Pazar kilátás, villasor és egy kis történelem
Fonyód jelene és múltja
Sok-sok éve már, hogy a Balatonra járok nyaralni, így elmondhatom, hogy rengeteg élményt, szépséget adott már nekem. Van ugyanakkor egy város, ami eddig “rejtve” maradt előlem.
A 7-es út mentén Balatonlelle után következik Fonyód, ahová nyáron rendszeresen járunk piacra. A zöldségektől kezdve a világháborús bakancsokon át a néhány hónapos kiskutyákig itt mindent meglehet találni. A piaccal átellenben a sínek másik oldalán pedig a kikötőnél isteni finom lángos kapható.
Valamiért, máig sem tudom megmondani miért, de nálam itt véget is ért Fonyód. Sosem mentem bentebb, vagy sétáltam a városban, csak a piac és a kikötő…. Viszont a Facebooknak köszönhetően a Balaton a mi tengerünk nevű csoportban megláttam a Szaplonczay sétányról néhány képet és csak ámultam és bámultam, hogy micsoda, eddig általam nem látott szépségeket rejt Fonyód.
Mivel pont jött az őszi szünet felkerekedtünk családilag, hogy a színpompás, már-már nyári meleget Balatonlellén töltsük. Egyik nap közösen, míg másnap amíg a fiúk horgásztak, meghódítottam Fonyód ámulatba ejtő villasorát, panorámáját, nevezetességeit. Picit utána is néztem, olvastam Fonyód történetének, amit itt és most szeretnék megosztani veled olvasóm, hogy más szemmel nézd, ha arra jársz.
Fonyód története, történelme
Először 1093-95-ben Szent László király összeíró levele ’Funoldi’ alakban említi a települést, a név eredetét a ’fon’ igére vezetik vissza, királyi fonónépek lakták, akik gyékényt, fűzvesszőt, hálót fontak. A Balaton magas vízállása miatt Fonyódot a régi iratokban ’sziget’ ként emlegették egészen az 1800-as évek elejéig, sőt, 16. századi térképeken az ábrázolása is erre utal. Délről a Nagyberek posványa, sásas-nádas, ingoványos területe, a többi oldalról pedig a Balaton vette körül.
A szabadságharc idején még puszta volt Fonyód, ahol mindössze 17 ház állt, melyet 108 ember lakott: zsellérek és uradalmi halászok. A Várhegy akkor az Inkey család birtokában volt, amely jelentős szőlőterületet műveltetett. Bujdosása időszakában több alkalommal járt Fonyódon 1849-1851 tájékán Noszlopy Gáspár, Somogy vármegye – Kossuth által kinevezett – kormánybiztosa. A negyvenes években elkészült a Széchenyi István által kezdeményezett kezdetleges kikötő a mai bélatelepi strand területén, s a pusztát ezzel bekapcsolták a hajóforgalomba. A hajózás, a lecsapolás, a halászat és a szőlőművelés újabb családoknak jelentett munkalehetőséget, megélhetést a szomszéd községekben is.
Az 1869-es népszámlálás adatai szerint Fonyódon 312-en éltek (152 férfi, 170 nő; 285 r. katolikus, 18 evangélikus, 2 református, 7 izraelita). A fonyódi pusztán, az évszázadokon át érintetlen lejtőkön lassan virágzó szőlőkultúra honosodott meg. Ha szeretnél még további érdekes információkat olvasni akkor kattints ide.
Egyedülálló panoráma nyílik az itt sétálók számára a SZAPLONCZAY SÉTÁNYRÓL.
Míg az egyik oldalon a Balaton és az Északi part, Felvidék látképében gyönyörködhetünk,
addig a másik oldalról Fonyód legszebb része a bélatelepi Villasor kápráztat el. Szó szerint csak kapkodjuk jobbra-balra a tekintetünket, mert annyi szépségben van részünk miközben itt sétálunk.
Már a Szaplonczay sétányhoz vezető úton úgy érezhetjük magunkat, mint Doroti aki a sárga úton elindult, hogy egy jobb és szebb világot találjon. Ha abban a néhány percben amíg itt sétálunk elengedjük a hétköznapok nehézségeit, bajait, feladatait és a régmúlt filmemlékeinket felelevenítve ide képzeljük a grófkisasszonyokat és a lovas hintókat, valami olyan csodában lehet részünk, ami sokkal többet ad mint azt most így olvasás közben elképzeljük. El kell ide jönni, ki kell próbálni, fel kell tölteni a csodára, szépségre áhítozó raktárainkat. Talán egy kicsit sziruposra, negédesre sikerült az előző pár mondat, DE! Nem pont erre van manapság szükségünk, hogy egy kicsit más nézőpontból, más szemszögből tekintsünk ugyanarra a világra? Szerintem mindannyian ezekre a pici-apró csodákra áhítozunk, csak a mindennapi rohanás mellett alig-alig vesszük észre.
Felérve ez a kép tárul elénk.
Villasor története
Felérvén nem is tudjuk, hogy merre nézzünk, melyik gyönyörűségnek adjuk át magunkat. A Balaton látképének vagy inkább a villasornak. Tudjátok, hogy kinek a nevéhez fűződik Bélatelep létrehozásának az ötlete?
Szaploncay Manóé volt, akitől a Bélatelep létrehozásának ötlete származik. Somogy megye tisztifőorvosa, majd udvari tanácsos volt és a Balaton nagy szerelmese, s mint orvos is azt vallotta, hogy a fürdés, az úszás, az erdei séta és a Vár-hegy levegője nagyon jót tesz a szervezetnek.
„A bélatelepi villasor 1894-ben jött létre a fonyódi Várhegy oldalában. Gróf Zichy Béla – Szaplonczay Manó, Somogy vármegye tiszti főorvosa kezdeményezésére – parcellázta fel a tulajdonában lévő, korábban birkalegelőként használt terület egy részét a nyaralók részére – foglalja össze a kezdeteket Varga. – Az első időkben 29 villatelket alakítottak ki, egyenként 480 négyszögöl területen, erre építették fel a tulajdonosok reprezentatív, 4-6-10 szobás nyaralóikat. A tulajdonosok elsősorban kaposvári orvosok, jogászok, földbirtokosok voltak, de pécsi, szigetvári és budapesti értelmiségiek is voltak az elsők között. Az építkezés része volt, hogy a villasor előtt Franciaországban tanult kertész alakította ki a sétányt, a Balaton-parton pedig a saját tulajdonukban lévő területen fürdőházat, később kabinsort építettek. A Várhegyen sétautakat alakítottak ki, ahol kirándulni lehetett.” Itt vásárolt villákat a Törley pezsgőgyáros család, itt írta operettjeit Huszka Jenő, itt tanácskozott Bethlen István miniszterelnök és Ripka Ferenc budapesti polgármester, de még Szinyei Merse Pál és a Habsburg hercegi család több tagja is vendégeskedett itt az 1920-as években.
Aki szeretne a villák történetéről többet is megtudni, az itt sok érdekes infórmációval gazdagodhat.
DR. Szaplonczay Manó tiszteletére készült, épült:
A sétányon tovább haladva egy érdekes szoborra figyelhetünk fel. Találgattuk mi is, hogy vajon mit szimbolizálhat. Te milyen nevet adnál neki?
Az alkotó Pál Mihály, a szobor címe pedig: Balatoni szél.
Sétánk közben át-át pillantunk a túloldalra is, ahol már esik az eső.
Ahogyan haladtunk egy “hatalmas” zöld lényre (imádkozó sáska) lettünk figyelmesek Ripka Ferenc szobrán.
Amikor úgy döntött, hogy már nem szeretne a fotóalanyunk lenni, egy ugrással amit én sikítással kisértem, tovább is állt.
Ripka Ferenc Budapest 7. főpolgármestere volt 1924-1932 és a nevéhez fűződik többek között a Fürdőegylet felvirágoztatása, aminek lelkes vezetője volt.
Egy egész látványos emlékművet is emeltek a tiszteletére. Mellette pedig ha van időnk és kedvünk olvashatunk is róla.
Mögötte látható egy felújítsára váró villa, amiben a felújítás után, szívesen lennék hercegkisasszony..
A sétány 800 méter hosszan nyúlik el, végig követve a Balaton partját. ha séta közben szeretnénk megpihenni, erre több lehetőségünk is van.
Ripka Ferenc javasolta először 1942-ben a sétányon található, 18 m magas Milleniumi Apostoli Kettős-kereszt felállítását. Az emlékművel hangsúlyozni kívánta, hogy Bélatelep céljaihoz tartozik a nemzeti és a keresztény szellem fenntartása. A kereszt felállítására 2001-ben került csak sor.
Talapzatán ez olvasható:
Körülötte ez a klassz kis szaladgálós rész van.
Az eső egyre jobban közelített…
Csak amikor visszaértünk a sétány elejére, lettem figyeles erre a betonnyomatra.
és egy helyes kis kávézóra.
Sajnos az eső elmosta a további felfedezést. Másnap viszont amíg a fiúk elmentek a tóra, vacsorának valót fogni, én ismét útnak indultam. A folytatásért kattints ide.