Maradj Otthon Napirend

Számomra a Maradj Otthon “kihívás” nem egy nagy újdonság, hiszen mi már jó néhány éve úgy alakítottuk ki az életünket azUrammal, hogy Ő a “vadász” aki megteremti a megélhetésünkhöz szükséges feltételeket, vagyis Ő megy el, én pedig vagyok a “tűz őrzője” és vezetem a háztartást, kertészkedek, intézem Babóval a teendőket (hozni-vinni, edzés), vagyis én itthon vagyok. 

A mostani életünk annyiban módosult, hogy tanító néni is lettem. Nem a legkönnyebb feladat, még akkor sem, ha Babó jó tanuló és elég önálló is. 

Én akkor is az ANYUKÁJA VAGYOK és nem a tanító nénije. A mi korosztályunk még nem úgy tanulta a dolgokat ahogyan ő, a legjobb példa erre a szorzás, osztás. Ezért sokszor csak nézünk bambán egymásra, hogy MI VAN??? 

A délelőtti kezdéshez, hogy beinduljanak a napi teendők, mindig kell egy kis noszogatás. Illetve annak érdekében, hogy ne tartson egész nap, sokszor jobb, ha ott vagyok vele. Elég csak a szobába lennem, így máris jobban halad.

Napirend

• 8-8.15 ébresztő
• 8.15-8.45 reggeli
• 9-től tanulás (összeállítottam neki feladatokat, kerestem a témához videókat, még ellenőrző kérdéseket is írtam mintha felmérő lenne ) Működött, élvezte ő is, én is.

Amikor azt éreztem, hogy fárad, akkor kis szünet, majd folytattuk. Miközben ő dolgozott a feladatokon, én főztem.

• 12-13 óra között befejeztük, majd közös ebéd, ilyenre eddig csak hétvégén volt lehetőség, 
• 13-14 óra szabad foglalkozás, legó, gépezés, amihez kedve van
• 14-16 óra kint a kerteben játék, bicózás apával, trambulin, ehhez ragaszkodom, mert nem lehet egész nap bent lenni, és csak a szobája-étkező-konyha nyomvonalon mozogni.
• 16-16.30 könyv olvasás, szerencsére szeret olvasni, Most a Ropi naplója van terítéken
• 16.30 után szabad foglalkozás
• 18-19 óra vacsi
• 19 óra után valamikor elvisszük a kutyát sétálni, amihez Babó is csatlakozik, ha van kedve, és sokszor van. Azért ilyen későn visszük, mert így nem kell pórázon sétáltatni, és szaladgálhat kedvére
• 21.30-22 óra alvás

Persze ezeket az idő intervallumokat nem stopperrel a kezemben tartottuk, csak nagy vonalakban, hogy tudja, tudjuk, mi után, mi következik. 

Ez a napirend, egészen addig működött amíg a tanító nénik el nem kezdték küldeni a napi feladatokat. Az ő mércéjük szerint, amit általában az iskolában normál körülmények között elvégeznek a gyerekek, ahhoz képest ez most nem sok. Csakhogy ott a tanító néni magyaráz, tart egy ütemet, fenntartja a figyelmet, fegyelmet, rutinja van. Ezzel ellentétben itthon, én próbálok magyarázni, szemléltetni, utána nézni, és az idő csak megy. Persze közben számtalanszor elhangzik: szomjas vagyok, éhes vagyok, néha egy kis hiszti, amikor nem érti… 

Arról nem is beszélve, hogy mindeközben én is “hullámvasutazom”, mert, hol azt érzem, hogy minden rendben lesz, fog ez menni, működni fog a home office, a home school, hol pedig elönt a pánik, hogy mi lesz a szeretteinkkel, a gazdasággal, a világgal, velem, velünk…

A második hét maga volt a pokol. Az én kialakított rendemet nem tudtuk tartani, a feladatok csak jöttek és jöttek, amit a nap végén le is kellett adni, vagyis mindig be kellett fejezni, nem lehetett tologatni. Ami azért szült némi feszültséget. 

Eddig ilyen helyzet még nem volt, hogy home school, ha beteg volt Babó, akkor volt némi lecke, de nem sok, egyedül megoldotta.

Most azt éreztem, hogy nincs kapaszkodóm, hisz ilyen “Maradj Otthon”-tanulj otthon, még az én 50 évemben sosem volt.

Eddig csak a nagy ünnepekkor zártak be az üzletek, és akkor is úgy vásároltak előtte az emberek, mintha hetekre kellett volna bespejzolni. Most pedig sorra zár be minden.

A jelenlegi rendszer az, hogy a tanító néni elküldi emailen a leckét, mi itthon megoldjuk, elolvassuk, kijegyzeteljük, visszaküldjük. Ami rossz, hogy nincs személyes kontaktjuk a gyerekekkel. Ami borzasztóan hiányzik nekik. Az elismerés, a visszacsatolás, a dicséret, ha kell a dorgálás….

Babó alapvetően szeret itthon lenni!! Nem csak most, és nem csak azért, mert nem kell suliba menni, hanem mert nagyon jól érzi magát itthon, biztonságban, szeretetben, megértésben, elfogadásban, támogató közegben van. 

De… neki is hiányoznak a barátok, az apró kis csínytevések, a lövész edzés, és időnként úgy érzem, azt látom rajta, mintha kicsúszott volna a lába alól a talaj. Ilyenkor megmakacsolja magát, és jön a nem tudom, nem értem, és egyébként is minden szar. Nagyon nehéz ebből az állapotból visszahozni, és igen, időnként én is elvesztem a türelmem. Persze utána megbeszéljük, biztosítom a szeretetemről, és csináljuk tovább a dolgunk.

Szóval nehogy azt hidd, hogy csak neked megy olyan nehezen, és csak te könyörögsz legbelül azért, hogy bárcsak mehetne újra suliba, oviba…

Persze a facen keringenek a mosolygós, minden csudi klassz!!! fotók, de hidd el, azok az anyukák is néha összeszorítják a fogukat, hogy ezt már nem bírják. Mert bármennyire is a mi gyerekeink, és azért szültük őket, hogy felneveljük, de nem ilyen elszigetelten. Se kis barát, se óvó néni, se tanító néni, se nagyi, se baby sitter… csak mi, reggel-délben-este.

Én, aki alapvetően szabálykövető, kissé merev, az elképzeléseimhez ragaszkodó emberke vagyok, rá kellett jönnöm, hogy eljött az ideje annak, hogy lazább legyek, hogy ne akarjam görcsösen az elképzeléseimet átvinni, hogy legyek spontán. Örüljek annak, amit elérek, a napi kis sikereknek, annak, amit ebből a “Maradj Otthon”, home schoolból ki lehet hozni. Szóval komoly TANÍTÓ szerepe is van ennek a jelenlegi helyzetnek. Kiváló önismeret fejlesztés!!!

A legjobban egy dologtól félek csak, nekem, mint egy falat kenyér, annyira kell, hogy némi időt egyedül tölthessek. Ez mindig is így volt, mióta világ a világ. Ha erre valamilyen oknál fogva nincs lehetőségem, akkor egy idő után kiállhatatlan, feszült, ingerült leszek. 

AzUram home officeban, a gyerek home schoolban, én pedig … majd igyekszem nem megzakkanni.

Biztosan elő fog hozni, vagy fel fog erősíteni mindannyiunkban olyan tulajdonságot a jelenlegi helyzet, amit nem is gondolunk,  hogy bennünk van. Hiszen ilyen vészhelyzetben még nem voltunk. Ilyenre nem lehet felkészülni. Én magam is az utolsó utáni pillanatig azt hittem, hogy ez nem történhet meg, hogy ez csak rémisztgetés.

Még most sincs elképzelésem arról, hogy hogyan fog így eltelni a nyár. Milyen élményeket tudunk majd adni Babónak, amivel egy újabb nehéz évet, hisz lehet, hogy középiskolás lesz, ki fog bírni. 

Kétségbe ejtő ha arra gondolok, hogy az idősekkel mi lesz, ők teljesen egyedül, magányosan, hogyan mennek ezen keresztül…

Milyen hatással lesz ez az egész a házasságomra, és mások házasságára??? Viccesen azt mondtuk, hogy vagy nagyon sok gyerek fog születni, vagy rengeteg lesz a válás, mire ennek vége lesz.

Időnként érdemes válságértekezletet tartani, összeülni, megbeszélni, hogy mi az, ami működik, mi az ami átszervezést igényel, kinek mire van szüksége, kit hogyan tudunk átsegíteni ha épp össze van zuhanva. 

Kitartást kívánok mindenkinek!!!!

A “maradj otthon” időszakra és persze ha vége lesz akkor is lehet folytatni, szóval összeállítottam néhány kihívást, ami segít az időt kreatívan eltölteni. Itt találsz ötleteket.