Sebezhetőség mint kapcsolódás Az előző két részben a csipkét mint anyagot és mint üzenetet jártam körül. Megnéztem, honnan jön, hogyan készült évszázadokon át, milyen jelentéseket hordozott a viseletben, és hogyan változott meg a helye az idővel. Szó volt lassúságról, figyelemről, rangról, jelenlétről, arról, hogy a csipke nem csupán dísz volt, hanem nyelv is. Ebben a részben azonban nem kifelé nézek. Nem a testre, nem a térre, nem a használatra figyelek. Sokkal inkább arra, amit a csipke belül indít el. Arra a finom, nehezen megfogható rétegre, ahol már nem anyagról beszélünk, hanem határokról, hiányról, lágyságról. Arról, ami nem teljes – és mégis egész. Ha még nem olvastad, érdemes az első résztől…