Kellene egy VARÁZSPÁLCA......
Jó lenne egy varázspálca… de…
Nem vagyok varázsló, nem tudom a tuti módszert, amivel hipp-hopp át tudod alakítani a tested, lelked. Hiszen ha bírtokába lennék a varázsszónak és a varázspálcának, akkor már multicsilliárdos lennék és már biztosan hallottál volna rólam.
Az életed, körülményeid, nehézségeid megoldását sem tudom.
Sőt, azt sem, amivel elmúlnak azok a bizonyos frusztrációk, amik a kényszerevéshez vezetnek.
Azt viszont tudom, hogy
MINDENKI A SAJÁT SORSÁNAK A KOVÁCSA!”
Senki sem vívhatja meg a te harcodat helyetted!
Senki sem oldhatja meg a lelked bajait helyetted, de segíteni tud… ha úgy érzed szükséged van rá.
Én magam is kísérletezgetem, figyelem magam, igyekszem felfedezni a kiváltó okokat, ami miatt a nassolást választom…… Dolgozom azon, hogy kibogozzam a “lelkemcsomóit“, hogy rájöjjek a miértekre, hogy megtanuljam a “leckét”, amiért most itt vagyok, megszülettem.
Tanulom magam, és tanulom az embertársaimat, hogy mit váltok ki bennük és ők bennem.
Tudatosan figyelem, hogy melyik étel, ital milyen hatással van rám. Mitől érzem magam jól és mitől nem.
“Megmérkőzöm” a bennem lapuló “kisördöggel”, aki állandóan dobálja nekem a labdákat és arra vár, hogy mikor ütöm le, és tőr ki belőlem a “vérszomjas házisárkány”.
Keresem az utam, a következő 50 évre (már ha lesz még annyi)
Azon vagyok, hogy megtanuljak egyre többször kilépni abból a bizonyos komfortzónából, amibe az évek során belekényelmesedtem.
Ezzel kapcsolatosan jutott eszembe, hogy sokszor mondjuk, hogy a gyerekeink rólunk vesznek példát, minket másolnak, még olyan esetekben is ami, mélyen a felszín alatt munkálkodik bennünk.
Íme egy példa erre: Egy napon a fiam tanító nénije azzal szólított meg, hogy Ákoskát benevezte a Szépkiejtési versenyre, mert úgy érzi, hogy itt az idő, hogy kibillentse kicsit a komfortzónájából. Mert ügyes, okos kisfiú, de hihetetlenül biztonsági játékos. (csak nem???? vagy talán olyan, mint anyukája???) Én azonnal magamra ismertem, és tudtam, hogy mivel komoly szimbiózis van közöttünk, ebben is anyukát másolja, még ha nem is tudatosan. Jó dolog a komfortzónán belül lenni, mert minden fix, minden biztonságos, minden kényelmes, de kihívások nélküli… olyan locsi-pocsi az ilyen……AZ ÉLET!
Az igazi ÉLET, a komfortzónán kívül kezdődik!!!!!
Olyan sablonosnak tűnő mondat ez. Manapság minden valamire való coach oldalán lehet erről olvasni. Lépjünk, merjünk új dolgokat kipróbálni, új kihívásokkal színesítsük az életünket, HISZEN enélkül, nem élet az élet!!!!!!
Pedig, ha jobban belegondolunk, olyan ez, mintha arra szólítanád fel a másikat, hogy STRESSZELD MAGAD!
Míg a komfortzónán belül minden nyugis, kényelmes, biztonságos, addig a komfortzónán kívüli élet kockázatos, merész, kényelmetlen, STRESSZES!
Úgy érezzük minden porcikánk tiltakozik ellene.
Hiába szeretnénk egy BOLDOGABB ÉLETET, HA NEM VÁLTOZTATUNK, AKKOR NEM IS LEHET MÁS A VÉGEREDMÉNY.
Vizsgáljuk csak meg a saját életünket, ami a hosszú évek, évtizedek alatt megszürkült, mivel mindig ugyanazt, ugyanúgy, ugyanakkor csináljuk, mondhatni robotpilóta üzemmódban és egy idő után úgy belekényelmesedve a “pilótaülésbe”, hogy már észre sem vesszük a kihívásokat, vagy csípőből hárítunk, közben meg kesergünk, hogy jaj, de “selejtes” az életünk. Hm….akkor talán tényleg igaz, hogy az ÉLET a komfortzónán kívül van. Te, hogy gondolod???
Mit kell tennünk ahhoz, hogy MERJÜNK ÉLNI???
Hogyan lehet legyőzni azt streszt, ami a kihívásokkor mint egy piros lámpa villog a szemünk előtt.
Amikor Babó megtudta, hogy a tanító néni benevezte a versenyre az volt az első reakciója, hogy JÓ RENDBEN.
De nem telt egy 24 óra, mikorra már a stressz, a félelem a kihívástól olyan méreteket öltött benne, hogy nem akart menni, minden félét kitalált, hogy miért nem Ő alkalmas erre a dologra. Akkor én elkezdtem neki megtanítani, hogy hogyan lehet úrrá ezen az érzésen.
1. Mondtam neki, hogy képzelje el, hogy mi lehet a LEGJOBB, AMI A VERSENYEN TÖRTÉNIK. Ő elmesélte, hogy szuper jól sikerül elolvasnia a szöveget, ő lesz a legjobb az összes gyerek közül, mindenki megtapsolja, ő fogja kapni az oklevelet, mivel ő lesz az első, a tanító néni és persze én is nagyon büszke leszek rá. Mondtam neki, hogy csukja be a szemét, és lássa magát ebben a helyzetben. Lássa magát a terembe, a gyerekekkel, a zsűrivel, érezze az érzést, amit mint első érezni fog. Igazán ügyesen csinálta.
2. Miután ezzel megvoltunk, mondtam, hogy most azt képzelje el, hogy mi lehet a LEGROSSZABB, AMI TÖRTÉNIK a versenyen. Felsül, nem sikerül elolvasni, kinevetik, utolsó lesz, a tanító nénije szomorú lesz és persze én is.
3. Megkérdeztem, hogy szerinte mit kell ahhoz tennünk, hogy az első verzió valósuljon meg???? Mire ő: -Sokat kell gyakorolni a szöveget!!!!! Annyiszor el kell olvasni, hogy szinte már kívülről menjen. Nagyon büszke voltam rá, hogy ezt ő így magától összerakta, megértette, sőt… meg is csinálta, és végül az első verzió valósult meg, első lett és még külön megdicsérték, hogy mennyire ügyes volt.
Ez a pozitív tapasztalat abban is segített, hogy máskor könnyebben merjen új dologba belefogni. Persze még sok-sok pozitív megerősítés kell ahhoz, hogy az a bizonyos komfortzóna arrébb és arrébb tolódjon, de a módszer megvan!!!!
Ezt a módszert bármikor, bármilyen célunk megvalósításakor lehet használni. Ha látjuk magunkat ahogyan elérjük a célt, ugyanakkor felkészülünk lélekben arra is, hogy esetleg nem érjük el a célunkat, de mindeközben azt is felmérjük, hogy mit kell tennünk ahhoz, hogy elkerüljük a kudarcot, máris nyert ügyünk van.
Ebben a blogban leírom a tapasztalataimat, a vívódásaimat, ÖRÖMEIMET a kudarcaimat, az életem minden területén.
Nem teszek úgy, mintha minden mindig gömbölyű lenne, ha nem lennének nehézségek, sírós napok, késztetések a feladásra…
Nem hiszek abban, hogy van EGY tuti módszer, EGY tuti recept, amit ha követsz, akkor biztosan vékony, csinos, szexis leszel. Boldog lesz az életed, eléred a céljaidat, megvalósítod az álmaidat. Sok-sok módszer létezik, és valójában bármelyiket is próbálod ki, mind-mind hozzá tesz az életedhez.
Én magam kísérletező vagyok. Azt a módszert követem, hogy mindent egy bizonyos szintig „átengedek”, kipróbálok magamon. Attól függően, hogy mennyire tudunk “összebarátkozni”, vagy véglegesen beépítem az életembe, vagy elhagyom. Így volt ez a vega és a nyers életmóddal, a szcientológiával, vállalkozósdival. Mindegyikből szereztem egy csomó tudást, tapasztalatot. Mindegyikre hálával gondolok. Tudom, hogy több lettem általuk.
Nekem a merev, dogmatikus, csak egy irányba menő dolgok, nem jönnek be. Talán úgy tudom ezt a legjobban láttatni Neked, hogy olyan ez számomra, mint egy nagy fa. Van egy jó erős törzse, amiből kiindul egy ág, majd abból egy másik, és abból is egy következő. Amikor ezeken végig mentem, akkor visszatérek a törzshöz, és elindulok egy másik fő ágon. Minden úttal több leszek, többet tudok, tapasztalok.
„Mi az elpocsékolt idő? Ha tudom, de nem teszem!” Dr. Csernus Imre
Ha kíváncsi vagy a folytatásra, olvass tovább…
