Elrabolt életek

Lisa Wingate

A sors, élet útjai kifürkészhetetlenek…..
 

– Amire az elme nem emlékszik, a szív még nagyon is emlékezhet rá. A szeretet a legerősebb dolog a világon. Mindennél erősebb.

Ez a könyv sem tartozik a könnyed olvasmányok közé. Én mégis azt mondom, nem szabad kihagyni.

A könyv fülszövege:

Memphis, 1939
A tizenkét éves Rill Foss és négy kisebb testvére szegénységben, de nagy szeretetben él szüleivel a Mississippi egyik lakóhajóján. A szülők távollétében Rill vigyáz a kistestvéreire, ám egyszer csak idegenek jelennek meg, hogy a gyerekeket a tennessee-i árvaházba vigyék. Bár hitegetik őket, hogy rövidesen hazatérhetnek, a kislány hamar rájön, hogy ez hazugság. Más sorsot szánnak nekik…

Dél-Karolina, napjainkban
Avery Stafford gazdag és kiváltságos családban született, s mindent megkapott az élettől. Szövetségi ügyészként dolgozik, a karrierje szépen ível felfelé, ám súlyosan beteg édesapja miatt egy időre haza kell térnie a szülői házba. Egy véletlen találkozás azonban kényes kérdéseket vet fel benne, és Averynek nem marad más választása, mint hogy elinduljon a múltba vezető hosszú, fájdalmas úton, és feltárja családjának eltitkolt történetét.

Lisa Wingate valós eseményeken alapuló, megindító regénye nem sokkal a megjelenése után felkerült a The New York Times és a USA Today sikerlistájára. A The Huffington Post a 2017-es év egyik legjobb regényének kiáltotta ki, a Goodreads olvasói pedig a 2017-es év legjobb történelmi regényének választották.

 

 Az én véleményem a könyvről

Szeretem az olyan regényeket amelyeknek van valós alapja, mivel így olyan korokba, élettörténetekbe, pillanthatok be nagyobb részletességgel, amikről-akikről talán már hallottam a tanulmányaim, vagy eddigi életem során valamilyen módon. 

Sok esetben viszont, mint például ez a mostani is, (gyerekrablás, örökbeadás leple alatt) sosem hallottam ez előtt. Többször felmerült bennem, amit az írónő is megfogalmaz a könyve végén, hogy:

“mire e könyv utolsó oldalaihoz ér az olvasó bizonyára már többször feltette magában a kérdést: vajon mi igaz ebből az egészből?” Igaz történet ez egyáltalán?

 Na pont így éreztem.  Szinte elképesztő, valószerűtlen  az egész. Az kattogott bennem, hogy ezt meg hogy???? Hogyan lehetséges mindez???? Kitalálni is borzasztó, na de, hogy hiteles történetek alapján íródjon, az már szinte felfoghatatlan. 

Na de miről is van szó…. Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány Rill, az 1930-as években, aki a szüleivel és testvéreivel egy folyami hajón él. Békében, boldogságban és nagy-nagy szeretetben. Mígnem az édesanyjuknál vajúdás közben olyan komplikációk lépnek fel, hogy a bába nem tud rajta segíteni, így kórházba kell vinni. Amíg a gyerekek egyedül vannak a hajón, értük jönnek és mint később kiderül árvaházba viszik őket. 

A cselekmény másik szála is egy fiatal lányról szól, de az már a jelenben. Avery egy jómódú családból származik, sikeres jogi karriert tudhat a magáénak. Édesapja politikus, aki nagyon szeretné, ha a lánya is azzá válna, így kéri, hogy kísérje el őt néhány nyilvános szereplésére. Az egyik ilyenen ismerkedik meg Avery az idős Mayel.

Miközben Avery és May útja keresztezi egymást a jelenben, megtudhatjuk, hogy May valójában Rill, aki az árvaházban nem csak a kegyetlenkedések legmagasabb fokát kellett, hogy átélje, de mindeközben elszakítják testvéreitől, megfosztják nevétől, új mamát, papát kap, megtudja, hogy meghalt az édesanyja, édesapja pedig az alkohol áldozatává vált,…….

Igazán szívbemarkolóan mutatja be az írónő, hogy mit élt át Rill az árvaházban, hogyan próbált testvéreinek anyja helyett anyja lenni. 

Ezek az emberek a markukban tarthatnak, mindent előírhatnak nekem, de a képzeletem felett nincs hatalmuk.

Persze a romantika sem hiányozhat a történetből…..

Habár Averynek vőlegénye van, akivel tervezgetik is meg nem is a közös életet, esküvőt, mégis a képbe jön Trent, a jóvágású ingatlanügynök……. 

Milyen apróságokon fordul meg néha az élet! A napló is erről árulkodik. Tervezgetünk, de a sorsunkat végső soron nem tarthatjuk a kezünkben.

Ők ketten kezdik el kinyomozni, hogy mi köze lehet az idős otthonban megismert Maynek az ő családjához. 

Egy kis humor is szerepet kap:

Ahogy látom, ez a pasi éppolyan makacs, mint én. És attól tartok, ő bírja majd tovább. Neki ugyanis van ennivalója.

Némi történelmi adalék a könyvhöz:

A nagy gazdasági világválság az Egyesült Államokban huszonöt százalékosra emelte a munkanélküliséget. Az elképesztő nyomor és reménytelenség kétségbeesett döntések meghozatalát vonta maga után. Egészen a század közepéig sok nő élt abból, hogy pénzért felnevelték valaki másnak a törvénytelen gyermekét. A legtöbbjük kedves ember volt, aki, ha kérte az anya, visszaszolgáltatta a gyermeket a szüleinek. Ám másokra ez egyáltalán nem volt jellemző, a bébifarmerek között szép számmal találunk gátlástalan gazembereket. 

Fellendült az illegális gyermekkereskedelem, amely állam és országhatárokat túllépve megdöbbentő hatékonysággal működött. A tehetősebb osztályból származó gyermektelen párok több ezer dolláros vételáron, szinte katalógusból böngészve választhatták ki a számukra tetsző utódot. A korabeli lapokban a gyermekek szívhez szóló kísérőszöveggel, fényképes hirdetésekben keresték az új papát és mamát, akik mit sem sejtettek – vagy egyszerűen nem akartak tudomást szerezni – a picik származásáról. Pedig számtalan esetben szó sem volt arról, hogy a szülő önként mondott volna le az intézetbe került gyermekekről, a bébifarmerek eszközökben nem válogatva (manipuláció, zsarolás, emberrablás) jutottak hozzá az „értékes portékához” és a védtelen kisgyermekeken lelkiismeret furdalás nélkül adtak tovább a feketepiacon, családok százait tönkretéve. 

Néhány gyermeknek szomorú sors jutott különböző árvaházakban, mások egy új családba kerülve „arany életet” életek. Közös bennük azonban, hogy igazi személyiségük örökre eltörlődött és legtöbben soha többé nem látták vér szerinti szüleiket. Bár úgy hangzik, mint valami Dickens vagy Grimm testvérek által írt rémmese, ez valóban megtörtént az Egyesült Államokban, a 20. század elején. Több ezer alkalommal…

Forrás: Könyvkultúra magazin

Ugyan az író, a könyv elején biztosít bennünket arról, hogy a szereplők kitalált személyek, de maga a történet igaz. Georgina Tann, és kegyetlen bűntársai igenis létező személyek voltak. 1920-1950 között nagyjából 5000 gyermeket raboltak, raboltattak el szüleiktől, és tetemes pénzösszegekért adtak tovább rajtuk. A rossz bánásmódnak köszönhetően, amit az árvaházban kénytelenek voltak elviselni a gyerekek,  sokan életüket is vesztették. 

Georgia Tann az árvák megmentőjének szerepében tetszelgett és olyan jó játszotta szerepét, hogy Eleanor Roosevelt is konzultált vele gyermeksegélyezés kérdésében.

“Georgia Tann többször hangoztatta, hogy ezek a gyermekek -üres lapok-. Romlatlanul, tisztán születtek, és ha pici korukba örökbe adják, és szépre, jóra tanítják őket, olyanná formálhatók, amilyenné szeretnék.” 

                           A leleplező cikk Georgia Tann üzelméről (Forrás: Pinterest)

Végül Gordon Browning indított vizsgálatot Tann ellen, azonban Tann közben rákos lett, és még azelőtt meghalt, hogy felelhetett volna a szörnyű tetteiért.

1950-ben az otthont is bezárták, ekkor derült fény a bűncselekményekre, ám Georgia ekkor már halott volt, így nem tudták felelősségre vonni. 

Az árvaházakban elhunyt gyerekek emlékére (Forrás: pl.wikipedia.org)

Mások véleménye a könyvről
“Hihetetlen erejű történet, amelynek teljesen a hatása alá kerültem. Az anyagi érdekekre épülő örökbefogadást, ahol szó szerint gyerekekkel kereskedtek, egy sokgyermekes családon és annak több generációs sorsán át mutatja be. Az igaz történeten alapuló regény lapjain megelevenedik a családok erőszakos szétszakítása, a Tennessee-i Gyermekotthon borzalmai, a testvéri szeretet eltéphetetlensége, a továbblépés nélkülözhetetlensége a túléléshez, illetve a múlt titkainak hatása az új nemzedékre. Egyszerre szól a szeretet elemi, elsöprő erejéről és az emberi gátlástalanságról. A kemény történet elképesztően olvasmányos és a szív legmélyéig hatoló stílusban íródott meg, amely sok tanulsággal és könnyel is szolgált számomra. Az írónőnek eddig ez az egyetlen magyar nyelven megjelent regénye, remélem a többi is hamarosan kiadásra kerül.”
 
“Talán az író stílusa miatt vagy az időbeli ugrálás miatt kívülálló maradtam, és egy ilyen súlyos témánál ez nagy hiba. Amikor az “árvaházról” írt, az valahogy szenvtelen volt, és emiatt nem igazán tudtam átérezni. Averyt sem tudtam megkedvelni, mert őt nem igazán az igazság érdekelte, hanem, hogy az milyen hatással lesz a csúcsszuper sznob életére. Amit mellesleg minden fejezetben többször is kiemelt. Minden oldalon amin ő szerepelt a kiváltságos élete, a szenátor, a politikus dinasztia kifejezés többször előfordult mint pl a kötőszavak. 
 
Értem én, hogy a szüleiktől elszakított gyermekeket, az egymástól elszakított testvéreket sajnálni kell, és sajnálnám is, ha a szerző ezt jól megírta volna. . Lisának ez nem sikerült. Ráadásul annyiszor kiemelte, hogy ezek a gyerekek hálivúdi színészekhez, ügyvédekhez, politikusokhoz egyéb nagymenőkhöz kerültek, és annyi lehetőséget kaptak, hogy éppen csak azt nem írta le, hogy sokkal jobban jártak ezzel. A szerelmi vonal egy nagy nulla volt, a testvérek egymásra találása a végén szintén nulla. Nekem ez nagy csalódás volt, mert úgy gondolom egy ilyen témát sokkal jobban meg lehetett és meg is kellett volna írni. Lisa ezt elbénázta”
 
Ha szeretnéd megismerni, hogyan is zajlott a gyerekkereskedelem abban az időben, akkor ne hagyd ki!
 
Kellemes kikapcsolódást, olvasgatást!
Bármennyire szeretjük is a régmúlt melódiáját, bármilyennek is képzeljük a jövő dallamát, mindig a jelen dallamára kell táncolnunk, különben kiesünk a ritmusból, és elvétjük a lépést. Ha olyan zenére akarunk táncolni, ami nem ahhoz a jelenethez tartozik, csak botladozni fogunk.

Összegyűjtöttem egy csokorba a könyveket amiket idén olvastam és véleményeztem. Itt találod őket. 

Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehet.

88 / 100

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Exit mobile version