Egyéb kategória

A legszebb karácsonyfa

December 13

Messze-messze fent északon, a sűrű fenyőerdő mélyén él a hómanók népe. Takaros, kicsi házikóikban laknak a hatalmas, öreg fenyőfák tövében. A hómanók nagyon vidám és barátságos kis lények. Szeretik az erdők-mezők állatait, növényeit, védik és óvják őket a betolakodóktól barátaikkal, a hótündérekkel együtt. Amikor beköszönt a tél, a hómanók előbújnak rejtekeikből és szorgosan gyűjtögetik a rőzsét és a különböző bogyókat. A kis hómanógyerekek előveszik szánkójukat és vígan csúszkálnak naphosszat a lejtőkön. Hamarosan itt a karácsony. Egy közeli faluból két kisgyerek, Kriszti és Tomi kora hajnalban útra kelnek nagypapájukkal. Nagy, díszes szánjukon egyenesen a hómanók erdejébe tartanak, hogy egy szép fenyőfát keressenek az ünnepre. A rénszarvas lassan lépdel az erdei ösvényen, mert ilyenkor még igencsak sötét van errefelé. Ahogy egyre beljebb haladnak a fenyőfák között, Kriszti és Tomi még szorosabban összebújnak a vastag takaró alatt. Hirtelen valami nesz üti meg a fülüket. Egy ág reccsent volna? – Hiszen ezek hómanók! – kiált föl Kriszti. – Jó reggelt, jó reggelt! – integet nagyapó a manóknak. Egyszer csak különös érzés fogja el a két kisgyereket. Egy különös, sárgás fény világítja meg a fenyőket. Mi lehet ez? Nagyapó azonban mindebből semmit sem vesz észre, és megállítja a szánt egy kis tisztás szélén. Itt sok kis karcsú fenyőfácska növekszik békésen a nagy fenyők ágainak védelme alatt. Mindhárman leszállnak a szánkóról. Tomi azonnal odaszalad egy formás, kis fához, amely első látásra megtetszett neki. – Nagypapa! – kiáltja boldogan. – Ezt a fát válasszuk! Ugye, milyen gyönyörű? Nagyapónak is tetszik a fa, és már emeli is a kis fejszét, hogy kivágja, amikor… – Mi a manó? Hát ez meg micsoda? – csodálkozik nagyapó. A semmiből hirtelen előbukkan egy kis tündér és megpróbálja nagyapó kezéből kitépni a fejszét. Eközben egy másik tündér ellibben a rémült gyerekek előtt és rákoppint az orrukra, mire azok ijedtükben belepottyannak a hóba. – Nem szégyelled magad, nagyapó? – kérdezi a nagyobbik tündér mérgesen. – Ugyan miért kellene szégyellnem magam? – válaszolja nagypapa homlokát ráncolva. – Nem vághatod ki csak úgy az ártatlan kis fákat! Fájdalmat okozol nekik! – méltatlankodik a tündér, miközben összecsapja a szárnyait. – Segítség! Mi történik itt? – kiáltja nagyapó. Kriszti és Tomi álmélkodva nézik, ahogyan mindenhonnan kis tündérek bújnak elő, majd körülveszik nagyapót, jó erősen belékapaszkodnak és a magasba emelik. Ám nincs sok idejük bámészkodni, mert már ők is a levegőben vannak. Olyan magasan, hogy a fák koronái fölött a falujuk házait is láthatják.  A gyerekek reszketve bújnak nagyapóhoz, amikor a tündérek leteszik őket végre egy jó erős fenyőágra. Ekkor megjelenik előttük a tündérkirálynő és így szól: – Fogjátok ezt a kis fenyőfát, és ültessétek el a kertetekbe. Ez emlékeztessen benneteket ránk mindenkor. Tudjátok meg, hogy nem szabad bántani az ártatlan fákat. A fa olyan pici és törékeny, hogy a gyerekek alig mernek hozzáérni. Miután nagyapó megígéri, hogy soha többé nem vág ki egy fenyőfát sem, a tündérek visszarepítik őket a tisztásra. Felülnek a szánkóra, hogy ne fázzanak betakarják magukat egy pokróccal és elindulnak hazafelé. Közben elkezd szállingózni a hó. Kriszti óvatosan tartja kezében a kis fenyőfát, miközben nagyapó fejét rázva egész úton azt mormogja, hogy ilyen még életében nem történt meg vele soha. Otthon, a gyerekek egyenesen szüleikhez rohannak, hogy elmeséljék furcsa kalandjukat a tündérekkel. A szülők ámulva hallgatják ezt a hihetetlen történetet, majd közösen elültetik a ház elé a kis fenyőfát. – Remélem gyorsan nagyra nő, – mondja Tomi, miközben Kriszti gondosan eligazítja az apró ágacskákat.

Ezen az éjszakán különös dolgok történtek nagyapóék kertjében. Halvány, sárgás fény kíséretében egy csapat tündér libbent be az udvarra, körültáncolják a kis fenyőfát és teleszórják megannyi fényes csillaggal. Egy tündér bekukucskál a szobába, és látja, hogy a gyerekek még alszanak. – Gyorsan, gyorsan, – sürgeti a többieket – nemsokára reggel lesz, és akkor biztos rögtön kinéznek az ablakon. – Már készen is vagyunk, – éneklik a többiek. – Hát nem gyönyörű ez a kis fa? Most aztán huss, repüljünk vissza az erdőbe… Reggel Tomi egyenesen az ablakhoz szalad és a meglepetéstől a szája is tátva marad. – Nézd Kriszti, csoda történt! – kiáltja boldogan. – De szép, jaj de szép! – ujjonganak a gyerekek. Az este elültetett kis fa az éjjel hatalmas fenyőfává cseperedett, és ágait sok-sok csillag díszíti. – Ez lesz a legszebb karácsonyfánk, ami valaha is volt, – mondja Kriszti, – majd feldíszítjük gömbökkel és gyertyákkal is. Csodaszép lesz! Délután neki is látnak a munkának. Soha még nem díszítettek ilyen lelkesen karácsonyfát. Még a kutyus is segített nekik a díszítésnél. – A legszebb ünnep a karácsony – mondja Kriszti ragyogó arccal. – Köszönjük kedves tündérek, köszönjük, kiáltja az erdő felé. Végre elérkezett a Szenteste. Miközben a gyerekek boldogan az ajándékaikat bontogatják, ki-kitekintgetnek a házuk előtt álló gyönyörű fenyőfára. Milyen szép is ez a karácsony!

6 / 100

Leave a Reply

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük