Életünk fűszerei….-2
Akkor jöjjön a második fejezet: Az ÉLET-ünk fűszerei, vagyis az érzelmeink.
“Az ember csak a hasonlóra, a vele “egy húron pendülőre” rezeg. Ha nem tudod áthangolni magad, az öröm, a derű, a gondoktól való szabadság rezgéseit sohasem veszed, s benne maradsz abban a boldogtalan rezgőkörben, ahol az emberek egymást fertőzik a gyűlölettel, a borúlátással és a reménytelen keserűséggel.” Müller Péter
Talán picit megtévesztő a cím: Életünk fűszerei…
Nem, nem főzni fogunk, habár azt is nagyon szeretek.
Az előző részben a gyermekkorunkkal kapcsolatos kérdéseket tettem fel.
Mégpedig azért, mert a GYERMEKKOR A LEGFONTOSABB!!!
Ilyenkor tanulunk meg mindent az ÉLETRŐL, ANNAK MŰKÖDÉSÉRŐL. Mindezt folyamatosan tesszük, megszakítás nélkül. Olyanok vagyunk még, mint a “szivacs”, mindent magunkba szívunk válogatás nélkül.
Biztosan előfordult már veletek, hogy azt gondoltátok most megbeszélhettek valami fontos dolgot, amit a gyereknek nem kellene feltétlenül hallania, hisz olyan jól, elmélyülten játszik. Ugyanakkor a beszélgetés felénél, egyszer csak odaszól, hogy az nem is úgy volt, vagy valamit, amiből az következik, hogy a fél füle a beszélgetésre figyelt. Ugye? Nálunk ez rendszeresen van, pedig a fülén a fülhallgató, és mégis. Bezzeg, ha bekiabálok a szobájába, hogy: FOGMOSÁS!!! Na ezt már tuti nem hallja meg.
Megtanuljuk a viselkedésmintákat, a szabályokat, megszerezzük azokat az információkat, amik mentén a későbbiekben működni fogunk.
Nem feltétlenül abból tanulunk, amit mások szeretnének megtanítani, sokkal inkább a megfigyeléseinkből… Pontosan ezért én sokszor ha úgy viselkedem, cselekszem, amit néhány pillanat múlva, már én magam sem tartok ideálisnak, elmagyarázom Babónak, hogy most mi is volt a szitu. Mi nem volt ideális, hogyan kellett volna. Ezzel arra tanítom, hogy lehet hibázni, de azt később rendbe kell tenni, vagy lehetünk dühösek, frusztráltak, idegesek, megélhetjük a fájdalmainkat, nem kell elfojtani azokat.
Amíg gyermekek vagyunk befolyásolnak bennünket szüleink, nagyszüleink, testvérek, iskolatársak, barátok, majd később a különböző csoportok, akikkel kapcsolatba kerülünk.
Magunkba szívjuk a különböző hitrendszereket, meg sem kérdőjelezzük őket, hiszen olyanoktól kapjuk, akikről nem feltételezzük, hogy nem akarnak nekünk jót.
Kialakul a személyiségünk, sajátos jellemvonásaink és viselkedési normáink összessége, vagyis a személyes valóságunk.
Kialakítjuk a személyes értékrendünket és a saját viselkedési normáinkat, és eszerint viszonyulunk a környezetünkhöz.
Meg kell, hogy értsük, hogy a különböző érzelmeink, hogy fűszerezik meg az életünk eseményeit, hogyan irányítják a cselekedeteinket.
Ezért van az, hogy hiába beszélünk EGY KÖZÖS DOLOGRÓL, MÉGIS MÁST ÉRTÜNK ALATTA, MÁST JELENT SZÁMUNKRA. Sok-sok félreértés, harag, megnemértés forrása, hogy mindannyian más és más szemüvegen keresztül szemléljük, éljük az életünket.
Ha már láttad az Agymanókat, pontosan tudod miről beszélek. Ha még nem, akkor nagyon ajánlom. Gyerekfilmnek készült, de szerintem mi felnőttek is sokat tanulhatunk belőle.
Forrás: Pinterest
Néhány szó a filmről: A filmben öt érzelemmel ismerkedhetünk meg: Derű, Bánat, Harag, Undor, és Majré. Riley agyának központjában, a Fejhadiszálláson laknak, ahonnan a kislány mindennapi életét irányítják. Derű Riley első számú érzelme, a kislány folytonos jókedvéért felel, Majré Riley biztonságának megóvásért, Undor a társadalmi életét védi, Harag pedig az önbizalmát és a becsületét. Az egyetlen kivétel Bánat, akiről senki sem tudja, mi képzi fő feladatát, és akire ezért a legtöbb érzelem neheztel, különösen Derű, aki nem akarja, hogy Riley valaha is szomorú legyen. Riley személyiségét különböző szigetek, az úgynevezett “Személyiség szigetei” jellemzik, melyeket Riley életének nagy pillanatai, a főemlékek működtetnek. Nem mesélem tovább, igazán aranyos és tanító és tanulságos kis történet. Forrás: Wikipedia
Nem véletlenül pont ez az öt érzelem szerepel a filmben. Ehhez jön még a meglepődés, és máris megvan a 6 alap érzelem, amit univerzális érzelemnek nevezünk.
Paul Eckman kutatásai során számos kultúrát vizsgált meg, és úgy találta, hogy ezt a hat érzelmet a világon mindenütt felismerik, amely gyönyörűen mutatja, hogy az emberek, bárhonnan is származzanak, ugyanazokkal az érzelmekkel, félelmekkel, aggodalmakkal és vágyakkal élnek együtt, mint mi. Forrás: felelosszulokiskolaja.hu.
Ezeket az alap érzelmeket kicsi gyerekkorunkban megtanuljuk az alapján, hogy mit látunk, mit tapasztalunk, mit váltunk ki másokból a cselekedeteinkkel.
Azt is megtanuljuk, hogy vannak jó és “rossz” érzelmek. A rossz címkével ellátott érzelmeket, el kell fojtani. Nem szabad haragosnak, dühösnek, szomorúnak lenni. Már az oviban is azt mondják: Legyél mindig vidám, mosolyogj, bármennyire is szomorú vagy ne sírj!!!! Vagy ép megemlíthetjük azt is, miszerint a “fiúk nem sírnak”, katona dolog… Vagyis idejekorán megtanuljuk az ELFOJTÁST, a begubózást, a “páncél növesztést”. Amiből később csak “robbanás”, depi vagy pánik roham lesz.
Érdemes időnként leltárt tartani, hogy az érzelmeink, amiket jó mélyen elástunk magunkba milyen hatással vannak a jelenlegi életünkre, és a kapcsolatainkra.
A vélt vagy valós sérelmeink amiket a múltban megtapasztaltunk, és az általuk kiváltott “mintákkal” csak reagálunk, ahelyett, hogy, új utakat keresnénk, vagy kapcsolataink rendbe hozására törekednénk. Sajnos ezek, nem “csak” a mi életünket keserítik meg, de az utánunk következők is magukkal viszik, hozományként. Hiába mondjuk, hogy a gyerekeinknek csak jót akarunk, mindent megteszünk értük, ha azokat a “bizonyos mintáinkat” nem építjük le, nem oldjuk fel.
Akkor jöjjenek a kérdések!!!
1. Képzelj el egy filmet, amit rólad forgatnak, az érzelmeid tükrében. Mire emlékszel, mi a legkorábbi pozitív emléked?
2. Még mindig forog a film, most mi a legkorábbi negatív emléked?
3. A film most rólad és édesanyád kapcsolatáról szól. Hogyan jellemeznéd 3 szóban, milyen volt?
4. Milyen szín jut eszedbe, ha édesanyádra gondolsz? Miért?
5. Édesanyád mit mondana a kettőtök kapcsolatáról amikor még gyerek voltál?
6. Van olyan dolog, amit nagyon bánsz, hogy megtettél, vagy nem tettél meg gyerekkorodban édesanyáddal kapcsolatban?
7. Miben hasonlítasz édesanyádra?
8. Miben különbözöl édesanyádtól?
9. Mit tanultál édesanyádtól, amit a mai napig alkalmazol is?
10. Ha kérhetnél valamit, bármit édesanyádnak, mi lenne az?
11. Hogyan jellemeznéd 3 szóban édesapáddal a kapcsolatodat?
12. Édesapád mit mondana a kettőtök kapcsolatáról amikor még gyerek voltál?
13. Van olyan dolog, amit nagyon bánsz, hogy megtettél, vagy nem tettél meg gyerekkorodban édesapáddal kapcsolatban?
14. Miben hasonlítasz édesapádra?
15. Miben különbözől édesapádtól?
16. Mit tanultál édesapádtól, amit a mai napig alkalmazol is?
17. Ha kérhetnél valamit, bármit édesapádnak, mi lenne az?
18. Anyás vagy inkább apás voltál gyerekkorodban?
19. Hogyan tudtad meg, hogy testvéred lesz?
20. Örültél, vártad, rettegtél… mit éreztél ha arra gondoltál, hogy osztoznod kell ezentúl a szüleiden?
21. Milyen volt a kapcsolatotok a testvéreddel?
22. Milyen most?
23. Ha most visszagondolsz, hogyan jellemeznéd, milyen volt a szüleid házassága?
24. Ha 3 szóban kellene megfogalmazni, hogy milyen nevelésben részesültél, mi lenne az?
25. Akartál gyerekként megszökni otthonról? Miért?
26. Volt részed testi fenyítésben? Hogyan élted meg, mit gondoltál?
27. Volt részed lelki terrorban? Hogyan élted meg?
28. Ha elváltak a szüleid, hogyan élted meg?
29. Tudnál mondani 1 olyan dolgot amiért különösen hálás vagy a szüleidnek?
30. Van olyan lelki fájdalmad amiért ugyan már nem haragszol a szüleidre, de ha eszedbe jut, akkor görcsbe rándul a gyomrod?
31. Mit gondolsz, ha az előbbi fájdalmad elmondanád a szüleidnek, ők most hogyan reagálnának?
32. Eltudod képzelni, hogy ezt a dolgot megbocsájtsd? Mi kellene ehhez?
33. Érezted valaha, hogy a szüleid a testvéredet jobban szeretik?
34. Jelezted ezt valaha is feléjük? Mit reagáltak?
35. A szüleidnek milyen volt a kapcsolata a szüleikkel?
36. A szüleidnek milyen volt a kapcsolata a testvéreikkel?
37. Volt a szülők, nagyszülők és azok szülei éltében olyan titok, ami valójában nyílt titok volt, de mégsem lehetett róla beszélni?
38. Ért gyerekként bármilyen súlyos trauma? (szülők válása, közeli hozzátartozó elvesztése, molesztálás?
39. Sikerült ezt feldolgozni?
40. Mertél beszélni az érzéseidről a traumával kapcsolatban? Volt, aki meghallgatott?
41. Van bárki, akit szívesen kitörölnél az emlékezetedből? Miért?
42. Adnál rá lehetőség, hogy ez a személy, jóvá tegye, amit elkövetett ellened?
43. Mit gondolsz arról, hogy nem csak genetikai örökséget kapunk a szüleinktől, hanem olyan generációs mintákat is, amiket, ha nem oldunk fel, akkor azt visszük tovább, adjuk át a mi gyerekeinknek is?
44. Volt gyerekkorodban olyan személy, akire felnéztél?
45. Mi volt az a tulajdonsága amit nagyra tartottál?
46. Jelenleg van olyan személy, akire felnézel? Miért?
47. Képes vagy megbocsájtani? Könnyen vagy nehezen?
48. Kértél már a gyerekedtől bocsánatot?
49. Eszméltél már arra egy elmondott mondat után, hogy a szüleid neked is pont ezt mondták? Mit éreztél?
50. Érezted már azt, hogy pont úgy kommunikálsz a pároddal ahogyan azt anyukád tette apukáddal?
51. Érezted már, hogy olyan elvárásaid vannak a párod felé, mint anyukádnak volt apukád felé?
52. Ha tanácsot kellene adnod magadnak a következő 20 évre, mit mondanál? Miért?
53. Van olyan esemény, szó, illat, reakció, ……..ami egy pillanat alatt kihoz a sodrodból? Vissza tudsz rá emlékezni, hogy mikor volt pont ilyen érzésed legelőször?
54. Ha ideges vagy, mi esik jobban? Ha átölelnek vagy ha békén hagynak, míg lenyugszol?
55. Szoktál aggódni? Miért?
56. Volt már részed olyan eseményben, ami undort váltott ki belőled? Hogyan kezelted?
57. Könnyen leszel jókedvű?
58. Ha bánatos vagy, mit teszel?
59. Sokáig emészted magad, vagy könnyen pontot teszel egy rossz dolog végére?
60. Hogy vagy most? Hogy nem vagy?
61. Melyik kérdés volt a legnehezebb? Miért?
62. Volt-e bármilyen felismerésed, jöttél-e rá bármire, miközben a kérdésekre válaszoltál?
Igen tudom, ezek a kérdések NEHEZEK, sőt FÁJDALMASAK is voltak. Az is lehetséges, hogy menet közben úgy érezted, hogy ez nem megy egyedül. Nyugodtan kérj segítséget!!! Én a magam részéről a kineziológiát javaslom, nekem sokat segített. A lényeg, hogy szakember legyen, ne a szomszéd, kivéve, ha Ő a szakember az emberi lélek területén. Ha szeretnél a témában olvasni valamit, akkor én nagyon ajánlom Orvos-Tóth Noémi Örökölt sors című könyvét. Itt írtam már róla.