A mai sütim fő alapanyaga egy olyan gyümölcs, ami nagyon savanyú, lédús, roppanós, fürtökben terem és gyönyörű piros színe van. Igen, ő a RIBIZLI.   Megmondom őszintén, hogy eszemben sem volt aznap ribizlit vásárolni, de a fiatalember, aki őstermelő lévén mindent IS tudott a ribizliről és olyan kedvesen kínálta a portékáját, hogy én nem tudtam nemet mondani. Miután hazavittem, napokig ült szegény a hűtőszekrény egyik polcán és várta, hogy majd csak készül belőle valami finomság. Tanakodtam, hogy miben tudnám úgy felhasználni, hogy a család is szívesen megegye (mindenki belekóstolt, majd „fú, ez nagyon savanyú” felkiáltással, már csukta is be a hűtőt). AzUram meg is kérdezte, hogy: „Mi volt a terv, amikor…