Üdvözöllek az őszi csendben

Három hónap lassabban, figyelmesebben, közelebb önmagunkhoz

Ismered azt a pillanatot, amikor a nyár utolsó, zajos akkordjai lassan elcsendesednek, és a levegőben megmozdul valami egészen más?

A reggelek hűvösebbek. A fények lágyabbak. Este egy kicsit korábban csukjuk be az ablakot, reggel pedig talán már jólesik magunkra teríteni valamit az első csésze tea vagy kávé mellé.

Még itt van velünk a nyár, de már érezzük: valami változik.

Én mindig szerettem ezt a különös határmezsgyét két évszak között. Az ősz nem egyik napról a másikra érkezik. Először csak egy megsárgult levél jelzi. Egy hűvösebb reggel. Más szögből érkező fény az ablakon. Aztán egyszer csak azon kapjuk magunkat, hogy megérkeztünk. Talán ezért sem az elmúlás jut eszembe először az őszről.

Hanem a megérkezés.

A nyár kifelé forduló, mozgalmasabb hónapjai után újra elkezdünk hazafelé tartani. Nemcsak az otthonunkba. Egy kicsit önmagunkhoz is.

Idén arra gondoltam, hogy ezt az utat együtt járhatnánk végig itt, a Judith Csendes terében.

Nem lesz kihívás. Nem lesz harminc kipipálandó feladat, és szeptember elsején sem kell új életet kezdenünk.

Három hónapon keresztül egyszerűen azt keressük majd: hogyan jó nekünk élni.

Szeptemberben visszatérünk a saját ritmusunkhoz.
Októberben elengedjük azt, ami már nem szolgál bennünket.
Novemberben pedig egy kicsit befelé indulunk, önmagunkhoz.

Nem fogom megmondani, hogyan kell lassan élni. Inkább figyelünk, próbálgatunk, és időről időre felteszünk magunknak egyetlen kérdést:

Jobb lett tőle egy kicsit az életem?

Ha igen, megtartjuk. Ha nem, szeretettel elengedjük.

És közben lesznek könyvek az Olvasószobában, történetek, őszi séták, alkotások, teák, gyertyák és mindazok az apró pillanatok, amelyek miatt annyira szeretem ezt az évszakot.

Az első ajtót pedig már ki is nyitjuk.

Szeptember – Visszatérés

Megkeressük azt a ritmust, amelyben jó élni.

Gyere, induljunk. 

Szeretettel,
Judith