Könyvek különös varázsa
Gondolatok egy hajnalról, egy csésze kávéról és az olvasás csendes öröméről.
Most éppen Melissa Da Costa Visszatérés című regényét olvasom. Nem szoktam sietni a könyvekkel, szeretem hagyni, hogy legyen idejük megérkezni hozzám, de ennél a történetnél többször azon kaptam magam, hogy még egy fejezetet szeretnék elolvasni, mielőtt leteszem. Ismered azt az érzést, amikor egy könyv nemcsak történetet mesél, hanem valahogy hangulatokat, érzéseket, emlékeket is megmozgat benned? Amikor olvasás közben egyszer csak azon kapod magad, hogy már nemcsak a szereplőkkel foglalkozol, hanem a saját gondolataiddal is? Most valahogy ezt érzem.
Nem tudom, nálatok hogy van, de nálam a könyveknek mindig volt valami különös varázsuk. Már gyerekkoromban is képes voltam teljesen megfeledkezni az időről, ha egy történet igazán beszippantott, és bár azóta sok minden változott körülöttem, ez az érzés valahogy megmaradt. Ma már nem a takaró alatt, elemlámpával olvasok esténként, hanem hajnalban, egy bögre kávé mellett, miközben odakint lassan ébredezik a kert, de az a különös érzés, hogy néhány oldal erejéig eltűnik körülöttem a világ, még mindig pontosan ugyanaz.
Ma reggel azon gondolkodtam, vajon miért szeretem ennyire a könyveket. Elsőre persze könnyű lenne azt mondani, hogy azért, mert sok érdekes dolgot lehet belőlük megtudni, vagy mert új világokat nyitnak meg előttünk, de ahogy ott ültem hajnalban a kávémmal, amikor a ház még csendes volt, és csak a madarak hangja szűrődött be a nyitott ablakon, rájöttem, hogy számomra az olvasás ennél sokkal többet jelent.
Valahogy úgy vagyok vele, mint egy régi, kedves ismerőssel, akivel nem kell minden nap találkozni, mégis tudom, hogy amikor szükségem van rá, ott lesz. Egy könyv nem kérdez, nem sürget, nem akar semmit tőlem, egyszerűen csak megvárja, amíg leveszem a polcról, kényelmesen elhelyezkedem vele a fotelben, és hagyom, hogy magával vigyen egy másik világba.
A mai világban, amikor szinte minden a gyorsaságról szól, különösen nagy ajándéknak érzem ezt. Reggel felébredünk, és máris ott várnak ránk az üzenetek, az értesítések, a hírek és a teendők, amelyek szinte észrevétlenül szippantanak be bennünket a napi forgatagba, ezért egyre ritkábban adódik olyan pillanat, amikor valóban csak egyetlen dologra figyelünk. Amikor azonban kinyitok egy könyvet, valami megváltozik bennem. A gondolataim lassan elcsendesednek, a külvilág egy kicsit távolabb kerül, és azt veszem észre, hogy már nem azon jár az eszem, mit kellene még elintéznem aznap, hanem teljes figyelmemmel jelen vagyok egy történetben.
Gyerekkoromban elsősorban a kalandok miatt olvastam. Emlékszem arra az izgalomra, amikor egy könyv első oldalain még semmit sem tudtam a szereplőkről, néhány fejezettel később pedig már úgy izgultam értük, mintha valóban ismerném őket. Akkoriban az olvasás elsősorban utazás volt számomra, egy titkos ajtó, amely mögött mindig valami új világ rejtőzött.
Ma már azonban egészen másért is szeretem.
Ahogy telnek az évek, egyre gyakrabban érzem azt, hogy a könyvek nemcsak kifelé, hanem befelé is vezetnek. Előfordult már veled, hogy egy történet olvasása közben hirtelen megálltál egy mondatnál, mert úgy érezted, mintha valaki pontosan azt fogalmazta volna meg, amit te magad is érzel, csak eddig nem találtad rá a megfelelő szavakat? Veled is megtörtént már, hogy egy könyvben találtál vigaszt egy nehéz időszakban, vagy éppen bátorságot egy olyan döntéshez, amelytől korábban féltél?
Velem bizony többször is.
Mindig lenyűgöz, amikor arra gondolok, hogy valaki valahol a világ egy másik pontján, talán évekkel vagy akár évtizedekkel korábban leírt egy gondolatot, amely aztán egyszer csak eljut hozzám, és pontosan akkor talál meg, amikor a legnagyobb szükségem van rá. Ilyenkor az ember óhatatlanul elmosolyodik, mert úgy érzi, mintha a könyveknek saját életük lenne, és valahogyan mindig tudnák, mikor kell a kezünkbe kerülniük.
Azt hiszem ezért érzem úgy, hogy az olvasásnak van valami gyógyító ereje is. Nem azért, mert megoldja helyettünk az élet nehézségeit, hiszen erre egyetlen könyv sem képes, hanem azért, mert segít más szemszögből ránézni a dolgokra, segít megérteni önmagunkat és másokat, és közben csendesen emlékeztet arra, hogy az érzéseinkkel, a kétségeinkkel vagy a félelmeinkkel valójában soha nem vagyunk teljesen egyedül.
És talán éppen ez az egyik legszebb dolog az olvasásban. Miközben egy könyv lapjain mások történeteit követjük, valójában mindig egy kicsit magunkról is olvasunk. Egy szereplő örömében felismerjük a saját örömeinket, a veszteségeiben a saját fájdalmainkat, a reményeiben pedig a saját vágyainkat, és mire a történet végére érünk, sokszor már nem ugyanazok vagyunk, mint amikor az első oldalt kinyitottuk.
A könyvek számomra ezért nem egyszerűen tárgyak a polcon. Inkább olyan csendes társak, akik nem tolakodnak, nem kérnek figyelmet, mégis ott vannak mellettünk egész életünk során, és újra meg újra emlékeztetnek arra, hogy néha érdemes lelassítani, egy kicsit félretenni a világ zaját, és időt adni magunknak arra, hogy elmerüljünk egy történetben.
Persze tudom, hogy ma már nem mindig könnyű visszatalálni az olvasáshoz. Néha én is azon kapom magam, hogy este csak néhány percre veszem a kezembe a telefonomat, aztán egyszer csak eltelt fél óra, és már nem is tudom pontosan, mit néztem végig. A görgetés furcsa dolog. Elfoglalja az időnket, de ritkán hagy maga után olyan érzést, mintha valóban kaptunk volna valamit.
Éppen ezért próbálok tudatosan visszatérni a könyvekhez. Nem nagy fogadalmakkal és nem napi száz oldal elolvasásával, hanem egészen apró lépésekkel. Néha csak tíz perccel lefekvés előtt. Néha egyetlen fejezettel a reggeli kávé mellé. És azt vettem észre, hogy az olvasás olyan, mint egy régi ösvény az erdőben. Ha egy ideig nem járunk rajta, benövi a gaz, de amint újra rálépünk, lassan ismét kitisztul előttünk az út.
Mert lehet, hogy elsőre úgy tűnik, mintha egy könyv csupán egy másik világba vinne el bennünket, de valahol mélyen azt hiszem, a legszebb könyvek mindig ugyanoda vezetnek vissza.
Önmagunkhoz
Ha ez az írás megszólított…
A blogon több olyan cikket is találsz, amelyek nem megoldásokat kínálnak, hanem megállásra hívnak.
Csendről, figyelemről, belső folyamatokról – arról, ami sokszor csak akkor válik hallhatóvá, amikor lelassulunk.
Kapcsolódó írások:
Mi rejlik a könyvek másik oldalán– Nemcsak az olvasó, de az író is ott van minden könyv másik oldalán. A történetben ott lüktet az élete, a tapasztalása, a szenvedése és öröme.
Hagyomásnyos könyv kontra e-book olvasó – A digitális világ fejlődésével egyre több olvasó szembesül a kérdéssel: hagyományos könyvet vagy e-book olvasót válasszon? Mindkét lehetőségnek megvannak a maga előnyei és hátrányai, így érdemes körbejárni a témát, hogy megtaláljuk a számunkra legmegfelelőbb megoldást.
Mélissa Da Costa Az ég minden kékje– Ahhoz képest, hogy egyre gyorsabb, felszínesebb, zajosabb életet élünk, ez a könyv mégis az egyik legolvasottabb könyv lett, pedig ez nem egy “szórakoztató”, gyors, habos – babos romantikus regény. Sokkal inkább egy lassan hömpölygő, elmélyült szöveg, tele természeti képekkel és csendekkel. Felveti azt a kérdést, hogy mit jelent JELEN LENNI? MI SZÁMÍT IGAZÁN?
