Gödöllő látnivalói, helyek amiket érdemes felkeresni VI. rész

Főtér és környéke

2017-18-ban teljesen megújult Gödöllő főtere. A régi városháza lebontásra került, és tervbe vedték a 
– a zöldfelület növelését,
– állandó szabadtéri színpadot,
– játszótér építést,
– közösségi terek és
– nyilvános mosdó kialakítását.
A Dózsa György úton található Erzsébet Királyné Szállodától kezdődik Gödöllő Főtere. 
 
Főtér Nevezetességei
 

Faültető

Herczeg Klára szobor. 

“kis Balázs”

 

Ebben az évben, 2015. április 11-én, József Attila születésének 110. évfordulóján, az 1964 óta hagyományosan ezen a napon tartott Költészet napján /11 órakor/ a város főterén felavatták a költő egyik legismertebb műve, az “Altató” című verset megidéző szobrot.

Az ünnepi beszédekben sok minden elhangzott, többek között az is, hogy a versnek helyi kötődése is van, mivel a költemény egy itt élő kisfiúnak, Gellér Balázsnak íródott, aki az ugyanitt élő Ottó Ferenc zeneszerző unokaöccse volt és aki ráadásul (ld. a versben “jósoltakat”: “tűzoltó leszel, vagy katona”), valóban katona lett.
Az alkotás méltatásában központi szerepe volt a ténynek: nem egy embert, nem egy eseményt, egy költeményt kellett a Munkácsy-díjas szobrásznőnek megformálnia. 
A vers talán minden lényegi részlete “kiolvasható” a műből. A kisfiú nem akar aludni, nagyon nem akar. Rossznak mondanám, hóna alatt egy kizsigerelt nyuszi, pizsamája akár “tatoo”-öltözék is lehetne. De kiolvasható a jövőkép is, kezét feltartja, amiben ott az üveggolyó: 
“…A távolságot, mint üveggolyót, megkapod, óriás
leszel, csak hunyd le kis szemed…”

Az új alkotás a gyerekeknek készült. A pályáztatás során 7 alkotás közül kellett választani. Széles körben kérték ki az emberek véleményét, többek között és elsősorban az óvodások, gyerekek részéről. Ennek alapján módosítást is kértek az alkotótól: úgy állítsa fel a kis lurkót, hogy a gyerekek köré tudjanak ülni.
Ez meg is történt, a mészkő talapzat, ami szerintem egy álom-felhőnek képzelhető (körben az álom-jelenetek kis domborművei díszítik), alkalmas a körbeülésre,.

A szobrot Gödöllő város már a Főtér projekt keretében tervezte, de sajnos pénz akkor nem maradt ilyen célra. Később azonban indultak az NKA által meghirdetett pályázaton, ahol a maximális 5 millió forint támogatást kapták. Ezt kiegészítve, némi társadalmi-helyi összefogással megvalósulhatott Gödöllő új köztéri alkotása.

Az ünnepség végén Für Anikó méltató szavai után, ill. javaslatára az egybegyűltek közösen szavalták el az Altatót, a szobor témáját adó költeményt:
“Lehunyja kék szemét az ég,
lehunyja sok szemét a ház,
dunna alatt alszik a rét –
aludj el szépen, kis Balázs…” 

 

Szökőkút

 

A református templom előtti szökőkút a gödöllői Főtér program keretén belül, az önkormányzat megrendelésére készült. Mészkő medencéjét mindkét hosszabbik oldalán három faragott konzolkő díszíti, az oldalsó, bronz vízköpők egyedi gyártásúak. Mihály Jolán műleírása: 
„Elsősorban az a szándék vezetett, hogy keressek és találjak egy valóságosan eredeti koncepciót, amely sajátos alapokra épül. Olyat, amely a város múltjából ered, és mégis korszerű. Több irányba kutatva találtam a gödöllői szőnyegekre, és a korai művésztelep helyi alkotóira. Így született meg az alapgondolat, a szecesszió népi irányzata, amely e szellemi műhely alapeszméje is volt.” 
2012-ben a Virágos Magyarországért verseny szervező bizottsága és a Magyar Turizmus Zrt. Gödöllő megújult főterének ítélte a „Magyarország legszebb főtere” díjat.

Református Templom

 

A gödöllői reformátusok első templomukat 1657-ben építették fel. Ezt a templomot I. Grassalkovich Antal bontatta el 1744-ben, a kastély építése miatt. A reformátusokat telekkel, építőanyaggal és pénzzel kárpótolta. Az új, barokk stílusú templomot 1745. április 11-én szentelték fel. Hagymasisakos, homlokzati középtornyát 1801-ben három méterrel megemelték. A templom karzata és mennyezete eredetileg festéssel és faragással készült. Az idők során elkorhadt faszerkezeteket az 1912-es felújításkor betonra cserélték.
A II. világháború alatt az épületet súlyos károkat okozó bombatalálat érte. A templom hónapokig tartó renoválás után vált ismét használhatóvá. A többször bővített, és mára már erősen átalakított templomon legutóbb a tornyot újították fel, 1993-ban. 

A Katolikusok Szűz Máriához és Szentekhez imádkoznak. A Katolikusok szerint az Üdvösség elérése a jó cselekedetekben találtatik meg. A katolikusoknál van gyónás, és a papok cölibátust (papi nőtlenséget) vállalnak.

A Katolikus Templomban van oltár és oltárkép. A Templom tetején kereszt található.

A Reformátusok a Szent Bibliát veszik alapul. A Reformátusok csak két Sákramentumot (jelentése: Szentség) ismernek: a Keresztséget és az Úrvacsorát. A Reformátusok szerint Isten és ember között egy közbenjáró van: Jézus Krisztus. A Reformátusok nem hisznek a gyónásban, a purgatóriumban, nincs náluk Mária kultusz. Az egyetemes papság elvét vallják. A Református lelkészek házasodhatnak.

A Református Templomban nincs oltár, sem oltárkép. A Templom tetején csillag vagy kakas található.

I, Mit kell értenünk Egyház alatt?

– A katolikus Egyház többé kevésbé az ortodox egyházak egyetértésével azt vallja, hogy Jézus Krisztus kereszthalála és feltámadása után az ő elődjeit küldte missziós útra a megtérésre, és az apostoli szentségi öröklődés a világ végezetéig tart. Így a kereszténység csak a katolikus Egyház falain belül érvényes, aki azon kívül értelmezi, eretnek. Az igazság értelmezése egyértelműen a Szentlélek sugallatából krisztusi kegyelemre származik, mely írásosan (Biblia) és szóban megőrződött. (Ezt a kettőt nevezzük Szenthagyománynak) Az Egyház szent uralom alá szerveződik, melynek vezetője a pápa. Azokat a Szentlélek által sugallt igazságokat, melyek ellen egyesek, kiket eretneknek bélyegez meg az egyház, fellépnek, dogmává emeli. Az Egyház elkülöníti a laikus, tehát a profán feladatok ellátóit és a klerikusokat, melyek az Egyház feladatait tanításban és a szentségek kiszolgáltatásában látja el.

Egyetlen különbség a katolikus és ortodox Egyházak között: az ortodox Egyház nem fogadja el a pápai primátust.

– A református Egyház azt vallja protestánsokkal egységben, hogy az apostolok idejében az igazság megmerevedett a Bibliában, így a Bibliának abszolút tekintélye van, mint Isten teljesen biztos Igéje, és az apostoli kor és időnk között vákuum terjed ki, tehát nincsen kegyelmi apostoli öröklődés, sem valóságos egyház, csak gyülekezetek, melyekből épül fel az üdvözült Egyház: aki az abszolút érvényére igére épít egy közösséget, az már igaz. A református Egyház nem fogadja el a szent uralmat (hierarchiát), ugyanis azoknak a tanításoknak egyes dogmáit hamisnak, vagy az őáltaluk kitűzött cél megvalósításában utódlagosnak tekinti, amelyeken maga szenturalom alapul. A közösségben létezik vezetőség, de egyáltalán nincsen olyan mély jelentősége, mint a katolikusoknál.

  1. Egyház belső élete.

– A katolikus Egyház azt vallja, hogy belső életének elsődleges feladata Jézus megtestesülésének, tanításának, kínhalálának, feltámadásának ünneplése és Krisztus láthatatlan és egyetemes kegyelmeinek [=minden embernek kell az üdvösségre] (szentségek) közvetítése, mely a szentmisében valósul meg a leginkább. A szentségek látható jelek, melyek az Újszövetségben bennfoglaltatnak, amely láthatatlan kegyelmeket közvetítenek; nem függ a befogadásuk az befogadó hitétől, gyümölcsözésüknek azonban alapfeltétele.

A legfontosabb a keresztség, mely előkészíti a krisztusi életet, a bérmálás, melyek a felnőtt és öntudatos keresztény életre készítenek fel, az Oltáriszentség, mely Jézus Krisztus önmaga megjelenik és eggyé tesz lényegben vele minket; továbbá a bűnbocsánat szentsége, mely a bűnök eltörlését és egy megújult élet elkezdését biztosítja, a betegek kenete, mely a betegeknek erősítést, a haldoklóknak lelki útravalót ajánl; és végül a közösségi szentségek: a laikusok szentsége, a házasság, a klerikusoké pedig az egyházi rend.

Továbbá az Egyház méltatja a szentek érdemeit ünnepléssel, így megtisztelik azzal, hogy az oltárokba elhelyezik ereklyéiket, és felettük mutatják be az Eucharistiát, bár az eredeti oltárt már nem használják. Harmadízben pedig hiszi, hogy a megholt szentek – az élők imáihoz hasonlóan – Jézus Krisztushoz a mennyországban közbenjárnak, aminek következtében egyénileg, amely hiányzik a hitben való gyümölcsözéshez, kiegészítik.

– A református Egyház benső élete a protestánsokkal együtt csupán Isten Igéjének tanulmányozásából, és Jézus Krisztus megváltóként elfogadásán alapul, nincsen Istennek kultusza, és az imádat sem fejeződik ki benne konkrétan. Ez a templomok szimbolikáján is alapul. Két szentséget fogadnak el: keresztség és az eucharistia, de azt sem a katolikus tanítás szerint, ugyanis szentségtanilag nem vallják azt, hogy az egyéni kegyelmek mellett (mely a katolikusoknál akár közbenjárásra is megtörténhet) léteznek egyetemes – mindenkinek ugyanolyan hatású – kegyelmek, így önmagában nem üdvösek, eredménye csak a hívő hozzájárulása esetén érvényes.

–Speciális református tan az Eucharistiáról az, hogy semmiféle jelentősége nincsen egy jelképen kívül. Ez szinte az összes későbbi újprotestáns tan is elfogadja.

A reformátusok az istentiszteleteinek csupán oktató jellege van, ellentétben a katolikus misével.

A reformátusok a szenteknek nem tulajdonítanak közbenjáró szerepet.

III, Üdvösség

– A katolikusok azt vallják, hogy az üdvösség alapfeltétele a szentségek felvételével kezdődik meg, de mindenkinek ezt más-más úton kell gyümölcsöztetni, mellyel hitüket megvallják.

– A reformátusok azt vallják, hogy az üdvösség alapfeltétele csupán a hit.

-Speciális református tan, hogy Isten előre megítéli a bűnösöket (predesztináció), mielőtt megszületne.

-Ezzel szemben a katolikus tan az a Szentírással, az egyházatyákkal és a szent tudósokkal egységben, hogy Isten látja minden személy jövőbeni kimenetelét, de ítéletet csak az ember megholta után hoz érdemei alapján.

Világbéke-gong

 

Európában először Gödöllő főterén került felállításra a Föld népeinek testvériségét hirdető emlékmű, Indonézia ajándéka Magyarországnak. A világ nemzeteinek zászlóit, a világvallások szimbólumait és Földünk óceánjainak térképét ábrázoló jelképet a Világbéke Bizottság hozta létre, mementóként arra a 200 halálos áldozatot követelő robbantás-sorozatra, melyet 2002-ben követtek el az indonéz turistaparadicsomban, Bali szigetén. A Bizottság 2007-ben ajánlotta fel hazánknak a civilizációs és gazdasági-technológiai előrehaladás és a békés társadalmi viszonyok sikeres érvényre juttatása elismeréseként. A 150 kilogramm súlyú, 2 méter átmérőjű bronz emlékmű Djuyoto Suntani indonéz szobrászművész alkotása, 2007 május 2-án került felavatásra. Története az előtte elhelyezett fekete márványtáblán olvasható, a körötte lévő kis parkot a trópusokon honos növények alkotják

 

Pelikános kút

 

A piac közepén, kényelmes ücsörgésre csábító padokkal körülvéve szökőkút áll, Asszonyi Tamás szobrászművész 2000-ben készült munkája. Oldalán érdekes formájú vízköpők, tetején Gödöllő címerállata, a pelikán. Jó fotótéma, a barokk boltívet is belekomponálva szép emlékképek készíthetők a városnézés sorá

A pelikánmadár
 

Élt egyszer egy király. Ennek a királynak az egyik szemi rítt, a másik nevetett. Vót neki egy gyönyörűséges szép lánya. Azt mondja ez a szép lány: – Édesapám, én úgy furcsállom a maga szemit. Mondja má meg, drága jó édesapám, hogy mér rí az egyik szemi, mér nevet a másik! – Heeeej, édes lányom, sokan megkérdezték má ezt, de senkinek meg nem mondtam. – Mondja meg nekem, lelkem, drága jó édesapám! Olyan szépen kérte az édesapját, hogy az megmondta. – Édes lányom, vót énnekem egy pelikánmadaram. Míg annak az énekit hallottam, nem öregedtem, nem vót se bújom, se bánatom. De ez a pelikánmadár úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Bejártam érte rengeteg országot, szinte az egész világot, de sehol senki nem tudott a madárró, azér sír az egyik szemem. A másik meg azé nevet, mer bejártam nagyon sok országot, de hozzád hasonló szép lányt sehol se láttam. – No, ha nem látott, édesapám, nem is menek én aggyig férjhe, míg édesapámnak elé nem hozzák a pelikánmadarát. – Jaj, édes lányom, mondjá le róla, mer vénlány maradsz. – Nem bánom én, édesapám, amit mondtam, megmondtam. Kihirdette hát a király, hogy annak adja a lányát, aki visszahozza a szépen éneklő pelikánmadarát. Szerencsét is próbáltak királyfiak, hercegek százával, bejártak két-három országot, érdeklődtek, de sehol nem tanálták a pelikánmadarat, üres kézvel gyöttek vissza. Búsult a szegény király, nagyon búsult. – No, ugye mondtam, édes lányom, hogy vénlány maradsz? Kár vót elmondani a titkomat. – Mindegy, édesapám, míg elé nem kerül a madár, én bizony nem menek férjhez. A királyi udvarba dolgozott egy nagyon szép legény. Egyet gondolt, bepakolt a tarisznyájába kenyeret, szalonnát, útnak indult. Ment, mendegélt, majd beért egy rengeteg erdőbe. Összetanálkozott egy ősz öregembervel. Azt mondja az ősz öregember: – Édes fiam, az Isten nevibe adjál egy darab kenyeret! – Adok én jó szívvel, édes öregapám, még szalonnát is. Kibontotta a tarisznyáját a szép legény, letelepedtek egy tőkére, együtt kenyereztek, szalonnáztak. Csak megszólalt közben az ősz öregember: – No, édes fiam, tudom én, mi járásba vagy, te a pelikánmadarat keresed. Hej, de sok királyfiak, hercegek elhaladtak má ezen az úton. Kértem tőlek is egy darab kenyeret, de csak rúgtak felém, egy se adott egy falást se. De vissza is gyöttek pelikánmadár nékű. De téged, édes fiam, a jóságodér útbaigazítolak. Úgy tudd meg, hogy az a pelikánmadár az Óperenciás-tengeren túl van. Csakhát így gyalogszervel oda nem jutsz, ha a lábad térgyig elkoptatod, akkor se. Olyan csikó kéne neked, amelyik sárkánytejet szopott. – Ó, édes öregapám, honnan vegyek én olyat? – Itt ennek a nagy erdőnek a tússó aljába van egy házikó, abba lakik egy vén boszorkányasszony, annak van ilyen csikója. Menj el oda, kérd el szép szavakkal! – Jó van, édes öregapám, az Isten fizesse meg, má menek is. Ment a szegény legény, ment, meg is tanálta a kis házikót. Beköszönt: – Adjon Isten jó napot, édes öreganyám! – Jó, hogy öreganyádnak szólítottá, mer különben végi vóna az életednek. Mi járatba vagy? – Hej, édes öreganyám, nagy a bújom. Nekem nagyon kellene egy csikó. Olyan, amelyik sárkánytejet szopott. – Te gyerek, te az ördögvel cimborálsz! – Dehogy cimborálok, édes öreganyám. Ha énnékem lenne olyan lovam, elszállanék vele, megkeresném a felséges királyom pelikánmadarát. Mer az olyan madár, édes öreganyám, hogy magát is megfiatalítaná, nem lenne olyan vén görbe, szép fiatal menyecske lenne magábó. Tetszett a beszéd a vén banyának, hát azt mondta: – Hát nekem van. Ott van az almafa alá kikötve. Te gyerek, de ha az ördögvel cimborálsz, egy csúf varangyos békának vátoztatlak! – Nem lesz rá szükségi, édes öreganyám, mer ha nem tanálom meg a pelikánmadarat, visszahozom a maga csikóját. A legény az almafa aló elkötte a szép csikót. Símongatta, nézegette, hát látja, hogy minden szőri színarany. Megszólal a csikó: – Édes gazdám, hova repítselek? – Édes lovam, az Óperenciás-tengernek a tússó partjára kellene nekem mennyi. – Ülj fel, édes gazdám, a hátamra! Felült a legény, a ló meg felemelkedett a magas levegőégbe. Szállott a legényvel, mint a szélvész, mint a gondolat, még annál is sebesebben. Nemsokára megérkeztek az Óperenciás-tenger tússó partjára. Azt mondja a táltos: – No, édes gazdám, azt mondom én neked, hogy kérdezősködjé mindenkitő, akivel tanálkozol, hogy nem tudnak-e valamit a pelikánmadárró, mer többet ér egy kérdés száz keresésné. Máskülönben meg itt van ez a síp, ha szükséged lenne rám, fúvintsá bele, melletted leszek. Eltette a legény a sípot. Ballagott, ment, mendegélt. Majd az országúton egy kétszázéves forma öreganyókával tanálkozott össze, aki két botján bicegett. – Mondja, édes öreganyám, nem tud valamit egy pelikánmadárró? Az a pelikánmadár az én országom királyáé, aki azóta is siratja, mióta nyoma veszett. – Túdom, fiam, túdom. Ott van az a kerek erdő, annak a közepibe egy nagy fa, a gallyai majd az eget verik. Ott van az a pelikánmadár beszorulva két gally közé, ott vergőgyik, kínlógyik. Hűj, örült a legény! Ahogy csak birták a lábai, ment a nagy erdőbe. Lesegette a fákot, meg is tanálta a legnagyobbat. De csak búsult, hogy biz ő arra nem bir felmásznyi. Leült a fa alá, gondolkodott. Hirtelen eszibe jutott a síp. Elévette, belefújt. Hőj, gyött a táltoscsikó, mint a szélvész. Leereszkedett. – Hívtál, édes gazdám? – Hívtalak. – Mi baj van? – Ezen a fán szenved a pelikánmadár, de nem tudok felmásznyi érte. – No, gyorsan a hátamra, édes gazdám! Majd a gallyat az egyik kezedvel húzd el, a másikval meg gyorsan kapjá a madáré, hogy el ne röppenjen, tedd a kebledbe! – Jó van, édes lovam. Felrepültek, fel-fel, majdnem a fa tetejire. Ott vergődött a kis pelikánmadár két gally közt beszorulva. A legény elhúzta az egyik ágat, a másik kezivel megmarkolta a madarat, gyorsan be a kebelibe. No, szállottak vissza a magas levegőégbe, gyöttek. A pelikánmadár ahogy felmelegedett, megpihent a legény kebelibe, hozzáfogott olyan szépen énekelnyi, hogy akik meghallották a hangját, megfiatalodtak, akinek gondja, baja vót, bánatja, mind elfelejtette. Így repültek egészen a boszorkány házaig. A boszorkány kiállott az udvarra, a kezit a szemi felé tette, úgy nézte, hallgatta, milyen gyönyörűen énekel a madár. A legény meg a táltoslóval kétszer is megpergett körülötte. Csak azon vette észre magát a vén, görbe, csúnya boszorkány, hogy szép pirosszoknyás menyecske vált belőle. Örömibe még táncra is kerekedett. Majd mikor a város szélire ért a legény, biztatta a madarat: – Énekeljé, szép pelikánmadaram! Énekeljé, a városunkba vagyunk! Hozzáfogott a madár énekelnyi, hogy ég-föld csengett-zengett bele. A népek kicsődültek az utakra, úgy hallgatták. A király is kigyött a tornácra, úgy meresztgette a szemit, honnan szól a szép hang. Annak a nagy városnak a népi gondtalanú, boldogan, fiatalon él azóta is. A király is megfiatalodott persze, vót öreg király, nincs öreg király. Becsületji lett a legénynek. A király mingyár nekiadta a lányát meg a feli királyságát. Nagy lakodalmat csaptak, boldogan élnek, ha meg nem haltak. 

Hamvay-kúria

 

Jellegzetes sárga színével, kovácsoltvas lámpáival, árkádos belső udvarával a barokk kort idézi az egyemeletes kúria, a városközpont meghatározó épülete. Gödöllő földesura, Hamvay Ferenc 1662-ben építtette az akkor még földszintes épületet. Emeletes a XVIII. században lett, amikor a kastélyépíttető Grassalkovich I. Antal vendégfogadóvá alakíttatta. A város első, Máriabesnyőről áttelepülő gyógyszertára is itt nyílt meg 1814-ben, földszinti boltíves termének mennyezet-festése is valószínűleg ebből az időből származik. A XIX. században lett Erzsébet királyné nevét viselő szálloda és a társasági élet központja, kaszinóval és bálteremmel, ahol színielőadásokat is tartottak. Az 1988-ig itt működő iskola adott helyet a város múltjával kapcsolatos emlékek gyűjteményét jelentő emlékszobának 1972-ben, majd a helytörténeti gyűjteménynek 1978-ban, melyből tíz évvel később megalakulhatott a ma is itt működő Gödöllői Városi Múzeum. A Hamvay-kúria és az udvarán lévő piac felújítására 1998-99-ben került sor, a jól sikerült munkáért Gödöllő városa több belföldi- és nemzetközi díjat is kapott.

Körösfői-Kriesch Aladár

 
 

A magyar szecesszió hazai műhelyeként ismert művésztelep alapító tagja.

Mások mellett Körösfői-Kriesch Aladár érdeme is a magyar szecesszió meghonosítása.
Tanulmányozta a magyar kézműves- és népi hímzési motívumokat, melyek a szőnyegmintái és textil faliképei tervezésére ihlették őt. 

Festészetének jelentősebb alkotásai:
Tordai országgyűlés
II. Rákóczi György halála
Eger ostroma
Zách Klára
Freskói:
Bölényvadászat,
Halászat a Balatonon a 15. században, (Az Országházban,)
Falképek:
A művészet forrása (Zeneakadémia)
Arcképek
A marosvásárhelyi Kultúrpalota falképei
Mozaikképek:
Atilla király; Imre herceg; Balassi Bálint,…

A szecesszió sokkal inkább egy művészeti irányzat, egy világkép, mint egységes stílus. A szó maga latin eredetű (sēcēdō, sēcēdere: kivonulni). Kivonulást, elszakadást jelent mindattól, amit a korabeli akadémikus művészet képviselt, és a hazugnak tartott historizmustól (neoreneszánsz, neobarokk, neogótikus stb. stílusok). A szecesszió kivonulást, elkülönülést jelent, utalva arra, hogy 1897-ben Bécsbennegyvenkilenc művész kivonult a városi művészeti központból, hogy új művészetet teremtsen. 

Nagy Sándor és Kriesch Laura

 

“az alkotó, Szinvai Pál a műről szólva úgy fogalmazott, két olyan embert kellett megformáznia, akikkel könnyen és szívesen tudott azonosulni, mert „szeretnivaló, szeretetteljes, szeretetközösségben” élni akarók és dolgozók voltak. Nem hősök, nem politikusok, nem nagy történelmi személyiségek. Egy házaspár, társak, akik a maguk egyszerű, természetes, idealista módján, művészeti tevékenységükkel, a spirituális élet iránti vonzódásukkal teremtettek itt Gödöllőn közösséget.” 

Hősök szobra

 

Az I. és a II. világháború gödöllői áldozatainak emléket állító szobrot, Siklódy Lőrinc alkotását, 1931. szeptember 7-én leplezték le. Az áldozatok névsorát a szobor talapzatán örökítették meg. 1974-ben a főtér beépítése miatt az emlékművet a Dózsa György úti temetőbe szállították. Innen 1990 októberében került vissza jelenlegi, eredeti helyére.

I. Világháborús emlékmű. Az I. világháború Gödöllőn is komoly áldozatokkal járt. A település akkori 10.262 lakosa közül 1867-en kaptak behívót, ami a felnőtt férfi lakosság 49 %-a volt. A katonák közül 247-en estek el a fronton, és 300-an járták meg a hadifogságot.

Gödöllő a háborúban elesett hősök emlékére szobrot kívánt állíttatni. Ezt mindenképp a központban akarták elhelyezni. A közgyűlés az emlékmű helyéül a település főterének egy részét jelölte ki. A testület Siklódy Lőrinc szobrászművész tervét fogadta el.
A szobrot 1930. szeptember 7-én 11 órakor avatták fel. Az ünnepség előtt reggel az összes templomban ünnepi istentiszteletet tartottak. Ezután vonultak az érdeklődők a szobor leleplezésének színhelyére. Nemcsak Gödöllőről és a gödöllői járásból érkeztek az avatásra, hanem a szomszédos járásokból is. Fél 11-re a főtéren közel 5000 ember szorongott. A szobrot 11 órakor Horthy Miklós kormányzó leplezte le, aki az egész családjával megjelent az eseményen. Az avatás után következett a koszorúzás. A felállított szobor környezetét is rendbe hozták. Kertészetileg gondosan tervezett, ízlésesen kialakított kis parkba került a ‘Hősök szobra’. A Ferenc József térnek ez a része ettől fogva a ‘Hősök ligete’ nevet viselte. Az alkotás egy fiatal férfit ábrázol, aki a jobb kezében egy nemzeti színű zászlót, baljában pedig egy virágcsokrot tart.
Siklódy Lőrinc erdélyi szobrászművész volt, ezért öltöztette a szobrot székely népviseletbe.
Siklódy Lőrinc a szobor alkotója, ezzel a szobormintával nyerte meg az országos tavaszi tárlaton a főváros nagydíját.

A talapzaton eredetileg a következő szöveg volt olvasható: ‘Mi nem felejtünk. Nem felejthetünk…’. Ez utalás volt Trianonra, ezért az 1950- es években eltávolították a feliratot. Ma ismét ez a szöveg látható az emlékművön.

Az 1970-es években a tér szerkezetét átalakították. Ekkor az emlékművet áthelyezték a régi református temetőbe.

A szobor visszahelyezésének terve már 1988-ban felmerült. A lakosság már ekkor is támogatta ezt az elképzelést. Végül 1989-ben, közel az eredeti helyéhez visszakerült az I. világháborús emlékmű. A visszaállításban a Gödöllői Városvédő Egyesület végzett komoly munkát.

Később a szoborhoz igazodva helyezték el a II. világháború áldozatainak emléket állító térplasztikát. 

Petőfi-szobor

 

A költő, forradalmár, nemzeti hős Petőfi Sándor (1823-1849) és Gödöllő kapcsolata a magyar lírát egy gyönyörű versciklussal, a „Szerelem gyöngyei”-vel ajándékozta meg. 1845-ben, augusztustól októberig többször is időzött Gödöllőn. Barátjánál, Erdélyi Ferenc református lelkésznél megismerkedett Mednyánszky Bertával, a Grassalkovich uradalom jószágigazgatójának leányával. A szép szőke Berta elfogadta a költő udvarlását, azonban a lány apja, a Pestről írt leánykérést elutasította. A hirtelen fellobbant, majd eltiltott szerelem érzelmeiről a „Szerelem gyöngyei” és a „Versek” című kötetekben vall Petőfi.

 Az előbbi egyik legismertebb, megzenésített verse a „Fa leszek, ha fának vagy virága” kezdetű.
Egy másik irodalmi mű is kötődik Gödöllőhöz: 1843-ban, mindössze három hét alatt, itt fordította angolból George Payne Rains Robin Hood c. művét, a Külföldi Regénytár számára.

A 2,5 méter magas, bronzból készült Petőfi-szobor Turáni Kovács Imre alkotása, 1955-ben leplezték le, az 1848-49-es szabadságharc-centenáriumot követően országos szinten fellángolt Petőfi-kultusz gödöllői emlékeként.

Petőfi-emléktábla

Petőfi tér 16.

A költő egykori szállásának helyén álló házat jelöli az emléktábla.

Evangélikus Templom

Gödöllőn a XVIII. század végén a lakosság 2 százaléka, azaz 52 fő volt evangélikus vallású. A hívők ekkor a domonyi gyülekezet szórványához tartoztak. A századfordulón már 140, az I. világháború után 350 volt az evangélikus hívők száma. Ezért 1920-ban létrehozták az Aszódhoz tartozó fiókegyházukat. A templomépítés gondolata 1926-ban merült fel. A építkezésre országos gyűjtőakció eredményeként kerülhetett sor. A község által adományozott telken 1929. szeptember 15-én helyzeték el az épület alapkövét. A Hetzel Frigyes tervei alapján készült templomot dr. Raffay Sándor püspök szentelte fel 1931. január 18-án.

A gödöllői fiókegyház néhány szórvány gyülekezet idecsatolásával 1936-ban saját lelkésszel rendelkező anyaegyházzá vált.

Az evangélikus egyházak tanításának a legfőbb és feltétlen forrása és mértéke a Szentírás. De másodlagos tekintélynek számítanak a hitvallási iratok is. Közülük a legelfogadottabb óegyházi hitvallások (az Apostoli hitvallás, a Nikaia–konstantinápolyi hitvallás és az athanaszioszi hitvallás) és a reformáció korának evangélikus hitvallási iratai (a legelterjedtebb az Ágostai hitvallás és Luther Márton Luther Márton kis kátéja, de a legelfogadottabb gyűjtemény az 1580-ban összeállított ún. Konkordia Könyv.) Az evangélikus felfogás legjellegzetesebb sajátossága a kegyelemről szóló tanítás. A legtöbb keresztyén felekezethez hasonlóan vallják, hogy Isten Jézus Krisztus kereszthalála miatt kegyelmes az emberekhez. Ugyanakkor a megváltásban ennek a kegyelemnek talán mindenki másnál inkább kizárólagos szerepet tulajdonítanak. Az ember nem a jó tettei, erkölcsei miatt, még csak nem is hite miatt üdvözül, hanem egyedül Isten kegyelme miatt. Az ember ezért semmit nem tehet, de felismerheti, ragaszkodhat hozzá – ez a hit – és ebből a felismerésből fakad aztán az erkölcsi cselekvés. Sőt, Luther számára maga a hit, amivel megragadjuk ezt a kegyelmet, az is Isten ajándéka, nem az ember „hozza létre” magában.

reformáció kezdete 1517október 31-ére tehető, amikor Luther Márton kifüggesztette a híres 95 tételét a wittenbergi vár templomának kapujára, amelyben az akkori katolikus egyház tanításának és gyakorlatának hibáira hívta fel a figyelmet. 1517 és 1520 között Luther a katolikus egyház elleni kritikáit könyvekben és röpiratokban valamint a szószéken terjesztette. Eszméit több teológus támogatta, így sok követőre talált a társadalom minden rétegéből. A parasztok népi hősnek tekintették, a lovagok felesküdtek a védelmére. A földbirtokosok azért támogatták, mert nagyobb függetlenséget szerettek volna elérni a pápa politikájától a saját földjükön. Luthernek sikerült több nagyhatalmú ellenséget is szerezni a római pápa és V. Károly német-római császár személyében. Fontos megjegyezni, hogy Luther célja nem az egyházszakadás volt, hanem a katolikus egyház megreformálása. Az események azonban mégis az egyház szakadáshoz vezettek. A lutheri reformáció hamar elterjedt Európában, majd a világon.

Luther Márton által indított reformáció során jött létre Németországban a 16. században. Követői az evangélikusok vagy lutheránusok, akik szervezetileg a különböző önálló evangélikus egyházak tagjai. Ezeket az egyházakat együttesen „az evangélikus egyház” vagy „az ágostai hitvallású evangélikus egyház” névvel szokás jelölni.

További hasznos információkat találhatsz Gödöllőről itt.

Gödöllőt ajánlom családoknak, de egyedülálló utazóknak is. Itt egy egész napot ellehet tölteni, és biztosan tudom, hogy aki egyszer eljön, az újra és újra visszavágyik.

Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehet.

86 / 100

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Exit mobile version