Egy újabb “szépség”…..
Ássatok Árkokat.
Emberek a világ minden tájáról, bárhol is vagytok, tudom, nem könnyű most nektek.
Öreg ember vagyok már. Régóta élek.
Optimizmussal a szívemben.
Az elkeseredett fiatalokhoz fordulok most. Higgyetek nekem…
Olvastam egyszer egy sámánról, már magam sem emlékszem hol, az Ószövetségben vagy Carlos Castaneda egyik művében.
Nagy szárazság volt. Sok jószág pusztult el, emberek haltak meg.
A sámán így szólt az emberekhez: “Csináljatok árkokat. Ássatok árkokat… az eső miatt.”
“De hát nincs is eső.”
“Ássatok árkokat. És jön az eső.”
A hitetlenek azt mondják: „Ostobaság!”
Rendben… mindenki abban hisz, amiben akar.
Ezt nevezzük racionális gondolkodásnak.
Nem hiszem azonban, hogy a racionális gondolkodás működik ma.
Nekünk irracionális gondolkodásra van szükségünk. A tudatalatti irracionális erőire.
Amikor kisfiú voltam, arról álmodoztam, hogy valamikor azzá válok, aki most vagyok.
Egyfajta képzelet, vízió volt ez.
Magam sem tudom…
Nem fűztem hozzá túl nagy reményeket, mégis valóra vált.
Most már hiszek abban, hogy képesek vagyunk besűríteni az időt.
Képesek vagyunk magunkhoz vonzani az időt.
A jövőről való álmodozás: majd jövőre megcsinálom.
Mindez nem létezik.
Nincs olyan, hogy „másnap” vagy „máskor”.
Mindez csak egy lehetőség.
Képesek vagyunk átcsatornázni az időt a jelenbe.
Most.
Ebben a pillanatban.
Egyenesen a napfonatunkba. A lelkünkbe.
Ássatok árkokat.
Bármit is akartok csinálni, tegyétek meg.
Higgyetek ebben. Higgyetek.
Játsszátok el, hogy hisztek. Tegyetek úgy, mintha hinnétek.
Ez az az erő, az az abszolút erő, amitől a képzelet valóra válik.
Higgyetek nekem, a vén bolondnak.
Ha működött az én életemben, működni fog a tiétekben is.
Sose adjátok fel.
Higgyetek. Higgyetek. Higgyetek.
Legyetek agnosztikusok, vagy ateisták, ennek semmi jelentősége sincs.
Higgyetek. Higgyetek. Higgyetek.
Úgy, ahogy én hiszek.

