“Én vagyok a lány, aki annak akar látszani, ami Nem kell púder, bárhogyan is fáj, nem fogom eljátszani (vigyázz!) A nőt, akit tőlem vársz és, ha gáz, amit látsz, már kezdhetsz elbúcsúzni, Mert én vagyok a lány, aki annak akar látszani, ami, velem nem fogsz játszani…” Hiszem, hogy nem véletlenül kerültél most ide és olvasod ezeket a sorokat. Ha forgatókönyv író lennék, azt mondanám, hogy épp csücsülsz egy válság kellős közepén, és fogalmad sincs, hogy hogyan tovább. A másik verzió szerint, nagyjából tudod, hogy hogyan tovább, de olyan jó lenne, ha valaki megmondaná, hogy jól döntesz-e, ha úgy döntesz…. Én sem tudom, nincs varázsgömböm, varázspálcám, hogy mindent olyanra varázsoljak amilyenre…