az ŐSZ első hírnőke….
Kedves Olvasóim!
Jó régen nem jelentkeztem..
A legutóbbi írásom, július végén került fel az oldalra. Tudom, hogy ennek egyenes következménye, hogy elpártoljanak az olvasóim. Mégis meg kellett tennem…. A nyár elején meghoztam egy döntést, és offline üzemmódba kapcsoltam, szó szerint kiiktattam a világ “zaját” magam körül. Töröltem a telefonomról a facebook-ot, a messenger-t,
(számítógépen néztem meg napi 1x, hogy jött-e valami üzenetem), nem kapcsoltam TV-t, rádiót, és a kisebbik fiammal, na meg Chappyvel leköltöztünk a Balatonra, míg idehaza azUram nagyban építkezett (kerítés készült). Innentől fogva kezdetét vette, Hofi Géza szavaival élve….
“Lazítani, próbálj meg lazítani,
Nem győzlek tanítani,
Hogyan csináld.
Kell egy kis áramszünet,
Időnként mindenkinek,”
Ebben a néhány sorban benne van minden amiről az idei nyaram szólt. Az igazság az, hogy nem vagyok jó lazításban, de idén nyáron szerintem már sokat fejlődtem. A szomszédasszonyom erre most biztosan azt mondja, hogy: “-Te viccelsz Judit!!! Te meg a lazítás???” Persze van még mit tanulnom, gyakorolnom ugyan, de magamhoz képest sokat változtam. Jövő nyáron újra megteszek majd minden tőlem telhetőt. Volt minden: meglepetés szülinapi buli, kirándulás a Zselicben, a Tihanyi-félszigeten, bicaj túra, csobbanás a Balatonba, vizibicó, gokart, lángosozás, fagyizás, medencézés, lazulás a függőágyban…..
Nem csak fizikailag töltődtem, a lelkemet is “nagytakarítás” alá vontam. Talán ti is voltatok már úgy azzal, hogy minél többet tudtok, minél több információval rendelkeztek, minél többet tanulmányoztok valamit, annál jobban elhatalmasodik bennetek a bizonytalanság, a nyugtalanság, a ??????? sokasága. Szerintem ennek az az oka, hogy a régi tudás, régi gondolatok már elavulni látszanak, míg az újak pedig annyira újak, hogy még csak ízlelgetjük őket, de még nem épült be, még nem vált a részünkké. Az én első félévem pont így zajlott. Sok új kreatív újdonsággal ismerkedtem meg (makramé, horgolás, virágkötés),
megszínesítettem az életem a színek világával, podcasteket hallgattam önismeret témában, de nem mélyültem el igazán semmiben. Kapkodtam-csapkodtam jobbra-balra, aminek az lett a következménye bennem, hogy az egyébként is laza alapokon nyugvó önbizalmam, még jobban szétzilálódott. Hiszen azt láttam a közösségi médiák felületén, hogy ezek mindegyike mennyire egyszerű, mennyire csodás dolgokat lehet alkotni, mennyire happy mindenki, sikert, sikerre halmoznak, viszont az én elkészült alkotásaim, az én életem, lelkem szétcsúszni látszott. Ennek az állapotnak a felszámolásaként döntöttem a “nagytakarítás”, az offline üzemmód mellett.
Nem, nem volt könnyű!!! Néhány nap után megdöbbentem, hogy mennyire a rabja vagyok a közösségi oldalaknak. Igen, hiányzott! Majd egy rendkívül nyugis, pihizős, függőágyban lazulós 
pillanatban egyszer csak belém hasított az érzés, a felismerés, hogy valójában azért bambultam a különböző, sokak által használt felületeket, hogy addig se kelljen a saját “nyomorommal” foglalkoznom. Szimplán csak pótcselekvés, kompenzálás, figyelemelterelés…..
A mai közösségi média kizárja a dolgok mély megélését, mert mindig jön a következő poszt.” ~ Csernus Imre.
Amikor ezt így “lejátszottam” a buksimban, megváltozott bennem a függőség. Képes voltam elengedni, képes voltam KIMONDANI AZT, hogy függő lettem, képes voltam IGAZI DÖNTÉST HOZNI, hogy van élet a facebook, a messenger, a pinterest, az insta, és egyéb oldalak nélkül is.
Tudom, tudom, hogy a XXI. században szükség van a számítógépre, az internetre, a mindennapi életünk működése szinte elképzelhetetlen ezek nélkül. Van létjogosultsága a társasági oldalaknak is, a lényeg a mennyiségen van. Na meg persze azon, hogy mennyire hagyjuk, hogy befolyással legyen ránk.
Jó hosszúra sikeredett a bevezetőm…. Na de térjünk vissza a jelenhez.
Most viszont elérkezett az idő a….
“És aztán megint mehet
Minden tovább.”
Augusztus 20-a több szempontból is fontos számomra. Egy részről akkor van azUram nevenapja, másrészt viszont, ettől a naptól kezdve cseppenként tér vissza belém az élet, az erő, mivel a nyári forró napok innentől kezdve enyhülni kezdenek. Fiatalabb koromban sokkal jobban bírtam a nyarakat, vagy talán nem voltak ilyen forrók, nem is tudom. Azt viszont igen, hogy manapság komoly küzdelem számomra az a másfél, két hónap, amikor a nyári forróság tombol. Így az őszi hűvösebb napok nekem megváltást jelentenek.
A kertben is megjelent az ŐSZ első hírnőke, Ő…
A nyaralásból hazaérkezve várt rám egy nagytakarítás. Hiába volt azUram legjobb és leghűségesebb barátja: Robi, a porszívó…
Mi csajok tudjuk, hogy egy “Robi”, nem pótolhat bennünket.
A kertecskémről már nem is beszélve, ahol a gyomok és a virágok közelharcot vívtak egymással az életben maradásért.
Mivel robotkapát még nem találtak fel, így egy klassz kis kertrendbetétel is várt rám. Igaziból nagyon szeretem csinálni,
mind a takarítást, mind pedig a kertészkedést, mert miközben mindent széppé, rendezetté, esztétikussá, csodálatossá alakítok, van időm a dolgaim újra gondolására, megtervezésére megszervezésére.
Ahogyan egyre közelít a SZEPTEMBER 1. úgy hangosodik a fejemben Petőfi Sándor jól ismert verse, az
“ITT VAN AZ ŐSZ, ITT VAN ÚJRA”
Megfigyeltétek már, hogy mi emberek, szeretünk nagy döntéseket, elhatározásokat, valamilyen időponthoz kötni? Csak úgy nem kezdünk bele bármibe.
Ahogyan a január 1, pont úgy a szeptember 1 is egy új kezdet, egy új lehetőség!
TERVEZÉS, ÚJRATERVEZÉS????
Hiszen azt sem tudjuk mi lesz holnap! Amióta a Covid betette hozzánk a lábát, azóta egyik napról a másikra változhat meg az életünk, főleg ilyenkor ősszel. Hogyan lehet erre tervezni? Én azt mondom, leginkább rugalmassággal, illetve úgy, hogy kisepregetjük magunkból azt az elvárást, hogy legyen minden olyan, mint a Covid előtt volt. Az elmúlt 1 év “megmutatta”, hogy már SEMMI SEM LESZ OLYAN MINT RÉGEN! Ezt minél hamarabb elfogadjuk, tudatosítjuk magunkban, annál hamarabb jutunk el oda, hogy képesek legyünk meglátni a lehetőségeinket.
Én abban a “hitben” élem meg az elmúlt időszak változásait, hogy az egésznek van egy olyan célja is, hogy megtanuljunk elengedni dolgokat-elvárásokat, képessé váljunk úgy elfogadni új helyzeteket, hogy közben nem megyünk bele tönkre….
Ennek tudatában készítettem heti, havi, negyedéves tervet is, de úgy, hogy belekalkuláltam azt a tényt, hogy bármennyire is fontosak a terveim, bármennyire is elakarom érni a céljaimat, minden napban ott van a lehetőség, hogy borul minden, ha a vírushelyzet úgy alakul.
Ha ezt szem előtt tartjuk, és nem ragaszkodunk ahhoz amit sok-sok év alatt megszoktunk, hogy hogyan kell zajlani a szeptembernek, októbernek….. ünnepeknek, akkor még jó is kisülhet az egészből. Ne várjuk el magunktól, hogy mindig, mindenben a toppon legyünk!!!!
Ebben az őrült világban könnyű elfeledni, hogy mi a fontos!
Tavasszal volt itt a blogon egy epres hét amit sokan szerettetek, ezért most azt tervezem, hogy lesz egy TÖKÖS HÉT. Ahol megmutatom, hogy én mit alkotok és hogyan, AZ ŐSZ jegyében. Ha van kedvetek csatlakozni, együtt alkotni, akkor várlak titeket! Sőt meg is mutathatjátok, hogy TI MIT ALKOTTATOK.
Terveim:
-Tökdíszek üvegből, műanyagból, hungarocellből, spárgából…
-Horgolt-kötött-makramézott tökök készítése,
-Varrott tökök készítése,
-A tök jótékony hatásai, tökös-édesség, tökös-kenyér készítése,
-A narancs szín…
-Tökös kopogtató készítése,
-Tökös asztalkendő, párna varrása,
-Halloween története és tökfaragás,
-Tökös, leveles girland készítés
Már el is kezdődött az előkészület.
Október negyedikén, hétfőn, várok MINDENKIT!
Addig is legyen egy CSODÁS HÉTVÉGÉTEK!
Saját fotóimon kívül használtam még : A Pixel: Luis Pimenttel képét és Olya Kobruseva fotóját.
Ez is érdekelhet
Boldogság 18 évesen
Bársony tökök tollal és csipkével.
