletesség hajszolásában. Persze ezt nekem üzeni. Neked mit közvetít, te mit “olvasol” ki a borítóból? Ha a kezedbe veszed, milyen érzést kelt?
A női arc a behunyt szemével pedig a befeléfordulást, belső utazást jelentheti, de ezt Tabak Miklóst tudná pontosan megmondani, aki a könyv borítóját készítette.
Ami még úgy viszi az ember tekintetét amikor a könyvet a kezébe veszi, az a cím színvilága és az, hogy mind a cím, mind pedig az író neve egy letisztult, könnyen olvasható betűtípussal van szedve.
A színek, minták és szimbólumok együttesen arra ösztönzik az olvasót, hogy megálljon egy pillanatra, elgondolkodjon, és nyitott szívvel közelítsen a történethez.
Az alcím és a kiemelt idézet („Egy könyv, amely milliók világlátását formálta át…”) azonnal megfogja az olvasót, érzékeltetve, hogy mély és spirituális tartalmat várhatnak.
Ha egészében nézzük a teljes borítót harmóniát, nyugalmat és elmélyülést sugall, ami tökéletesen illeszkedik a könyv üzenetéhez.
A történet maga
A történet “mesélője” egy ötvenes éveiben járó, jómódú hölgy, aki 700 dollárt költ arra, hogy “jó benyomást keltsen egy isten háta mögött élő ausztrál törzsre. Akik, megérkezése pillanatában úgy indítanak, hogy teljesen megfosztják mindattól a számára fontosnak ítélt dologtól, ami elvileg a “jó benyomás” keltéséhez elengedhetetlen és elégetik. Többek között a bankkártyáját, ékszereit, na és persze a ruháit is. Nem csoda, ha ezek után kissé bepánikol és félve veti alá magát a törzsi szertartásoknak. A találkozó váratlan fordulatot vesz, amikor a csoport vezetője bejelenti, hogy mivel kiállta az első próbákat így velük tart/hat egy hosszú, több hónapig tartó gyalogtúrán a sivatagban.
“Kiálltad a próbát, elfogadtak. Ez a legnagyobb megtiszteltetés, nem tudom jobban elmagyarázni. Ezt az élményt nem szabad kihagynod. Ez a legfontosabb dolog, amit életedben teszel. Ezért születtél meg. Isten akarata testesül meg, ez a küldetésed.”
Az elbeszélő eleinte kételkedik, de hamarosan ráébred, hogy ez az út nemcsak fizikai, hanem spirituális utazás is, amely mélyen átalakítja őt. Az ausztrál törzs az Aboriginalok: „Igazak” néven emlegeti magát, és egy ősi életmódot követ, amely a természethez, az egymás iránti tisztelethez és a belső békéhez való visszatérést jelképezi.
Ha belelapozunk a könyvbe, a tartalomjegyzékből rögtön kiderül, hogy a regény több különböző téma köré épül. Ilyen például:
- Kedves vendég
- Titkos szavazás
- Csak mezítláb
- Vigyázz, kész, rajt!
- Beilleszkedni a társadalomba
- …
- …
- …
- …egészen a
30. Vidám befejezés?
Egy-egy fejezet arról szól, hogy milyen dolgokat “kell” megtanulnia ahhoz, hogy itt a világtól elzárva túl tudjon élni és megismerje a törzs életét, hagyományait, gondolkodását.
– Az első, amit meg kellett tanulnia: Tanulj meg TŰRNI!
Életünkben sokszor mondunk olyanokat, hogy: felejtsd el, lépj túl rajta, engedd el, ne végy róla tudomást vagy ép milyen jó lenne egy lakatlan szigeten élni, vagy az erdő közepén. Nem is gondolunk bele, hogy ezek mennyire nehéz “utasítások”, kérések lehetnek, csak, amikor mi magunknak kell valamilyen módon szembe nézni velük.
“Okosan válassz, mert amit kérsz, azt meg is kapod.”
– következő lecke, sose mondjuk azt, hogy SOHA és ehhez kapcsolódóan “BÁTORSÁG, láss neki!
“Megtanultam, hogy vannak dolgok. amelyeket jobban szeretek, vannak olyanok, amelyeket kevésbé. A soha szó azonban kizárja a váratlan helyzeteket, végérvényességet fejez ki.”
Számtalan olyan leckét kapott még, aminek birtokában napról-napra jobban látta azt az éles kontrasztot, ami a törzsi emberek és a nyugati emberek között van. Egy népet és az ő “fejlődésellenességüket” nézhetjük nyugati szemmel is, miszerint egy elmaradott, beilleszkedni képtelen, tanulatlan, primitív emberek, (ahogyan sokan gondolkodnak róluk) vagy ha máshogyan nem, de könyvekből, filmekből esetleg tapasztalati úton ráébredhetünk, hogy talán ők az egyszerűségük, természetességük által, sokkal jobban tudnak kapcsolódni egymáshoz, a természethez és ezen keresztül a világhoz.
Egy kicsit vicces, de ha jobban belegondolunk annál szomorúbb a következő idézet a könyvből és szerintem nem kell magyarázat hozzá:
Az igazat megvallva, kihalóban lévő fajta ez. Saját maguk tehetnek róla, hogy egyre fogynak. Reménytelenül tudatlanok és nem hajtja őket semmiféle sikervágy. Kétszáz év múlva sem lesznek képesek beilleszkedni közénk. Meg sem próbálják. Teljesen megbízhatatlanok, nem lehet rájuk számítani, még azt sem tudják megmondani, mennyi az idő.
Ha úgy döntesz Kedves Olvasóm, hogy elolvasod ezt a könyvet, akkor majd a legvégén jusson eszedbe ez a rövidke idézet és döntsd el, hogy mennyire megbízhatatlanok, érdektelenek és tudatlanok… ja és mennyire fontos is az idő és a beszéd.
Miközben olvastam a könyvet, az jutott többször is az eszembe, hogy…
Nem értem, hogy a háborgók, miért nem beszélnek arról is, ami jó, követendő, a könyvben leírtakból???? Szó esik arról is a könyvben ahogyan évekkel korábban elkezdett tanítani 22 fiatal félvér bennszülöttet Morgan. Miért nem példaértékű ez? Feltett szándéka volt, hogy segít azoknak a fiataloknak, akik részt vettek a vállalkozásba, anyagilag függetlenné válni.
Igen, lehet, hogy fikció az egész, de ezen része még ha csak egy gondolattöredék is, megszívlelendő lenne azok számára, akiknek meglenne a tehetsége, a lehetősége, képessége és készsége arra, hogy átadja a tudását önzetlenül olyan fiataloknak, akik szeretnének többek, jobbak lenni, de a környeztük visszahúzza, nem támogatja. Persze lehet, hogy én a fellegekben élek és senki sem Teréz Anya, hogy bármit is ingyen adjon. Mondjuk erre azUram azt szokta mondani, hogy: “- Ha valami ingyen van, valójában az sincs ingyen, mert akkor mi magunk vagyunk a termék”. De ez egy másik téma…
Ooota
Ooota volt az a személy, aki a törzs és az írónő között állt és fordította, magyarázta a történéseket, hogy áthidalható legyen az a különbség, ami egy nyugati civilizációból érkező és egy ausztrál törzs tagjai között természetszerűleg fennáll.
Az írónő első napjának végén, így fogalmazta meg, hogy mi is történt vele:
“kinyílt egy ajtó, én beléptem rajta és olyan világba kerültem, amelynek létezéséről sem tudtam.
Névválasztás
Egy érdekesség a törzs életéből, hogy ők nem egy nevet kapnak egész életükre, hanem kap egyet a gyermek születésekor, majd idővel kinövi a nevét és újabbat, hozzá sokkal illőbbet választhat. Úgy választanak nevet, ahogyan érlelődik bölcsességük, teremtőkészségük és élethivatásuk. Az írónő a Mutáns nevet kapta, ami arra utal, hogy egy tulajdonság, ami jelentősen megváltozik viselőében, már sohasem lesz azonos az eredetivel.
A bennszülöttek bensőségesen kötődnek a természethez, talán, mint a nagyszüleink vagy inkább az ő nagyszüleik. Ők is hálát adtak, énekeltek például a tél végén, hogy elbúcsúztassák a telet, vagy aratáskor, hogy megköszönjék a termést. És még számtalan ilyen volt régen, amikről ma már nem is tudunk, vagy csak, mint érdekesség és turistacsalogató van néhány helyen.
Sok életvezetési könyvben olvashatunk arról, ami itt a törzs életében, gondolkodásában, hitében természetes.
minden létezőnek értelme van, semmi sincs HIÁBA. Nincsenek szeszélyes véletlenek, balszerencsés események, balesetek. Csupán olyan jelenségek tűnnek titokzatosnak és megmagyarázhatatlannak, amelyeket a halandó ember eddig félreértett vagy nem tudott megfejteni. A növényvilág értelme és feladata az, hogy táplálja az állatokat és az embereket, megkösse a talajt, gyönyörködtesse a szemet és tisztítsa a levegőt. Elmesélték, hogy a virágok és a fák alig halhatóan énekelnek az embernek, s cserébe csupán annyit kérnek tőlünk, hogy mi is énekeljünk nekik.
(Akit érdekel ez a téma, olvassa el a Fák titkos élete című könyvet. Megdöbbentő dolgokat tudhatunk meg belőle).
Mi már jellemzően nem tanítjuk meg a gyermekeinknek, hogy hogyan gyújtsanak tüzet, hogyan olvasson nyomot az erdőben, sőt, amikor azUram térképolvasásra tanította Ákit egy pihenőben, voltak, akik csodálkozva, nagy szemekkel nézték, hogy mit csinálnak, de volt olyan is, aki egyenesen kinevette, hogy ma már ott van GPS, minek ez a térképesdi. És igen, lehet, hogy soha nem lesz rá szüksége, de ha csak egyetlen olyan alkalom lesz, amikor a hasznát veszi, már nem volt hiábavaló tanítás. Az ösztönös megérzéseink az évtizedek, évszázadok alatt teljesen visszafejlődtek.
Faltam a sorokat és közben azt éreztem, hogy IGEN, IGEN, IGEN, ez az!!! Pontosan ezeket az információkat kellene ismét tanítani az iskolákban. Szeretni és tisztelni a természetet, hálát adni a növényeknek, hogy táplálnak bennünket, óvatosan lépkedni az erdőben, egy-egy szedjünk valamilyen bogyót, erdei növényt dömpingkor nem elhozni az utolsó szálat is, hanem hagyni valamennyit, hogy újra tudjon sarjadni. Néhány blogger, kertbarát próbálkozik tanítani, hogy hogyan kell bánni a természettel, hogy jusson és maradjon is, hogyan kell megtanulnunk a növények szavát, de sajnos kevesekhez jut el. Ilyen pl.: Erdőkóstoló vagy a Titkos kert
Miközben vándoroltak és az írónő olyan dolgokat tapasztalhatott meg a törzs által mint, hogyan lehet úgy élni, hogy nem vetnek és aratnak, mégis minden nap ételt tudnak tenni az “asztalra”, vagy azt, ahogyan a csonttá keményedet gyökérből az éltető folyadék hatására friss zellergumó válik, vagy ép azt, hogy egy pálca segítségével hogyan találtak vizet a sivatagban. A lábnyomokból, keréknyomokból még azt is kiolvasták, hogy milyen kocsi haladt el ott és hányan ültek benne, pont mint, az indiánok a régi filmekben. A távolságmérés is teljesen másként működött, mint nálunk “civilizált” embereknél. Sosem gondolnád, de énekléssel mérték a távolságot, mégpedig úgy, hogy a dalokat pontos szöveggel és ritmussal énekelték. Némelyik dalnak volt vagy 100 versszaka is és tilos volt rögtönözni. Azt gondolnánk, hogy ez csak úgy lehetséges, ha papírra vetették és megtanulták. Pedig:
“A szöveg leírásának még a gondolatát is elutasították, csak az emlékezet erejét gyengítették volna. Ha az ember megtanul valamit és arra kényszerül, hogy újból és újból emlékezetébe idézze, végül teljesen átalakul a gondolkodása.
Nagyon szépen bemutatja a regény, hogy miközben vándorolnak, hogyan lesz a “kissé” sznob nőből egy természetet értő, tisztelő, szerető ember.
“Egyszer csak a legfurcsább látványban is fölfedeztem az élet szépségét és megismételhetetlenségét.
Az egyik legeslegszebb gondolat a könyvből:
“Az Igazak népe szerint a hang nem beszédre való. Az ember szívével és gondolataival fejezi ki magát. Ha a beszédet fecsegésre használjuk szétszórjuk magunkat apró-cseprő, felületes társalgásokban. A hang éneklésre, ünneplésre, gyógyításra szolgál, és csak arra méltó.
A bennszülöttek megtanították többek között azt is az írónőnek, hogy hogyan tud telepatikusan kommunikálni, ehhez viszont előbb megkellett békélnie mindennel:
megtanultam megbocsátani önmagamnak, nem ítélkezni a múlt fölött, hanem okulni belőle. Azért kell őszintének lenni és önmagamat szeretni, hogy másokat is elfogadhassak és szerethessek.
Megtanultam tőlük, hogy mindig a dolgok jó oldalát kell nézni
Bizonyos helyzetekben a megadás az egyetlen helyes megoldás (hagyjuk megtörténni azt, ami elől addig menekültünk).
Ez az én gondolatom, hogy a pedagógusoknak a legelső leckében ennek a mondatnak az elmélyítését, megértését tanítanám meg:
“Minden ember tehetségesnek születik valamiben.”
Ha azt tekintenék a hivatásuknak, hogy megtalálják a gyerekekben azt, amiben ők tehetségesek és ne egy nagy közös masszába olvasszák be őket, a képességeiket, elképzeléseiket, álmaikat megerőszakolva, egy sokkal tehetségesebb, tudatosabb világ épülhetne.
Az életünk során felveszünk egy csomó szokást, hiedelmet, elképzelést, jót-rosszat vegyesen és időnként görcsösen ragaszkodunk is némelyikhez, anélkül, hogy felülbírálnánk, hogy ezek valóban segítenek-e bennünket. Ezzel szembesítette az írónőt a törzs egy alkalommal, amikor útjuk során egyszer csak megálltak és rendbe hoztak egy sírt. Meg is kérdezte Oootától, hogy ez egy törzsi sírhely, azért fordítanak gondot rá? Mire ezt a választ kapta:
Miért ne? Mi nem értjük, nem helyeseljük, nem fogadjuk el a ti világotok dolgait, de nem ítélkezhetünk felettük. tiszteletben tartunk benneteket. Ott vagytok, ahol lennetek kell, választottatok a múltban és szabad akaratból ezután is meghozzátok a magatok döntéseit. Ezt a helyet ugyanolyan tiszteletben tartjuk, mint a saját szent helyeinket. Meg kell állnunk itt is, hogy elmélkedjünk, és megerősítsük a Mindenhatóhoz, az egész élethez való tartozásunkat. Tudod ezen a helyen már nincs semmi, még csontok sem. De a népem tiszteli a te népedet, megáldjuk e helyet és megtisztult lélekkel folytatjuk utunkat.
Hatalmas igazságok vannak, szinte minden sorában. A születésnapi ünnepléssel kapcsolatosan így gondolkodnak:
Mi akkor ünneplünk, ha valami rendkívüli történik. Az öregedésben nincs semmi különös. Nem kell hozzá erőfeszítés. Megy az magától is! Akkor mit ünnepeltek? Azt, ha valaki fejlődik, ha jobb lesz. Akkor ünneplünk, ha valaki érettebb, bölcsebb emberré lesz, mint amilyen az előző esztendőben volt. És mindenki maga jelzi a többieknek, ha eljött az ünnepség ideje.
Fura ezt mondani, talán túl szentimentálisnak is fogsz gondolni Kedves Olvasóm, de néha egye-egy mondat, gondolatmenet után, teljesen elérzékenyültem.
Nem szeretném az egész könyvet teljesen feldolgozni, elmesélni, a cél inkább az, hogy kíváncsivá tegyelek és te is lapozz bele, gondolkodj el a sorain és vizsgáld meg, hogy rád milyen hatást tesz az egész mű. Majdnem biztos vagyok benne, hogy amennyiben elolvasod, te is azt fogod mondani, mint az írónő, amikor véget ért az “utazása”, hogy már sohasem leszel olyan, mint régen.
Összefoglalás
Központi témák
- Spiritualitás és önismeret:
A könyv legfontosabb üzenete, hogy az embernek kapcsolatba kell lépnie saját belső világával, meg kell találni a belső békét, és le kell vetkőznie a modern társadalom által rárakott rétegeket. - Környezetvédelem és harmónia a természettel:
Az Igazak életmódja azt példázza, hogy a természethez való visszatérés nemcsak a bolygó megóvása miatt fontos, hanem azért is, mert ez az emberi létezés egyik legmélyebb alapja. - Kapcsolatok és közösség:
Az őslakos törzs tagjai az egymás iránti tisztelet és a közösségi gondolkodás példái. A könyv bemutatja, mennyire fontos az egyéni érdekeken túlmutató együttműködés és szeretet. - A modern világ kritikája:
Morgan könyve erőteljes kritikát fogalmaz meg a nyugati civilizációval szemben, kiemelve annak anyagias, elidegenítő, és önpusztító vonásait.
Kinek ajánlom ezt a könyvet?
- Azok számára, akik szeretik a kalandregényeket, különösen azokat, amelyek fizikai és mentális határokat feszegetnek, ez a könyv izgalmas olvasmány lehet. Az orvosnő vándorútja egy különleges, ismeretlen világban egy olyan utazás, amely nemcsak fizikai, hanem szellemi és érzelmi kihívásokkal is szembesíti őt.
- Ajánlom még olyan olvasóknak, akiknek fontos a környezettudatosság. A könyv fontos üzenetet hordoz a természet és a Föld védelméről, valamint az élőlények közötti kapcsolat fontosságáról.
- Azok számára, akik mélyebben szeretnének elgondolkodni a környezettudatosság, a fenntarthatóság és a természet védelme iránti felelősségről, ez a könyv egy szép, szellemi inspirációt jelenthet.
- Továbbá a könyv azoknak szól, akik érdeklődnek a lélek, a belső harmónia és a test-lélek összhangja iránt, és szeretnék jobban megérteni a spiritualitás különböző formáit.
- A történet a személyes fejlődés, az önismeret és a belső harmónia keresését helyezi a középpontba. Ha valaki olyan könyvet keres, amely segíthet megtalálni a belső célokat, elengedni a társadalmi elvárásokat és visszatalálni a természethez, akkor ez a mű inspiráló olvasmány lehet.
A könyv fülszövege:
Egy amerikai orvosnő merész, páratlan kalandba keveredik, amikor elfogadja egy ismeretlen ausztrál bennszülött törzs, az Igazak népe hívását, és velük megy négy hónapos vándorútjukra, keresztülszelve a távoli kontinens kietlen pusztaságát. A 2200 kilométeres út során nap mint nap bizonyítja kitartását, ezért nomád társai befogadják, és készséges türelemmel beavatják évezredes kultúrájukba – ő pedig megtanulja, milyen ereje van az őszinteségnek, megismeri az életben maradás rejtélyeit, megtapasztalja a test és a lélek összhangját, a tánc és az ének gyógyító hatalmát. Majd pedig teljesíti, amire kérik, és közvetíti az Igazak üzenetét, amely minden emberhez szól: fogadjuk el, hogy minden élőlény ugyanannak az univerzumnak a része, találjunk vissza a természetbe, és vigyázzunk a Földre. Belső világunkban pedig szabaduljunk meg az értelmetlen elvárásoktól, és találjunk értelmes célt az életünknek.
Marlo Morgan 1991-es regénye rögtön nemzetközi hírű bestseller lett; az azóta eltelt több mint két évtized lankadatlan érdeklődése pedig a modern klasszikusok sorába emelte.
Az általam készített új borító terv
Az idén elolvasott másik könyvem is ajánlom figyelmedbe: Gunnar Gunnarsson Advent


Ez is érdekelhet

MeseKalendárium…
2020.11.04.
Tökös kopogtató…
2021.10.20.