Munka, Siker, Öröm,

Amikor régebben azt kérdezték tőlem, hogy: Te mit dolgozol? Mi a munkád? 

Némi szégyenérzet lett úrrá rajtam, hogy nekem nincs nincs munkahelyem, nincs “munkám”, illetve van, de nem az-az általánosan elfogadott, elismert munka. 

Mígnem egy kedves ismerősöm azt mondta: “a te munkád az, hogy mindent megtegyél annak érdekében, hogy a férjed FÉRFI lehessen a családban, a gyereked pedig GYEREK LEHESSEN. Ne szégyelld magad azért, mert számodra az OTTHON, a CSALÁD, a HARMÓNIA amit Te teremtesz meg azzal, hogy rendben tartod az otthonotokat, sőt, csodássá varázsolod a kis kézműves dolgaiddal, finom ételt teszel az asztalra nap min nap, intézed a gyermek körül a teendőket, alakítgatod a kerteteket fontosabb, mint az, hogy munkahelyed legyen.” Persze az is fontos, hogy a férjed ezt a lehetőséget biztosítja számodra. 

Milyen más nézőpont ez így, nem igaz? 

Persze ahogyan Babó egyre önállóbb lett, és már kevesebb időt igényel a vele való foglalkozás, így felszabadul némi időm, amit magamra tudok fordítani. 

Így jött a gondolat, hogy oké, időm már van, de mire fordítsam. 

Mi az amiben jó vagyok, amit szeretek csinálni:

Amiben azt hiszem a legjobb vagyok, az a káoszból rend, koszból tisztaság, rendszertelenségből rend.

Szerintem ügyes vagyok abban, hogy lakásból otthont varázsoljak.

Ügyesen bánok a kiegészítőkkel, ezáltal új és új hangulatot teremtek.

Jól főzök-sütök.

Jó vagyok abban, hogy másokat meghallgassak, jókat beszélgessek……(direkt nem írtam, hogy tanácsot adjak, mert arról már régen letettem, hogy kéretlenül megoldjam mások problémáit)

Szeretek írni, megfogalmazni a gondolataimat. Amit sokszor leírni már nem is olyan könnyű. Míg a fejemben vannak a gondolatok, olyan kerek egész hatást keltenek…majd ha leülök a gép elé, valahogyan mintha kiszállnának a fejemből.

Kezdetben a Blogolás terápiának indult. Majd egyre jobban az életem részévé vált. A múlt év vége felé, amikor nem tudtam vele foglalkozni, nagyon rossz érzés kerített a hatalmába, hiányzott….

Igen ám, de mi is legyen az, amit elszeretnék mondani, kinek, hogyan???? 

Elmondom, hogy milyen ma 50 évesnek lenni. Milyen álmaim, terveim, céljaim vannak. Hogyan élek, mit csinálok, miket kretívkodok, hová kirándulok. Megmutatom mindazt amiben jó vagyok, hogy én hogyan csinálom, hátha tudok ötleteket, segítséget adni, neked Kedves Olvasóm. Szóval megmutatom mindazt, ami ÉN VAGYOK.

Elhatároztam, hogy 2020-ban a Blogolás lesz az, amiben kiteljesedem, amiben önmegvalósítok, amiben az élményeimet, kudarcaimat, örömeimet, álmaimat megosztom azokkal, akik érdemesnek tartják arra, hogy időt szánjanak rá és elolvassák. 

Egy másik, “titkos” álmom, hogy egy webshopot is beindítsak….

Ezek az én “munkával”, új munkámmal kapcsolatos céljaim.

 Az ehhez tartozó lépések a következők:

1. Az oldalam látogatóinak száma elérje naponta, a harmadik hónap végére az 50, félévre a 100, év végéig a napi 200 látogatót.

2. Heti 3 bejegyzés+ a hét végi Emlékmorzsák

3. Az oldalt szebbé, profibbá tenni.

4. Minél többet megtanulni a blog írásról és a webshop elindításáról. 

5. Kreatív-kézműves rész elindítása a blogon belül.

6. A hozzám fordulók számára minden segítséget megadni.

7. Elindítani a bloghoz tartozó Facebook-os oldalt, Instagram oldalt, Pinterest oldalt.