Az oldal feltöltés alatt, de addig is hoztam egy kedves idézetet a színekről.  “Milyen színű a szomorúság? – kérdezte a csillag a cseresznyefát, és megbotlott egy felhőfoszlányban, amely gyorsan tovább szaladt. – Hallod? Azt kérdeztem, milyen színű a szomorúság?– Mint a tenger, amikor magához öleli a napot. Haragosan kék.– Az álmoknak is van színe?– Az álmoknak? Azok alkonyszínűek.– Milyen színű az öröm?– Fényes, kis barátom.– És a magány?– A magány az ibolya színét viseli.– Mennyire szépek ezek a színek! Küldök majd neked egy szivárványt, hogy magadra teríthesd, ha fázol. A csillag behunyta a szemét, és a végtelennek támaszkodott. Egy ideig így maradt, hogy kipihenje magát.– És a szeretet? Elfelejtettem megkérdezni, milyen…