Deseda, a földi paradicsom

Szerintem ilyenkor ősszel minden gyönyörű!!! Persze én elfogult vagyok, hiszen az ŐSZ a kedvenc évszakom. A természet ilyenkor felveszi színes, ünneplő ruháját, hogy elkápráztasson bennünket. Elég ha kinézünk az ablakon és olyan “színorgia” tárul a szemünk elé, ami véleményem szerint csodálatra méltó. Ha még ennél is többre vágyunk, akkor érdemes autóba ülni és távolságtól függően többet vagy kevesebbet kocsikázni és felkeresni a

DESEDAI ARBORÉTUMOT.

Nem hallottál még a létezéséről? A neve alapján nem is gondolnád, hogy Magyarországon van? Pedig igen! A 67-es főút mellett található.

Megközelítése:

Budapestről az M7-es autópályán kell haladjunk, egészen Balatonlelléig, majd ott a pályát elhagyva a 67-es úton folytatjuk a kocsikázást. Lelléig az út Kb. 1 óra 45 perc (jó esetben), és onnan a 67-es még kb. 30 perc. Már egy bejegyzésemben írtam a Zenélő 67-es útról, itt tudod elolvasni, ha még nem hallottál róla. A 67-es útról Somogyaszalónál kell letérni, és onnan már el sem lehet tévedni. hiszen az út, pontosan oda visz. Az út mindkét oldalán az Arborétum van, így mindegy, hogy jobbra, vagy balra kanyarodunk le. Mi jobbra kanyarodtunk, és néhány 100 méter után meg is érkeztünk a parkolóba. Néhány autó számára van csak hely, de az oda vezető úton is lehet parkolni. Most rajtunk kívül csak 2-3 autó volt, így nagyon nem kellett helyet keresnünk. Még oda sem értünk, máris felfigyelt Babó egy klassz kis játszótérre. A gyerekeknek szinte kötelező kipróbálni, annyira hívogató.

Ahol a víz és a természet mind együtt megtalálható, az csak varázslatos hely lehet. Kiszálltam az autóból és azonnal, szinte mellbevágott a hely szépsége.

Fotózás szempontjából nem a legjobb időben indultunk útnak, kirándulás tekintetében viszont kiváló volt. Nem esett az eső, habár be volt borulva. Sőt, időnként még a napocska is kisütött, hogy még élvezetesebbé tegye a kirándulásunkat.

A parkolótól elindulva, pár lépés után, azonnal egy helyes kis kiülő részhez értünk, ahol akár piknikelni is lehet, még tűzrakó hely is ki van alakítva. Mellette pedig egy kis csap, forrásvízzel.

Az Arborétum maga, egy félsziget, így ennek megfelelően egy hídon kell megközelíteni. A híd 100 méter hosszú, teljesen karbantartott, szóval nem kell félni, hogy a tóba pottyanunk. Már a hídról fantasztikus képeket lehet lőni.

Néhány információ a tóról és környezetéről..

Az ország leghosszabb mesterséges tava ez, melyet a Deseda-patak duzzaszt és táplál. 1974-ben duzzasztották fel. A tó maga 8 km hosszú, 26 km kerületű, 245 ha területű, 8,2 millió m3 vizet tárol, a szélessége pedig 300-500 méter között változik. Nem csak a túrázóknak, de a horgászoknak is egy kisebb paradicsom, sőt nyáron még fürödni is lehet benne, mivel két strandja is van. Az Arborétumot be lehet járni kerékpárral, de akár babakocsival vagy kerekesszékkel is lehet sétát tenni benne, mivel egy darabon gördülő ösvény is van. Ilyen:

Annyira szépen karbantartottak az ösvények, mintha csak egy kis kertről lenne szó, nem pedig több hektárról.

Az arborétum 1,4 kilométeres sétaútja közvetlenül a vízpart vonalát követi, a másik 1,7 kilométer.

A tó A Toponárhoz közeli részét főként a fiatalok, a sportolást és a strandolást kedvelők látogatják.

Nevének eredetéről eltérő álláspontok léteznek. Az biztosnak tűnik, hogy a tó a középkorban Somogyaszaló mellett elhelyezkedő faluról kapta a nevét. Ez a falu egyes vélemények szerint Dershida volt, mások szerint Déshida (középkori írásmóddal: Deushyda, Deshyda). Mindkettő személynévi (Ders, illetve Dés) eredetű, és úgy alakulhatott ki, hogy a Dés vagy Ders nevű birtokos a tulajdonába tartozó hídon vámot szedett. 1975-ben felmerült, hogy hivatalosan is vissza kellene állítani a Déshida nevet, ám az elképzelés nem valósult meg.

A tóba nyúló legnagyobb félszigeten, a 67-es úttól északra 1978-ban arborétumot alakítottak ki, amely 2001 óta egy hídon keresztül megközelítve látogatható (ingyenesen).

2014-ben nyílt meg a toponári parton a Fekete István látogatóközpont, 2015 tavaszán pedig a tó északi részén kalanderdőt alakítottak ki, ahol tanösvények, játszóterek, 2017 ősze óta pedig egy kisebb „lombkoronasétány” is várja a látogatókat. A kalanderdő minden létesítménye ingyenesen látogatható (a Fekete István látogatóközpont nem tartozik ide).

Hiszed vagy sem..

Saját Loch Ness-i szörnye volt

2000 júliusában egy furcsa történet röppent fel a Kaposvár környéki Deseda tóval kapcsolatban. Egy férfi ugyanis állítólag egy krokodilt, vagy kajmánt látott a tározóban. Így nyilatkozott:

– A Deseda északi részén horgásztunk, voltunk tízen, tizenöten. Ez a rész erősen nádas, ide már nem járnak a fürdőzők, kirándulók, horgászok is csak kevesen. A nádon, tőlem mintegy öt méterre napozott egy 50-70 centis – szerintem – kajmán, (vagy krokodil) a farka már a vízbe lógott, csak a feje és az első lábai voltak szárazon.

A sztori aztán szárnyra kapott, mindenki a krokodilt leste, de csak nem bukkantak a nyomára. Később kiderült, hogy valaki poénból egy felfújható krokodilt rakott a tó partjára, s ez okozta a felbolydulást.

Igazi halritkaságok élnek benne

Abban, hogy a Deseda igazi horgászparadicsommá vált, nagy szerepe van a rendkívül széles halfaunának. A hivatalos leírások szerint olyan ritka, vagy kevésbé ismert fajok is élnek benne, mint a vágó csík, réti csík, angolna? és kínai razbóra. (Mi az angolna létét ettől függetlenül fenntartásokkal kezelnénk.)

1984-ben szinte teljesen eltűnt
1984-ben története legelkeserítőbb képét mutatta a tó, miután szinte teljesen leengedték, hogy lehalásszák az elhibázott lépésként betelepített busákat. Az optimista becslések szerint süllőből 130, balinból 150 kilogramm, egyéb halakból (keszeg, kárász stb.) 300 kilogramm pusztult el.
Motorcsónak-és csúszdaverseny is volt már itt
A 80-as évek vége, 90-es évek eleje volt a tó igazi aranykora. 1986 októberében kétnapos motorcsónak verseny zajlott itt, két világ és három országos csúcs született.
1991-ben az ország első csúszdaversenye került megrendezésre a toponári szabadstrandon, melynek győztese 14,56 másodperces idővel csobbant a medencébe, és nyerte meg a fődíjat, egy versenybiciklit. Forrás: innen

Térjünk vissza a kirándulásunkhoz…

Amikor átértünk a hídon, többféle lehetőségünk is adódott az Arborétum körbesétálására. Mi úgy döntöttünk, hogy a part menti ösvényt választjuk. Pár lépés után Babó megszólalt: Szerintetek lesz itt játszótér? És tadam!!!!! Ez tárult a szemünk elé……

Mr. Romantika (azUram) is azonnal hozta a formáját és ….

Szerintetek mit suttogott a “gyóntató madáretetőbe” ???? Persze, hogy a piszkos kis titkait. Nagyon jót nevettünk az egész szituáción.

Az Arborétumban nagyon sok helyen találunk padokat, kiülőket. Csábítanak, hívogatnak, hogy: Gyere, itt ülj le!!!!!

Valójában az ösvény még 2 km sincs, mi mégis 3 órát töltöttünk el az Arborétumban. Miért? Mert hívogató, csodálatos, marasztaló. Mintha csak azt suttognák a növények, hogy : Maradj még, ne menj!!!!!

A tó melletti ösvényen haladva, kitekintve a fák közül, szépségesen szép látvány tárul elénk.

Miközben sétáltam, úgy éreztem magam, mint a kisgyerek a csoki boltban, vagy amikor először mentünk Ausztriába buszos kirándulásra és bementünk egy ajándék boltba. Azt sem tudtuk merre nézzünk, annyi csoda volt.

Tudom, érzem, hogy a fotók a harmadát sem tudják vissza adni annak a feelingnek amit mi ott át és megéltünk. Hiszen mi összességében láttuk az egészet. A képek pedig csak egy-egy elkapott pillanatot, részletet tudnak visszaadni. Sok-sok képet kattingattam, hogy minél jobban visszatudjam adni azt az érzést, ami engem hatalmába kerített, miközben sétáltam.

A fiúk nem papírsárkányt, hanem papírrepülőt hajtogattak, reptettek, amíg én megörökítettem a látványt amiben részem volt.

Jártunkba, keltünkbe, sok-sok információs táblát is felfedeztünk.

Egy természetismeret órát simán lehetne itt tartani. Most tanultak Babóék a kocsányos és kocsánytalan tölgyről, a fenyőkről és arról, hogy milyen szegényes alatta a talajszint, a gombákról. Szinte megelevenedett mindaz, amit az elmúlt időszakban Babó tanult. Ezeket itt mind élőben tapasztalhattuk meg. Sokkal könnyebb így tanulni, ha kapcsolódik hozzá egy kép, egy élmény is.

Hallottatok már a Boszorkánykörről???

Eddig még én sem. Gombák alkotják, így körben, ahogyan látjátok. Na és a magyarázat, hogy miért így nőnek???

Séta közben nem feltétlenül kell, hogy az ösvényen maradjunk, mivel bármerre is indulunk, mindenhol gyönyörűen rendbe van téve a park, szóval lehet kószálni.