Meghívó. Adventi Kalendárium megnyitó ünnepségére

Van valami egészen különös abban, ahogyan az életünk pillanatai alakítanak bennünket. Megbecsülni az életünket, a lehetőségeinket, a körülményeinket, a családunkat, a bennünket körülvevő szeretetet, de még a nehézségeinket is amik formálnak, alakítanak, sokszor csak akkor jut eszünkbe, ha valahol, valakivel tragédia történik. Akkor is csak egy pillanatra eszmélünk rá, hogy milyen törékeny is ez a mi világunk, majd rohanunk tovább és felhangosítjuk a „belső zajt”, hogy elfedje a félelmeinket, a szomorúságunkat, a túlterhelt lelkünk segítségért kiáltó hangját.

Egyre inkább mindenhol azt halljuk, látjuk, tapasztaljuk, hogy egy rohanás, tülekedés, mérgelődés az adventi időszak. Pedig az advent nem erről kellene, hogy szóljon. Be kell, hogy lássuk, nem tudunk még egy picit sem lelassulni, elcsendesedni, befelé figyelni, hisz annyi, de annyi feladat, megoldandó kihívás vesz körül bennünket.

Évekig nálam sem volt ez másként. Én is mentem a plázákba és igyekeztem mindenkinek megvenni álmai karácsonyi ajándékát, amiről később kiderült, hogy sokkal inkább volt az én álmom, mint a megajándékozotté. Beláttam, hogy ez mind-mind csak kifelé fordulás, de belül, lélekben üresen hagyott volt az adventi időszak. Nem értettem, hogy miért nem tudok boldog lenni, önfeledten örülni, sőt sokszor a hiányérzet bennem, olyan méreteket öltött, hogy mire eljött a szenteste már csak a végét vártam az egésznek.

Majd ahogyan teltek – múltak az évek, megteltem tapasztalattal, csináltam így is, úgy is és közben rájöttem, hogy nem a tökéletes dekoráció számít, nem a csillogó csomagolás, nem a mennyiség, a megfelelés, a „legyen minden tökéletes”, hanem hogy ott legyek-legyünk egymásnak és magunknak is, nap mint nap.

A karácsony nem attól lesz szép, amit megveszünk, hanem attól, amire felkészülünk. Lélekben.

Ma már tudom, hogy attól lesz hangulatos, fényes, díszes, örömteli, boldog, különleges a karácsony, ha felkészülök én is és a család is rá lélekben is, ha nap mint nap szánunk rá néhány percet, hogy elcsendesedjünk, befelé figyeljünk, ha hagyunk magunknak időt arra, hogy megszülessen bennünk az ÜNNEP VARÁZSA. Lehet ez közös olvasás, kora esti együtt teázás, esti séta, adventi kalendáriumozás vagy csak néhány perc egymásra figyelés, beszélgetés. A lényeg az együtt töltött idő, hogy az idei Advent egy igazán csodás időszak legyen.

Az idei Adventi kalendárium azért lesz különleges mert nemcsak ünnepi hangulatot teremt a blogon, hanem átélhető, meghitt, személyes élményt is ad nektek az olvasóimnak. Fontosnak tartom, hogy olyan élményt adjak, ami összekapcsolja a családokat, a gyerekeket és a bennünk élő gyermeket is.

Úgy állítottam össze az idei Adventi Kalendáriumot, hogy minden napra jusson egy apró „fény-pillanat” – egy történet-részlet, egy üzenet, egy közös alkotás vagy lelki gyakorlatot adjon.

A gyerekek

a mesék, a történet apró csodái mentén élhetik át az adventet.

A felnőttek

a Léleknapló mélységein és az Illatkalendárium finomságain keresztül kapcsolódhatnak befelé.

A család

Egy csodás közös világba érkezhet meg: ahol melegség, ragyogás, egyszerűség, szeretet és mesebeliség fonódik össze minden nap.

Holnap kinyílik az első ablak.

És vele együtt kinyílik bennünk is valami. Ígérjük meg magunknak, hogy nem rohanunk, nem teljesítünk, nem tökéletesek akarunk lenni csak meggyújtjuk az első gyertyát  — csendesen, szeretettel és útjára indítjuk az év legszebb részét az ADVENTET.

Holnap este 6-kor várlak az első “csodával” itt a blogon.