Számomra a rend nem cél, hanem eszköz: így teremtek magam körül csendet, biztonságot, megérkezést. Az otthon nem pusztán egy tér, hanem egy állapot. Egy hely, ahol a külvilág lassan elhalkul, ahol nem kell megfelelni, magyarázni, szerepet tartani.
A rend számomra nem szabályrendszer, hanem belső igény. Egyfajta gondoskodás – magamról, a tereimről, és mindarról, ami bennük történik. A rend és a rendetlenség nem ellentétek, hanem állapotok. Mindannyian mozgunk közöttük naponta, élethelyzetről élethelyzetre.
Van, amikor a rend biztonságot ad, van, amikor a rendetlenség beszél helyettünk és van az a köztes tér, ahol nem megoldásokat keresünk, hanem megértést: mi történik bennünk, amikor a külvilág túl hangos, vagy amikor már nem tudjuk, hol kezdődik a rend és hol végződünk mi.
Ebben a részben az otthon nem szabályrendszer, hanem tükör. A tárgyak, a terek, a csendek és a káosz mind üzeneteket hordoznak arról, hogyan vagyunk önmagunkkal, egymással, a világgal.
Vannak időszakok, amikor egy kis frissességre vágyunk. Amikor jól esik átrendezni, fellélegezni, összhangba kerülni az évszakok változásával, finoman, erőlködés nélkül.
Ebben a részben az otthon nem elvárás, hanem támasz. Egy tér, ahol a rend nem szabály, hanem eszköz a megnyugváshoz, a visszarendeződéshez – kívül és belül.
“Bárhol lakhatsz – az otthon a legnagyobb áldás a Földön.”
Josiah Gilbert Holland