Adventi Kalendáriumok utolsó utáni pillanatban
Nagyon jó lenne, ha az Advent kezdetekor “megállna az élet” és mindannyian csak a várakozásra, a karácsonyi készülődésre tudnánk koncentrálni. Most mondhatám, hogy csak rajtunk múlik, hozni kell egy döntést, hogy idén más lesz…. Te pedig legyintenél, hogy na persze…, és mégis hogyan???? Hiszen az advent kezdetével nem kevesebb lesz a feladatunk, hanem a többszörösére nő. Kezdve az Adventi kalendáiummal, aztán jönnek a személyre szoló karácsonyi ajándékok ötletei, beszerzése, a lakás minden zugából előkerölő pórcicák begyűjtése, a karácsonyi menü, sütik kigondolása, elkészítése…. és még sorolhatnám.
Hogyan is gondolhatnám komolyan, hogy lassuljunk le, és adjuk át magunkat a várakozás örömének ilyen feladathalmazokkal?
Egyetlen pillanatra mégis arra kérlek: felejtsd el a feladatokat, a tömeget, a sorbanállást a plázákba, a kellemetlen beszélgetéseket az eladókkal, a sok-sok fejttörést hogy kinek mit vegyél, na és miből….
Helyette olvasd ez ezt:
Az adventben van valami varázslatosan emberi: a várakozás csöndje, a fények lassú kigyúlása, az apró készülődések, amelyekből egyszer csak ünnep lesz. Ahogy telnek a napok, és nyílnak a kis ablakok, valahogy mi magunk is kinyílunk – egy gondolatra, egy mosolyra, egy kedves pillanatra, az Adventi Kalendárium pont ebben segít.
Az adventi kalendárium valójában sokkal több, mint egy sor apró ablak vagy naponta kinyitható meglepetés. A kalendárium a várakozás ritmusa. Egy kedves emlékeztető arra, hogy a nagy ünnepek nem egyetlen pillanatban születnek meg – hanem napokon, heteken át érnek a szívünkben.
A gyerekeinknek főként, amikor még picik, az adventi kalendárium maga a csoda.
Emlékszem amikor reggel felébredtek a fiaim és még szinte ki sem nyitották a szemüket máris futottak, hogy megnézzék aznapra mit rejt a kalendárium. A titkok, az izgalom, hogy vajon ma milyen kép, mese vagy apró finomság vár rájuk, egy pillanat alatt kipattintotta a szemüket.
Én pedig évről – évre szeretettel készítettem nekik mindezt, sőt készítem ma is.
Az adventi kalendárium fontos, mert tanít:
– tanít lassulni,
– tanít örülni a kicsinek,
– tanít várakozni úgy, hogy közben nem rohan el mellettünk az idő,
– és talán leginkább: tanít kapcsolódni – egymáshoz, önmagunkhoz, a karácsony lényegéhez.
És most térjünk vissza a valóságba: mindaz, amit fentebb szépen leírtam, sajnos nem hozott több időt, és nem vett le a válladról egyetlen feladatot sem… igaz?
De talán egy egészen picit mégis segít, hogy ne csak a teendőt lásd a kalendáriumban.
Összegyűjtöttem néhány ötletet az elmúlt évekből – hátha könnyebb, gyorsabb, örömtelibb lesz tőle az idei kalendáriumkészítés is.
Ha bármi kérdésetek van, írjatok bátran – igyekszem gyorsan válaszolni, segíteni.
Szeretettel,
Judithtól
Az idei adventi kalendárium Áki szerint az eddigi legjobb. Nem csoda: hiszen imádja a dínokat, van is neki minden formában – a plüssöktől kezdve a világítós asztali díszig minden IS.
Ez adta az alap ötelett, hogy idén valami dínós kalendáriumot kellene csinálnom. Már nem tudom pontosan, melyik esti nézelődés közben akadtam rá arra a dínóra, amelyik piros sapkában, telepakolt ajándékokkal álldogált… de abban a pillanatban tudtam: őt kerestem.
Onnantól nem volt visszaút – dínós advent lesz, kész.
A folytatás pedig már csak hab a tortán: Áki rendszeresen használja a mesterséges inteligenciát a tanulása során, már csak ki kellett tőle puhatolnom, hogy hogyan is lehet jó képeket készíteni vele. Ő mit sem sejtve, magyon lelkesen, szépen elmagyarázta a “múltszázadi” anyukájának, hogy hogyan kell ezt csinálni, hogy jó legyen.
Ezután már nem volt más teendőm, mint meggenerálni 24 dínós képet. Kinyomtatni és elkészíteni rájuk az idézeteket.
És most nézzétek, milyen dínók költöztek idén hozzánk:
Folytatás – Idézetek, világítós fa és a keresgélős dínó-mágia
A képek hátuljára pedig idézeteket nyomtattam — méghozzá olyanokat, amelyeket kifejezetten gyerekeknek gyűjtöttem össze.
És hogy Ákinak még nagyobb örömet szerezzek, kerültek rá dínós idézetek is. Olyanok, amik egyszerre kedvesek, mókásak és egy kicsit nevelőek:
Még a legnagyobb dínó is lehet gyengéd.
A szeretet nagyobb, mint egy T-rex mosolya.
Az igazi erő: nem a fogakban, hanem a szívben van.
Minden napra jut egy kis csoda — csak ki kell nyújtani érte a farkunkat.
A képeket végül egy világítós fára csipeszeltem fel — olyan kis adventi csodafára, ami este hangulatfényt ad a szobában. Minden dínó külön csipeszt kapott, szépen megszámozva… illetve, valljuk be, szépen össze-vissza, hogy Ákinak még keresgélnivalója is legyen reggelenként. Ez a kis „kincskeresős” rész annyira hozzátesz az élményhez, hogy idén már el sem tudtam volna képzelni rendes sorrendben.
És ha ismertek, tudjátok, hogy nem ez az első idézetes kalendáriumom.
Tavaly is készítettem egyet, csak akkor más technikával: nem fotókra nyomtattam az idézeteket, hanem a Sizzix gépemmel vágtam ki köröket és apró karácsonyi motívumokat.
Nézzétek:
Beszélgetős erdő
Papírból készítettem egy kis fenyőerdőt, apró szarvassal, fényekkel és egy hangulatos számlálóval, amelyen nap mint nap jelöltük, éppen hányadik adventi napnál tartunk. A fenyők hátuljára papírhengereket ragasztottam (a jó öreg gyurmaragasztóval), a hengerekre pedig kérdéseket, játékos gondolatindító témákat írtam fel.
A Beszélgetős erdő célja az volt, hogy a rohanós napokban legyen egy pici sziget, ahol lelassulunk, és megnyílik Áki fantáziája, gondolkodása, szíve. És milyen csodálatos válaszok születtek…
Ilyeneket:
- Ha te lennél a „mindentmegoldómegjavító” Tündérboszorkány, mit javítanál meg elsőnek a -világban, a családban, a suliban, magadban?
Milyen meglepetést találjunk ki egy idegennek, és azt hogyan adjuk át? Miért jó másoknak meglepetés készíteni, adni?
Meséld el, milyen lenne számodra egy tökéletes nap. Reggeltől – estig…
Jó dolog szerinted gyereknek lenni? Ha igen, miért? Ha nem, miért? Mi az, amin változtatnál?
Emlékszel olyan dologra, amit tettél vagy mondtál a múltban és ma már úgy érzed, hogy nagyon megbántad?
Ha holnap egy új tulajdonsággal vagy képességgel ébredhetnél, mit választanál? Miért?
Azt is szeretem benned, hogy…
Volt egy adventi ötlet, ami nálunk évről évre visszatért — és nemcsak dísz lett belőle, hanem egy kis családi hagyomány is.
Mi egyszerűen csak így hívjuk: Azt is szeretem benned, hogy…
Ezekből a kis „kártyákból” lettek az elmúlt néhány év legkedveltebb adventi díszei.
Nemcsak a lakásnak, hanem a lelkünknek is.
Sőt… talán elsősorban annak.
2018-ban készítettem el először.
2019-ben automatikusan újra felkerült a falra.
Aztán 2020-ban Babó teljes meggyőződéssel közölte, hogy:
„Anya, advent nincs szeretetek nélkül.”
És ott, abban a pillanatban éreztem meg igazán, hogy sikerült valami egészen különlegeset kitalálnom.
Valamit, ami örömöt visz a napjainkba, ami közelebb hoz minket egymáshoz, és ami megtanít arra, milyen sokféleképpen lehet szeretni — és szeretve lenni.
Babó az egész gyűjteményt egyszerűen csak SZERETETNEK nevezte el.
És nem telhetett el nap úgy, hogy ne olvastuk volna el az aznapi kis szeretetüzenetet. Nálunk ez olyan lett, mint egy apró esti szertartás: egy mondat, ami megállította a napot, és visszahozta a szívünket a helyére.
Az elkészítése egyszerű, itt találod a leírást: Azt is szeretem benned, hogy
