Boldogságunk kulcsa az, hogy Szárnyalunk, és Jól érezzük magunkat a Bőrünkben.

Csak olyan tanácsot adok, amit magam is megfogadok, betartok. Ezért természetesen én is összeírtam, hogy nálam mi a “bibi”.

Ezek:

-mikor a fiamnak kis szendvics falatkákat gyártok reggelire, mindig bekapok néhány karikát, és még el is hitetem magammal, hogy ÁÁÁÁÁ….ez nem számít, csak néhány falat,

-az Aldiban alig várom, hogy megvehessem magamnak a kis frissen sült szilváspárnácskámat és sokszor már az autóban befalom, de ez sem számít, hiszen fitness párnácska… (hú de vicces vagyok, milyen jól becsapom magam…)

–Azuram úgy tud reggelizni, hogy az embernek csorog a nyála, na jó……, csak egy két falat, úgy sem ettem ma még, (csak a fiam falatkáiból, meg a szilváspárnácska,)

–főzögetés közben muszáj kóstolgatni, ugye csajok???

-este egy Aldis csokis puding, á ez semmi, alig ettem ma Na!!!

-Azurammal az esti vacsizás beszélgetés kisérőjeként egy pohár vörösbor, az kell, hiszen úgy is vérszegény vagyok…

-szomorú vagyok, mert úgy érzem, hogy a nem ért meg senki sem, egy finom pohár bor feledteti az érzést,

-lassan 50 éves vagyok, és azt érzem eddig nem tettem le semmit sem az asztalra, a vállalkozósdi sem jött össze nekem, (be kellett zárjam a boltom), a szomorúságom is elmúlik egy kis sütikével.

-voltak ötleteim, de egyikbe sem mertem belevágni… ha elér a szomorúság, talán egy kis nasi megoldja…

–szarul érzem magam a bőrömbe, majd egy tábla csoki jobb kedvre derít….

–nincs egy határozott életcélom, nincs amiért nap mint nap küzdjek, sok mindet csinálok, napi rutinfeladatok, de egyiket sem érzem úgy, hogy IGEN, EZ AZ, DE JÓÓÓÓ!!!

-életem során a számtalan sanyargató fogyókúra most bosszút áll….

-nem vagyok a “kitartás bajnoka”, így már ezerszer elkezdtem, majd abba is hagytam a nagy “életmódváltósdit”,

-van bennem némi “mártírság”, így a legtöbb esetben mást, vagy más tevékenységet helyezek magam elé, így a rendszeres étkezések is hanyagolva vannak nálam,

Így most leírva, visszaolvasva, olyan viccesnek tűnik… mit is gondoltam, hogyan nem lesz ennek következménye. Ugyanakkor jó érzéssel tölt el, hogy ezekre most így ránéztem, és már pontosan tudom, hogy mi a “leggyengébb láncszem” az életemben. 

Most azt érzem, hogy eljött az ideje annak, hogy elég FONTOS LEGYEK A MAGAM SZÁMÁRA. Hiszen, ha én sem vagyok annyira fontos magamnak, hogy odafigyeljek a testem-lelkem kényeztetésére, akkor hogyan lehetnék fontos másoknak.

Pár éve mondta nekem egy ismerős hölgy, aki már túl volt az 50-en, hogy majd figyeljem meg, hogy 50 körül, hogy megváltozik bennem, rajtam egy csomó minden. A bőröm, az emésztésem, a kilóim, az energiám, én akkor legyintettem, hogy engem biztosan nem fog utolérni a “hanyatlás”. Most már tudom, hogy akkor kellett volna jobban, sokkal jobban odafigyelni magamra. 

Na most sok mindent elárultam magamról… Remélem azért nem ment el a kedved tőlem, kedves olvasó….

A következő részben a HITEMRŐL szeretnék mesélni Neked. Nem vallási szempontból a HITEMRŐL, azt úgy gondolom mindenkinek a személyes magánügye. Hanem egy olyan HITRŐL, ami alapjaiban adott más nézőpontot az életemnek. 

Sok-sok évvel ezelőtt, amikor a szívproblémám kiújult, teljesen „véletlenül” a kezembe akadt egy könyv, ami később a “Bibliámmá” vált. Ennek a könyvnek a lényege, hogy a betegségeink 99%-át a lelki bajainknak köszönhetjük. Az elhízást is betegségként könyveli el.