Ami jó, ami nem, ami volt, ami nem… 2024-ben
Tartalomjegyzék
Bevezető
Általában az év utolsó napján szoktam egy összefoglalót készíteni, hogy lezárjam az évet, de ahogyan sok más dolog is másként alakult 2024-ben az életemben, mint ahogyan szokott, így az évértékelésem is átcsusszant 2025 első két napjára.
Persze azért tegnap este amikor ágyba bújtam, már elkezdtem össze szedegetni, hogy mi is volt vagy nem volt 2024-ben, de olyan érzés kerített a hatalmába, mintha teljesen kitörlődött volna minden, mint egy üres lap, ennyi jelent meg a fejemben. Egyszerre volt rémisztő és elgondolkodtató, hogy semmi érdemlegeset nem tudok felhozni az egész évből. Majd elaludtam, azzal az utolsó gondolattal, hogy biztosan csak fáradt vagyok és ezért nincs egy “értelmes” gondolatom sem.
Ahogyan 2024-ben, úgy ma is hajnalban ébredtem és vacilláltam, hogy na, akkor összeszedjem mi történt velem 2024-ben, vagy most már hagyjam a csodába és koncentráljak a 2025-re…?
Végül győzött bennem a régi jól bevált “okosság”, miszerint, ahhoz, hogy egy új dologba kezdjek, az előzőt le kell zárni és le kell vonni a konklúziót belőle.
Ugyan már beugrott néhány esemény, érzés, gondolat 2024 kapcsán, csak egy kissé káoszos volt, így a telefonomat hívtam elsőként segítségül, hogy mutassa meg hol jártam, hol fotóztam és mit.
Január
Április
Nyáron szinte nem is megyek le a Balatonra, mert rengetegen vannak, mert nagyon meleg van, mert, mert és mert. Viszont nyárig, jó néhány alkalommal töltök ott pár napot és fedezem fel a környék szépségeit. Életem első defektjét is átéltem, teljesen egyedül és amíg a “mentésre” vártam, egyetlen kedves férfiember sem ált meg, hogy esetleg segíthetne. Azért ez elszomorító…
Május
A Kertecském elkezdte felvenni színpompás ruháját. Számomra egyszerre megnyugtató, fárasztó, de egyben pihentető is a kertgondozás. Minden évben új tudással, új örömökkel, új kihívásokkal ajándékoz meg engem.
Régen sohasem kirándultam egyedül. Ha nem volt, aki velem tartson, inkább el sem indultam. Idén ez is megváltozott és első utam májusban a Jeli Arborétumba vezetett. Ha tehetitek ne hagyjátok ki, egyszerűen varázslatos, gyönyörűséges, különleges és még sorolhatnám, de inkább mutatok pár képet róla.
Májusra jutott még egy arborétum, mégpedig a Budafai Arborétum. Itt is találhatunk gyönyörű rododendronokat, így májusban érdemes ellátogatni azoknak, akik teljes pompájukba szeretnék megnézni őket.
Július
A nem túl meleg napokon belefér egy kis arborétumozás, most a Gödöllőn lévőt hódítottuk meg Junival. Amit viszont sosem hagynék ki, az a reggeli séta a “birtokon”, természetesen egy bögre kávéval a kezembe, telefonnal a zsebembe, hogy megtudjam örökíteni, ha egy bimbóval is több lett a Kertecskémbe. Egy kis kreatívkodás is belefér, szigorúan a hűvösre hűtött lakásba. Júliusra már a levendula is “beérik” a feldolgozásra.
Augusztus
Egyszerűen csak túl akartam élni. A kora reggeli locsoláson és bevásárláson túl ki sem merészkedtem a lakásból. Úgy éreztem, hogy a napok, cseppenként veszik ki belőlem az életet. Bár minden nap elhatároztam, hogy “na nehogy már a hőmérséklet határozza meg, hogy hogyan vagyok”, de mégis a hőmérséklet határozta meg, Olyan elképesztően ingerült, kedvetlen, motiválatlan, összeszedetlen voltam, hogy szegény családom el sem tudom képzelni, hogyan tudott elviselni. Ezúton is köszönöm nekik!
Szeptember
Ismét elkezdődött egy új tanév és Áki bármennyire is jó tanuló, mégis nagyon tartott ettől az évtől. Habár iskolát nem váltott, maradt az Európa 2000-ben, de új kihívás került fel a palettára, év végi záró vizsga, olyan mint egy kiséretségi kb. Mivel ilyenben még nem volt része, nem igazán tudja, hogy milyen is lesz, így természetes, hogy van benne egy belső félelem a megmérettetéssel kapcsolatosan. Az önbizalmán sokat dobott, hogy sikerült a középfokú nyelvvizsgája. Néhány napra még el is utaztunk egy különleges helyre. Ez a hely nem más, mint Rodosz, ahol sok-sok évvel ezelőtt a nászutunkat töltöttük.
November
Szeretem kényeztetni a fiúkat, így mindig kipróbálok új, meg új videós ételeket, aminek szerencsére ők nagyon örülnek és nem ragaszkodnak a megszokott pörkölt, rántott hús, bolonyai spagetti kombóhoz. Gödöllő csodás fényjátékkal készült az adventi hangulat megteremtésére, amit persze mi sem hagytunk ki. Megérkezett az első hó is. Hurrá, hurrá és hurrá! A hónap vége felé elkezdtem készíteni az Adventi kalendáriumot, hogy időben meglegyen.
December
Elérkezett az év legeslegeslegeslegjobb hónapja. Az idei készülődés, adventozás különösen jól sikerült és nem csak szerintem. Erre a 23 napra, a karácsony 3 további napja koronaként került fel. Jó néhány karácsonyt levezényeltem már, de ennyire békés, kiegyensúlyozott, boldog, talán még sosem volt. El is gondolkodtam rajta, hogy MIÉRT?, mi lehet az oka, hogy minden szépen összeállt, hogy olyan nyugalomban és szeretetben telt, amit a legjobb tervezésnél sem terveztem volna.
Azután rájöttem, hogy talán azért alakult ennyire jól, mert nem terveztem, nem voltak elvárásaim, nem akartam, hogy “így legyen, mert csak így a jó”, hiszen másoknak is megy, csak nekem nem”, csak tettem, amit érzetem, hogy jó tenni. Minden nap egy picit, nem erőlködve, nem megfelelve, nem kergetve valami olyat, ami talán még a mesékben sincs. Advent lezárásaként Karácsony első napján dél körül, elmentünk a Margit-szigetre, hogy megemlékezzünk azokról a szeretteinkről, egy-egy szál rózsával, akik már nem ünnepelhetnek velünk. Haza érve, a már előkészített ebédet, csak be kellett fejezni és kezdődhetett is a várva várt ajándékozás. 25-én Krisztián és Anett jött hozzánk karácsonyozni, maraton társasozással összekötve. 26-án a Naplás-tóhoz mentünk kirándulni gyönyörű napsütésben. Az év végét pedig Áki kis barátja töltötte nálunk, nagy-nagy kacagások, társasozás, kártyázás, finom falatok kíséretében.
Mielőtt elkezdtem megírni ezt a kis összefoglalót és átnéztem azt a több száz képet, amit elkattintgattam az év folyamán. úgy éreztem, hogy a 2024-es évem, olyan volt, mint a könyvekben az első oldal, szinte üres. A képeken keresztül viszont sikerült újra élni azt a sok szép és kedves dolgot, ami elkísért az év folyamán.
És ami hiányzott az évből? Néhány barát, akik jobbnak látták nem velem tartani a 2024-es évben, amit ezúton is sajnálok, de elfogadom, hogy így döntöttek. Ha megbántottam őket, akkor nagyon-nagyon sajnálom és további boldog életet, örömöket, boldogságot kívánok nekik.
Hiányoztak a könyvek, az olvasás, amik egyébként az életem részei, de 2024-ben alig-alig sikerült jó kapcsolatot kialakítanom velük.
Ennek a blognak az írását is felfüggesztettem, mert kezdett több feszültséget és szomorúságot okozni, mint örömet és jó “terápiát”.
Jelenleg úgy érzem, hogy a 2024-es évem olyan volt, mint egy felkészülés valami újra, valami jobbra, valami szebbre, valami különlegesre. Ugyan eléggé elcsépelt már azt mondani, hogy sokat tanultam és nem könyvekből, hanem az élet dobott fel olyan labdákat, amikre néha csak pislogtam, néha rendkívül szomorú voltam, néha hálás voltam, sőt világvége hangulatom is volt, nem egyszer, sem kétszer, de mindig sikerült valahogyan kikecmeregni azokból a helyzetekből.
Idén nem fogadok meg semmit, ami nem azt jelenti, hogy nincsenek tervek, hanem azt, hogy nem ragaszkodom olyan elméletekhez, olyan elképzelésekhez, olyan tervekhez, amik lehet, hogy mások által megvalósíthatóak, de nekem még nem jött el az ideje. Úgy szeretném élni a 2025-ös évet, ahogyan az adventi időszakot éltem, MEGÉLNI. minden percét, pillanatát úgy ahogyan az van és elraktározni belőle a jót és a rosszat is, mert az is az ÉN ÉLETEM RÉSZE.
Mindenkinek kívánom, hogy váljék valóra minden álma, legyen hozzá egészsége és békessége! Boldog Új Esztendőt kívánok nektek!
Ez is érdekelhet
Terápia a növényeinknek, vegyszerek nélkül/1
Új Év! Új élet? Vagy a régi ÚJraTervezése? 2.
