Mit tanultam Andalúziától a karácsonyról

Most, 2025 decemberében, ahogy megérkeztünk Andalúziába – alig néhány nappal karácsony előtt, körülnéztem, és elfogott egy érzés:

“Valami hiányzik “

Kezdetben nem tudtam megfogalmazni, hogy pontosan mi, csak ott motoszkált bennem, hogy nem “csak” az a különbség Andalúzia és Magyarország között, hogy itt más az éghajlat így decemberben (persze sok más is), hanem van még valami… Valami más is rejlik mögötte. És vártam a választ, hogy megérkezzen bennem.

Eltelt egy – két nap, voltunk városokba, falvakba, bevásárolni, nézelődni, éltük a turisták “nyaralós” életét, amikor egyszer csak “Mint derült égből a villámcsapás” úgy hasított belém a napokkal korábban feltett kérdésem, hogy:

MI HIÁNYZIK!!!

Hát a karácsonyi “őrület”, ami odahaza ilyenkor az ünnepek előtti napokban körülvesz. Az otthoni hangos készülődés, a fényfüzérek sokasága, a sietés, a vásárlás, a „muszáj” aura… az egész, ami körbe ölel bennünket Magyarországon decemberben.

Innentől kezdve más szemmel sétáltam, a szemem folyamatosan a karácsonyi pompa nyomait kereste, de mindhiába. Ha megláttam egy – egy villogó fényt egy lakás ablakában, rácsodálkoztam, elmosolyodtam és arra gondoltam, itt talán magyarok laknak és még tartják az otthon felvett szokásokat, hagyományokat.

Majd jött egy újabb kérdés, hogy: VALÓBAN HIÁNYZIK?

És itt jött a meglepetés.

Elgondolkodtam, hogy habár én nagy karácsony “fan’ vagyok, odahaza, mindent IS díszbe öltöztetek és sokáig megnemértéssel fogadtam azokat akik ezt nem tették, most mégis olyan jól esett hogy a magyarországi karácsonyhoz képest itt szinte csend van.

Persze azért ne gondoljátok, hogy az utcák nincsenek fénybe öltöztetve, hogy minden karácsonyi kellék hiányzik, nem, egyáltalán nem erről van szó. Hiszen Andalúzia városai – Málaga, Sevilla, Córdoba – egész Spanyolország legszebb karácsonyi fényei között szerepelnek.

Sokkal inkább arról, hogy itt a karácsony nem dekorációs “projekt”. Itt nem a látványon van a hangsúly, sokkal inkább az együtt töltött időn, a kapcsolódáson a rokonokkal, barátokkal.

Az éttermek teraszán, a parkokban, de még a tengerparton is megfigyeltem, hogy baráti társaságok, de az is lehet, hogy rokonok együtt ülnek, beszélgetnek, nevetgélnek…. és nem csinálnak semmi mást.

Megkérdeztem egy magyar házaspárt, akik néhány évvel ezelőtt költöztek ki Spanyolországba, hogy itt miért nincs az a vásárlási, díszítési őrület, ami otthon természetes, hisz azt gondolná az ember, hogy itt is ugyanaz a fogyasztói társadalom él, mint odahaza.

Azt mondták: hogy ez kezdetben számukra is nagyon furcsa volt, hogy Andalúzia kultúrája, hite, életritmusa teljesen más, mint nekünk Magyarországon.

Míg számunkra természetes, sőt kimondott kívánalom Magyarországon, hogy legyenek:

– adventi vásárok,
– adventi naptárak – számomra a legkedveltebb az adventi időszakban,
– dekorációs kultusz,
– ajándékhalmozás – nehezen ugyan, de erről már leszoktam…
– Instagram-karácsony,
– listák, receptek, tervek…

Itt ez nincs, itt a karácsony elsősorban:
– templom
– mise
– betlehem
– családi vacsora
– hagyomány
– és egyfajta mély, nyugodt tisztelet.

A spanyol ünnepi kultúra sokkal inkább a vallási hagyományok köré rendeződik, mintsem a dekoráció vagy a vásárlás köré.

Andalúzia más ritmusú.

Teljesen más a tempó. Más a hangsúly. Más az életfilozófia. Itt nincsen benne a levegőben az a „kell”, „muszáj”, „időre készen lenni”, „minden legyen tökéletes” érzés.

Andalúziában az emberek:
– lelassulnak
– beszélgetnek egymással
– együtt vannak
– sétálnak
– nézelődnek
– zenélnek
– élnek.

És igen — közben süt a nap, nincs hó, a teraszok tele vannak. Ez önmagában más érzetet ad.

Kiderült, itt van még valami más: NEM a karácsony a fő ajándékozási nap.

Hanem január 6. – a Háromkirályok ünnepe. „Reyes Magos”

Ez a nap az, ami nálunk a december 24. Ekkor érkeznek az ajándékok. Ekkor jön a gyerekszintű izgalom. Ekkor van játék, meglepetés, öröm, ekkor vonulnak fel a Reyes Magos látványos karneváljai a városok utcáin.

IMG 20240105 165600 1

Tehát ami nálunk most tombol… Az itt még csak készülődik, de közel sem olyan hangosan és “instalátványosan”mint otthon.

A mediterrán kultúrákban nem a tárgyak jelentik a szeretetet. Itt a szeretetnyelv:
– az idő,
– az érintés,
– a figyelem,
– az étel,
– és a közös tér.

Ezért nem is igénylik a tárgyi túldíszítést.

Andalúziában a karácsony nem zavarja meg az életet. Hanem: beleolvad, belefolyik, összekeveredik a mindennapokkal. Nem „projekt”. Hanem hangulat.

Nem tudom, más mit vinne haza ebből. Én ezt hoztam.

Összefoglalva: A különbség nem jobb vagy rosszabb — egyszerűen más kultúra, más hangsúly, más prioritás. Ez a fajta ünnep nem ragadja el az embert: megnyugtatja. Nem túlterhel, hanem lelassít. Nem teljesítendő feladat, hanem megélendő folyamat.

Egy picit más, de mégis ide tartozik….

Őszintén, egyszerre fogott el az “irigység”, és valahol egy picit talán el is szégyelltem magam, hogy én is átadtam magam a ’projektnek’, és nem a bensőm által diktált karácsonyomat éltem (amit most, itt, ismertem fel, hogy ez mennyivel közelebb áll hozzám), hanem beálltam a sorba és vitt a kényszer, a lendület.

Életemben egy külföldi országban, másodszor éreztem azt, hogy: mennyire felszínes életet élünk mi (vagy legalábbis én), itt Magyarországon. Számomra ez egy hatalmas felismerés volt és ezzel együtt megérkezett az igény bennem elég erősen, hogy innentől kezdve másként csináljam. A hogyan még nem körvonalazódott, de, hogy más lesz, az már biztos. És úgy hiszem, ezzel nem csak a karácsonyaink körüli mizéria fog változni, hanem hoz magával egy csomó más változást is.

Hazaviszem az itteni karácsonyból ezt a nyugalmat, természetességet, az élet szabad folyását, még az ünnepek alatt is. Elengedem a “kényszert”, még ha úgy is hittem, hogy ez ÉN vagyok . Egyszerűen csak megfigyelem, hogy mi az, ami belülről jön… és az mit hoz a felszínre.

Most értettem meg, hogy azok az emberek, akik elhagyják az országot, valami mást, valami újat keresve, mit találnak vagy inkább kit találnak: SAJÁT VALÓDI ÖNMAGUKAT, amit az évek, évtizedek valahol menet közben elveszítettek, de szeretnék visszakapni, még ha sokszor nem is tudják pontosan miért mennek el.

Ha ez az írás megszólított…
A blogon több olyan cikket is találsz, amelyek nem megoldásokat kínálnak, hanem megállásra hívnak.
Csendről, figyelemről, belső folyamatokról – arról, ami sokszor csak akkor válik hallhatóvá, amikor lelassulunk.

Kapcsolódó írások:

Melegséget sugárzó, őszinte, barátságos, meghitt…. – egy pici jóság, jobbá teheti a világot.

Akiktől inspirálódom, akiket figyelek, akiktől vásárolok… – “Időnként amikor a “való világ” a maga “valóságával” kiszívja belőlem az összes erőt, pozitivitást, beszippantja a lelkemet, jól megcsócsálja, majd kiköpi, olyankor olyan alkotók, bloggerek oldalát nézegetem, olvasgatom, akik munkáikkal, stílusukkal, ötleteikkel, ismét eltudják velem hitetni, hogy van NAPOS OLDAL….