Halloween, Mindenszentek, Halottak napja.
Az ősszel kapcsolatban sok minden az eszünkbe juthat, ilyen pl. az aratás, a rendkívül színesbe öltözött természet, a hűvösebb reggelek és nappalok, a bekuckózás, elcsendesedés időszaka.
Ugyanakkor az ősz, az elmúlás és a halál gondolatát, ünnepét is magába hordozza.
“Az őszi levelek nem hullanak, hanem repülnek. Ráérősen kószálnak, mert nem lesz több lehetőségük a magasban szárnyalni. Visszaverik a napfényt, kavarognak, vitorláznak, és ide-oda libbennek a széllel.”
Delia Owens
Halloween, Mindenszentek és Halottak napja,
Ez a három nap ugyanannak a tengelynek a három arca:
– a Halloween a játékos, fényt és sötétséget táncoltató, ősi kelta eredetű „átmenet-ünnep”,
– a Mindenszentek a fény és remény napja,
– a Halottak napja pedig a csendes, bensőséges emlékezésé.
Ebben a három egymásba fonódó napban — Halloween, Mindenszentek és Halottak napja — ott rejlik a teljes emberi tapasztalat: fény és sötétség, játék és áhítat, búcsú és szeretet. A spiritualitás és a hagyomány nem egymás ellentétei, hanem ugyanannak a körforgásnak a részei.
Tudtad, hogy a Halloween kelta eredetű ünnep?
Sokan azt hiszik, a Halloween pusztán amerikai szokás: jelmezek, faragott tökök, cukorka és ijesztgetés.
Pedig a gyökerei sokkal mélyebbre nyúlnak — az ősi kelta Samhain ünnepig, amely a nyár végét és a kelta újév kezdetét jelentette.
A Samhain szó jelentése: „nyár vége”. Ekkor a természet is lezárta éves körforgását, az emberek pedig tüzet gyújtottak, hogy elűzzék a sötétséget, és fényt vigyenek a lelkek útjába. A fény a védelmet, a gyertyák és fáklyák a lélek vezetését szolgálták.
A későbbi századokban a kereszténység ezt az ősi, halottakhoz és fényhez kötődő ünnepet beleszőtte a saját rendjébe: előbb Mindenszentek éjszakája (All Hallows’ Eve) lett belőle, ebből alakult ki az „Halloween” elnevezés. Tehát maga az ünnep nem Amerikában született, csak ott kapott új, vidámabb, játékosabb formát.
Az amerikai hagyomány — a töklámpás, a „trick or treat”, a jelmezek — a 19. században az ír és skót bevándorlók révén terjedt el.
A kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és mivel beköltözhetnek az élőkbe, az élők félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit.
Egy magyarázat szerint a jószívű ír katolikus földműves parasztok a pokolban tengődő lelkekre is gondoltak, így vált szokássá, hogy edényeket, lábasokat döngettek, ütögettek október 31-én, így tudatva az elátkozott lelkekkel, hogy nem lettek elfeledve. Így történt, hogy Írországban minden halottról megemlékeztek a három egymást követő napon
Habár a hertfordshire-i Egyetem professzora, Owen Davies szerint tudományosan bizonyítható, hogy az emberiség már legalább négyezer éve rögeszmésen fél a boszorkányoktól, a mai halloween fesztivál legnépszerűbb elemei mégiscsak a boszorkányok, a kísértetek, fekete macskák, mitikus természetfeletti lények, tündérek, koboldok és egyéb rémségek seregei. Maga az ünnep nem ezeknek a negatív entitásoknak a dicsőítéséről és imádatáról szól, mert ezek a halloween fő gyökerét képező samhain ünnep ősi kelta hiedelemvilágából extrém kellékként maradtak meg, kiegészülve egyébként későbbi római és keresztény elemekkel is.
Samhain emlékében, a fény és sötétség, élet és halál átjárása mindig is központi szerepet játszott.
A tűz, a fény és a zaj eredetileg védelmet jelentett: az emberek fáklyát gyújtottak, hogy elűzzék a gonoszt és útmutatást adjanak a bolyongó lelkeknek. Valahol ez a lényege ma is: a fény gyújtása a sötétségben.
Forrás: itt
A halál nem vég, csak átlépés
A legtöbben félünk a haláltól, mert az ismeretlen. Az eddigi éltemben 3 féle módon is viszonyultam a halálhoz. Fiatalon sokáig azt éreztem, hogy nagyon rövid életű leszek, az okát nem tudtam, csak egyszerűen volt bennem egy érzés, hogy nem érem meg az idős kort. Majd később ez majdnem be is igazolódott, amikor több szívműtéten is átestem és a legutólsónál, ami jóval komplikáltabb lett, mint azt az orvosaim remélték, valóban “megcsapott” a halál szele.
És most hogyan viszonyulok a halálhoz? Kettősség kavarog bennem, egyszerre szeretnék még “pár” évig a családommal lenni, de ugyanakkor azt is elfogadom, ha itt a vége, mert a “könyvem az utlsó fejezetéhez érkezett” és itt az idő becsukni. Úgy gondolom, ha elcsendesedünk, meghallhatjuk a szelíd igazságot: a halál nem ellenség, hanem átjáró. Egy új dimenzió, ahol a lélek leveti a test korlátait, és hazatér a fénybe.
Ahogy a természet sem gyászolja az őszt, csak készül a megújulásra, úgy mi is tanulhatunk az elmúlásból. A halál emlékeztet bennünket arra, hogy minden pillanat ajándék — és hogy az igazi érték nem az idő hossza, hanem a szeretet mélysége, amit megéltünk benne.
“Az idő telik, a jelen halad, az élet múlik, a csend rezeg. És mi is reszketünk, megreszketünk a félelemtől, mert ez a haladás, ez az időmúlás, ez a vibrálás, amely áramlik és tovaszáll, ez a mozgás visszavonhatatlan és a legvégén az elmúlást találjuk.”
Jean-Louis Barrault
A gyász, mint szelíd tanító
Amikor kicsi gyerek voltam és azt láttam, hogy a nagymamám sokszor elérzékenyül amikor arról beszél, hogy meghalt egy falubéli, vagy látott egy filmet amiben meghalt egy kisgyerek, nem egészen értettem, hogy egy viszonylag idegen ember halála hogyan válthat ki ilyen hatást… Nem voltunk vallásosak, nem beszéltünk otthon a halálról, az elmúlásról, a gyászról, így amikor fiatal lányként elveszítettem a nagyszüleimet egy brutális rablótámadás következtében, amellett, hogy sokkolt az eset, mégis olyan…, nem is tudom mi a megfelelő szó, ahogyan éreztem magam, üresség, értetlenség… a “most hogyan kellene éreznem, viselkednem” kérdések kavarogtak bennem. Ez volt az első megtapasztalásom a halállal, gyásszal, elmúlással.
Azóta több szerettemet is elveszítettem, megtanultam megélni a gyász minden arcát — a tagadást, a dühöt, a fájdalmat, és végül a csendet, ahol már nem a hiány, hanem a hála maradt. A gyász lassan tanított meg arra, hogy az elengedés nem felejtés, hanem egy másik szeretetforma. Az, amelyik már nem ölel testet, mégis minden nap ott van velem – egy illatban, egy dalban, egy álomban, egy halk érintésben. Idővel megértettem, hogy a halál nem szakít szét, csak átrendez.
„A gyász lassan tanított meg arra, hogy az elengedés nem felejtés, hanem egy másik szeretetforma.”
– Judith
Mindenszentek – a fény ünnepe
Másnap, november 1-jén, elcsendesedik a világ. Mindenszentek napja a mennyországba jutott lelkek ünnepe – mindazoké, akik tiszta szívvel éltek, akár ismerjük a nevüket, akár nem.
Ez a nap a reményről szól: arról, hogy a lélek nem vész el, hanem hazatér a fénybe.
A templomokban harang szól, a temetőkben lassan kigyúlnak a mécsesek, és valami mély béke telepszik a világra. A mindenszentek egy nagyon régi keresztény ünnep, gyökerei azonban nem a Bibliához, hanem az ókeresztény közösségekhez kapcsolódik.
III. Gergely pápa a Szent Péter-bazilikában kápolnát szentelt november 1-én „a Szent Szűz, minden apostol, vértanú, hitvalló, s a földkerekségen elhunyt minden tökéletes igaz ember” emlékére, amint azt a Liber Pontificalis szemlélteti. Az ünnep dátuma is ekkorra változott. Később IV. Gergely pápa erősítette meg és egyetemesítette az új dátumot, Jámbor Lajos frank császár pedig az egész Frank Birodalomban hivatalosan is elismertette. Ettől kezdve lett November 1-e a Mindenszentek napja.
Mindenszentek napján nemcsak a szentekre emlékezünk, hanem minden tiszta lelkű emberre, aki valaha fényt vitt a világba.
Ez a nap az emberi jóság, az erény és a szeretet ünnepe — a hit abban, hogy mindannyian képesek vagyunk világosságot gyújtani a sötétben.
Mindenszentek nemcsak egyházi és lelki ünnep volt, hanem mélyen gyökerezett a magyar paraszti élet rendjében is.
A hiedelmek és gazdasági szokások pontosan azt tükrözik, hogy az emberek tiszteletben tartották az elmúlást, a természet pihenését és az élet ritmusát.
Népi és gazdasági hagyományok Mindenszentekkor
A régi Magyarországon Mindenszentek napja nemcsak a szentek és elhunytak ünnepe volt, hanem fontos gazdasági és közösségi határnap is.
A paraszti világban ez az időszak a mezőgazdasági év lezárását, az új szolgálati esztendő kezdetét jelentette.
Szegődtetések és legényvásár:
Sok vidéken Mindenszentek napján fogadták fel a cselédeket, pásztorokat, szolgálókat a következő évre.
A „legényvásár” kifejezés azt takarta, hogy a gazdák és a legények ezen a napon egyeztek meg a munkáról és a bérben — ez volt a megújulás és elköteleződés napja is.A munkaszünet tilalma:
A néphit szerint Mindenszentek napján tilos volt dolgozni – se szántani, se vetni, se mosni, se varrni.
Úgy tartották, aki ilyenkor földet túr, „a halott lelkét háborgatja”.
A nap a pihenésről, elcsendesedésről és a halottak tiszteletéről szólt.A házban is csend honolt:
A családok nem veszekedtek, nem zajongtak, nem tartottak lakodalmat vagy hangos mulatságot.
Még a tüzet is igyekeztek szelíden őrizni – a csend és fény napja volt ez, amikor a látható és láthatatlan világ békében találkozott.
Magyar hagyományok Mindenszentekkor
Gyertyagyújtás és mécsesek:
A legelterjedtebb szokás, hogy november 1-jén este gyertyát vagy mécsest gyújtunk – nemcsak a temetőkben, hanem otthon is, az ablakban.
A hiedelem szerint a láng fénye elvezeti a lelkeket a nyugalomhoz, és egyúttal védelmet hoz az élőknek.Az ablakban égő gyertya:
Sok vidéken szokás volt, hogy ha valaki nem tudott kimenni a temetőbe, az ablakban gyújtott gyertyát helyezett el, hogy az elhunyt lelke ne maradjon sötétben.Az étel és ital kitétele:
A régi magyar néphit szerint Mindenszentek és Halottak napja éjszakáján a halottak hazalátogatnak. Ezért az asztalon ételt és vizet hagytak nekik, és nem szabadott nagy zajt csapni vagy házimunkát végezni.Temetőlátogatás és rendrakás:
A sírok rendbetétele is része az ünnepnek — ez nemcsak tiszteletadás, hanem lelki megtisztulás is, hiszen a külső rend mindig belső csendet is teremt.
Nemzetközi hagyományok Mindenszentekkor
Olaszország – „Ognissanti”
Az olaszoknál ez az egyik legfontosabb családi ünnep. Virágot visznek a temetőkbe, közösen étkeznek, és a gyerekeknek ajándékot adnak „a szentek ajándékaként”. Azt vallják: az elhunyt szerettek szeretete soha nem múlik el, csak alakot vált.Franciaország – „La Toussaint”
November 1-jén a franciák temetőlátogatásra indulnak, és krizantémmal borítják be a sírokat. A krizantém lett a halottak virága, mert még a hidegben is virágzik – a kitartó szeretet szimbóluma.Mexikó – „Día de los Muertos” (A halottak napja)
Bár időben átfedésben van Mindenszentekkel, a mexikói ünnep sokkal színesebb és életigenlőbb. Az emberek oltárokat építenek (ofrenda) elhunyt szeretteik fényképeivel, kedvenc ételeivel, gyertyákkal, virágokkal.
Itt a halál nem félelmetes, hanem az élet körforgásának ünnepe.
Halottak napja – amikor a fény a lelkekhez vezet
A Halottak napja nem csupán hagyomány vagy vallási ünnep — hanem a kapcsolódás ideje. Amikor ezen a napon meggyújtunk egy gyertyát, nemcsak az elhunytakért lobban fel a láng, hanem értünk is – élőkért, akik még tanuljuk elengedni és bízni.
A gyertya fénye a szeretet láthatóvá tett formája.
A gyertya fényében ott van mindaz, amit kimondani nem tudtunk, a hála, amit talán sosem mondtunk el, és az a szeretet, ami soha nem múlik el. Ha elcsendesedsz, és csak nézed a gyertyát, talán te is megérzed: nemcsak emlékezel valakire, hanem újra találkozol vele. A lélek nem ismeri a távolságot, sem az időt – csak a szeretetet.
A Halottak napja (november 2.) a keresztény kultúrkör egyik legmeghittebb, legcsendesebb ünnepe — a megemlékezés, a tisztelet és a szeretet napja azok felé, akik már nincsenek közöttünk, de szívünkben tovább élnek.
Eredete és jelentése
A Halottak napja gyökerei a 10. századig nyúlnak vissza. Szent Odiló bencés apát rendelte el először, hogy a Mindenszentek napját (november 1.) követő napon a hívek külön is imádkozzanak az elhunytakért. A katolikus hagyomány szerint ilyenkor a tisztítótűzben szenvedő lelkekért is imádkoznak, hogy eljuthassanak az örök békébe.
A 10. századból, Szent Odiló bencés apáttól ered, aki Mindenszentek napja (november 1.) után rendelte el a halottakért való imát. Idővel ez a nap túlnőtt a vallási kereteken: a szeretet, az emlékezés és a hála napjává vált. A temetőkben gyertyák ezrei gyúlnak, a fények tánca pedig mintha egy láthatatlan hidat rajzolna ég és föld közé.
Mindenszentek és Halottak napja – mi a különbség?
Sokan egynek gondolják ezt a két napot, pedig finom, de lényeges különbség van közöttük.
Mindenszentek napja (november 1.) a mennyországba jutott lelkek ünnepe – azoké, akik szent életet éltek, akár ismerjük a nevüket, akár nem. Ez a nap az örök élet és az isteni fény ünnepe.
Halottak napja (november 2.) ezzel szemben az elhunyt hozzátartozók, barátok, ismerősök emléknapja. Ezen a napon azokért imádkozunk, akik már nincsenek velünk, de lelkük még úton van a fény felé.
Két nap, két rezgés – mégis egy közös üzenet:
a szeretet minden határon túl él.
A halál, mint tanító
Ha nyitott szívvel figyelünk, a halál megtanít arra, amit az életben hajlamosak vagyunk elfelejteni:
hogy minden pillanat ajándék,
hogy nem birtokolhatunk semmit örökre, csak megélhetjük,
és hogy a szeretet az egyetlen dolog, amit magunkkal viszünk.
A spiritualitásban a halál nem ellenség, hanem átjáró. Egy ajtó, amelyen mindannyian egyszer átlépünk, és amely mögött nem sötétség, hanem fény vár. A lélek soha nem szűnik meg – csak más formában folytatja útját.
És akik előttünk jártak, most is velünk vannak – nem testben, hanem jelenlétben. Néha egy illatban, egy álomban, egy pillanatnyi melegségben, amikor tudjuk, hogy ők itt vannak.
A gyász csendje nem üresség – hanem a szeretet új formája.
És a gyertyaláng, amit ma meggyújtunk, nem csupán a múltért ég.
Hanem azért a fényért, ami mindannyiunkban ott él.
Lélekút jegyzetfüzet – Tőlem, neked
E három nap nemcsak emlékezésre hív, hanem önmagunkra is visszavezet. A csendben, a fényben és a zenében talán mi is közelebb kerülünk ahhoz, ami örök bennünk.
Fény és emlékezés – 3 napos lélekút
1. nap – Kapcsolódás az ősökhöz
Kérdések:
– Mit tudok a felmenőimről?
– Kiben látom magam viszont?
– Mi az a tulajdonság, amit tőlük örököltem – és büszke vagyok rá?Feladat:
Írj egy rövid levelet egy elhunyt szerettednek, akinek szeretnél megköszönni valamit.
(Nem kell elküldeni – a lényeg, hogy kimondhasd.)
Lélekzene
Kapcsolódás az ősökhöz
Téma: emlékezés, csend, méltóság
Albinoni – Adagio in G minor
A klasszikus — mély, bensőséges, szinte suttog a lélekhez.
Tökéletes, ha az ember leül és végiggondolja: „Kikből lettem én?”
Ludovico Einaudi – Nuvole Bianche
Zongorára épülő, finoman hullámzó dallam – a múlt és a jelen közötti híd zenéje.
Ólafur Arnalds – Near Light
Modern, atmoszférikus darab – olyan, mint amikor egy emlék fénye lassan átragyog a homályon.
2. nap – A halál és élet körforgása
Kérdések:
– Hogyan tekintek az elmúlásra? Félelemként vagy átlényegülésként?
– Hol látom most az életemben az „elengedés” szükségét?Feladat:
Menj ki a természetbe. Figyeld a lehulló leveleket, a csendet, a föld illatát.
Írj néhány sort arról, mit tanít most neked a természet az elmúlásról és megújulásról.
Lélekzene
Az élet és halál körforgása
Téma: elengedés, természet, belső harmónia
🎵 Max Richter – On the Nature of Daylight
A fájdalom és béke találkozása – lassú, gyönyörű, tisztító.
🎵 Secret Garden – Songs from a Secret Garden
Finom hegedű és zongora, olyan, mintha a természet lélegezne benned.
🎵 Lisa Gerrard & Patrick Cassidy – Elegy
Spirituális, éteri ének, amitől az ember megérzi: a lélek több, mint a test.
3. nap – A szeretet, ami tovább él
Kérdések:
– Kitől kaptam a legtöbb szeretetet életemben?
– Hogyan adom tovább ezt most?Feladat:
Gyújts egy gyertyát este.
Gondolj arra, hogy a fény nemcsak emlékezés, hanem kapcsolat – az élők és a láthatatlan között.
Írj három mondatot, amit „átküldenél” a túlpartra – szeretettel, békével, hálával.
Lélekzene
A szeretet, ami tovább él
Téma: hála, fény, újracsatlakozás az élethez
🎵 Yiruma – River Flows in You
Tiszta, könnyed, reményteljes – mint egy új hajnal, amit a gyertya fénye előlegez meg.
🎵 Enya – Only Time
Puha, ölelő hangulatú zene, amely békét és reményt hoz.
🎵 Einaudi – Divenire
A fokozatos kibontakozás zenéje – a megújulásé, ami az elmúlás után érkezik.
Szívemben egy gyertya lángja mindig érted ég!
Ez is érdekelhet
Akiktől inspirálódom, akiket figyelek, akiktől vásárolok….
Ismerjétek meg: Zsófit
