Bemelegítés a "tánc"-hoz
Tudom, tudom….még ép, hogy csak elkezdődött az ősz,
ma még tart az őszi szünet, én meg jövök itt a KARÁCSONYI KÉSZÜLŐDÉSSEL. Minek, hova, miért???
Különbözőek vagyunk, van olyan, aki már a nyár közepén a karácsonyt tervezgeti.. (halkan jegyzem csak meg, hogy velem is előfordult már)
Van aki arra gondol ma, november 1-én, hogy még majdnem 2 hónap van karácsonyig, 1 hónap az Advent első napjáig, mit akarok még az Adventtel?
Segíteni szeretnék!!!!
23 éve, mióta feleség, anyuka, háziasszony vagyok, megéltem néhány jó-jobb-pocsék-kétségbeejtő karácsonyt is. Volt amikor 24-én még ajándékot hozott a futár, volt amikor húsvétra került elő egy “jó helyre” eltett karácsonyi ajándék, és bevallom volt olyan is, hogy végig sírtam az egész ünnepet.
Régen…
Az én emlékeimben a gyerekkoromból, olyan karácsony élt, ami szép, ami meghitt, amiben mindenre volt idő….
Akkor vajon, ezt én miért nem tudom megcsinálni???
Sok-sok, és még több éven át, annyira csak azt tartottam szem előtt, hogy minden tökéletes legyen, minden maximálisan az elképzeléseim szerint legyen, hogy mire eljött a 24-25-26-a, már csak arra tudtam gondolni, mikor lesz már vége. Közben pedig pont a KARÁCSONY VARÁZSA ILLANT EL.
Nem, hogy szép emléket nem adtam a szeretteimnek, a családomnak, sokkal inkább félelmet sikerült elültetni beléjük, a karácsonyi készülődéssel kapcsolatban.
Majd egyszer csak…
Néhány éve elkezdtem másként tekinteni a Karácsonyi készülődésre. Lazítottam a maximalizmusomon, beláttam, hogy egyedül nem megy, nem hagytam mindent decemberre, hagytam időt magamnak arra, hogy ne csak testileg készüljek a karácsonyra, de a lelkemben is.
Ekkor indult el ennek, a mára már egészen kiforrott “projektnek” az első verziója. Nem osztottam meg eddig senkivel sem, mert féltem, hogy majd sokan azt mondják:”mit osztod itt az észt”, “meg na persze, te szuperanyuka”……és még hasonló kedves kritikák. Miért gondolom ezt, mert még ismerősöktől is megkaptam, amikor csak egy-egy részletét mutattam meg annak, hogy én mit, hogyan csinálok az Adventi időszak alatt.
Jogos a kérdés, hogy most már nem félek? De, igen!!!! Csakhogy, így 50-en túl, egyre kevésbé érdekel, hogy ki, mit mond, kinek mi a véleménye, ki miért ért velem egyet, vagy sem.
Ugyanakkor a félelem mellé társul egy jó nagy adag öröm, és büszkeség is, hogy Tudok, Tudtam, Neked segíteni az ötleteimmel, a letölthető anyagaimmal, süti receptjeimmel, dekorálást segítő leírásaimmal, és ezzel megkönnyítettem számodra az Adventi időszakot.
Remélem, hogy így lesz!
Összeállítottam egy forgatókönyvet, amiben hétről-hétre megosztom, hogy azon a héten mire szentelünk nagyobb figyelmet, annak reményében, hogy majd a végén, összeálljon egy olyan szépen megkomponált Advent, amitől még nekünk is tátva marad a szánk.
Persze senki helyett nem tudom kitalálni, megvenni, becsomagolni, megsütni, megfőzni……..DEEEEEE, virtuálisan ott állok melletted és végigvezetlek ezen az úton.
Nem ígérem, hogy a legtrendibb színekkel, a legújabb divat szerinti ötleteket szállítom. Nem mondom, hogy nálam nincs menet közben némi káosz-és zűrzavar, hogy én minden nap fitt és fülig érő szájjal szambázok végig a makulátlan tisztasággal bíró lakásunkban. Azt viszont megígérem, ha kérdezel-válaszolok, ha segítséget kérsz-segítek, ha belefáradtál-meghallgatlak…..
GYERE TARTS VELEM!!!
A forgatókönyvet itt találod.
Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehet.