"A megbocsátás a legnagyobb ajándék, különösen, ha önmagunkkal szemben is gyakorolni tudjuk. Egy kedvelt hasonlat szerint haragot tartani azért, mert más talán megbántott, olyan, mintha mérget innánk, és várnánk, hogy a másik haljon meg tőle. Nem működik. Megmérgezi az embert. Megmérgezi a kapcsolatait. Megmérgezi a világnézetét. Fogva tart egy börtönben, ahol nálunk a kulcs, de mégsem szabadítjuk ki magunkat." James R. Doty
Megbántani valakit meglehet egy pillanat alatt, viszont a feldolgozása már közel sem olyan egyszerű. Viszont egy örök érvényű gondolat szerintem, hogy BOCSÁSSUNK MEG MAGUNKNAK UGYANÚGY, MINT ANNAK AKI A SÉRELMET OKOZTA.
Miközben kutakodtam, hogy minél többet megtudjak a MEGBOCSÁTÁS FOLYAMATÁRÓL, egy nagyon jó kis videóra leltem.
Ez ugyan nem a megbocsátásról, sokkal inkább a megsértődésről és arra tett kísérletről szól, amit a másik fél tesz, hogy kiengesztelje, a sértődött felet, nagyon érdekesnek találtam, sőt azt is mondhatom, hogy átéreztem….
A megbocsátás egy folyamat.
Talán csak a kis apró bosszúságoknál működik az, hogy ha a másik fél bocsánatot kér, akkor szinte azonnal azt tudjuk mondani: -Semmi baj!
Nincs azzal semmi gond, ha nem történik meg bennünk azonnal a megbocsátás, nem tudnak az érzéseink egy csapásra megváltozni. Hosszú folyamat lehet, kell hozzá kitartás, sok erő, sok kommunikáció.
Olyankor amikor azt érezzük, hogy nem tudunk megbocsátani, azt is érdemes szem előtt tartani, hogy nem csak minket bántottak meg, hanem mi is bántottunk meg másokat életünk során. Emlékezzünk rá, hogy mi mennyire rosszul éreztük magunkat és mennyire szerettük volna visszacsinálni. Mi is kaptunk esélyt, hogy rendbe hozzuk azt a tettünket, igaz? Akkor talán most megérdemli az is, aki minket bántott meg.
Milyen szinteken megy át a MEGBOCSÁTÁS FOLYAMATA?
1. szint: valaki megbánt, nem tudjuk elfelejteni és ekkor elkezdődik a megbocsátás DRÁMÁJA,
2. szint: nem tudunk felejteni, nem tudunk a másik félnek jót akarni, sőt…azt kívánjuk, úgy szenvedjen mint mi,
3. szint: itt jön be a VARÁZSSZEMÜVEG (amiről az előző bejegyzésben írtam), amivel másként látjuk azt, aki megbántott, sebeink begyógyulnak, a fájdalom elmúlik,
4. szint: megbékülés, visszafogadjuk az életünkbe azt, aki megbántott, innentől TISZTA LAPPAL indulhat a kapcsolat,
Természetesen a megbocsátás végső szintje függ a másiktól, hiszen van, hogy nem kér a megbocsátásból.
Kíváncsi lettem vajon a szótár szerint mit jelent a MEGBOCSÁTÁS: (a wiki szótár szerint a következőket:)
megbocsát (ige)
1. Büntetést elenged; elkövetett vétségért vagy hibáért járó megtorlásról lemond; sérelem viszonzásától eltekint.
Az erős ember megbocsájtja társa bűnét. Megbocsátok ennek a szegény gyereknek, mert csak ügyetlenségből törte be az ablakot!
2. Haragját megszünteti; véget vet a saját ellenséges indulatának. Hajlandó semmisnek tekinteni az elszenvedett kellemetlenségeit.
Nagyon hálás voltam, hogy a főnök megbocsátotta a tiszteletlenségemet. A feleség idővel megbocsát a férjének.
3. Nem hibáztat miatta; egy elkövetett hibát, mulasztást nem vesz komolyan.
Egy anya bármit megbocsát a lányának. Bocsáss meg, hogy el nem jöhettem.
Eredet [megbocsát < meg- (igekötő) + bocsát]
Ha felidézünk magunkba egy olyan alkalmat amikor sérelem ért bennünket, mit éreztünk, mire gondoltunk…(tisztelet a kivételnek) szerintem sokunk fejében a bosszú, az elsők között szerepelt azok között ami elsőként beugrott. Pl: ha megcsalt-naná, hogy vissza csalom, ha megbántott-naná, hogy még cifrábbat mondok, és ekkor elindul egy csiki-csuki. Aminek egyre nagyobb düh, harag, gyűlölet lesz a vége. Ez az állapot minél hosszabb ideig tart, annál több kárt okoz a lelkünkben és a testünkben.
Ma már teljesen elfogadott, hogy a lelki bajaink betegítik meg a testünket. A harag, a gyűlölködés, olyan szinten csökkenti az immunrendszerünk működést, hogy a legkisebb fertőzés, baci is azonnal legyőzi a testünket.
Ilyenkor a stressz szintünk az egekben, ami tudjuk, hogy jó néhány betegség kiváltója, mint pl: a szív és érrendszeri betegségek, magas vérnyomás…. Aki csak gyűjtögeti-gyűjtögeti a sérelmeit, egyre negatívabban néz a világra, egyre több olyan embert lát maga körül aki rossz, egyre jobban elhatalmasodik benne a depresszió.
Számtalan cikkben, írásban, kisebb vagy nagyobb lélegzetvételű “oktató, segítő” anyagban azt olvastam, hogy: AHHOZ, HOGY MEGTUDJAK BOCSÁTANI, ELŐSZÖR IS EL KELL ENGEDNI A MÚLT FÁJDALMAIT. Na persze!!! Mintha az olyan egyszerű lenne. Vagy csak nekem nem az???
Mit is jelent az elengedés?
-az a cselekvés, amikor megengedik valakinek vagy valaminek, hogy szabadon elmenjen; szabadon engedés,
-azt jelenti, hogy nem irányítasz, elengeded az irányítást,
-Az elengedés az nem szakítás, nem azt jelenti, hogy megpróbálsz elfelejteni valamit,
Sokkal inkább azt jelenti, hogy elengeded az a sérelmet, azt a belső késztetést, hogy újra és újra és újra lejátszd azt a bizonyos szituációt, amiben mindig te vagy a szegény én, akit megbántottak, megcsaltak, tönkre tettek, megsértettek……így valahogy?
Tegyük fel a kérdést. Meg lehet változtatni, ki lehet törölni az életünkből azt a szituációt? El lehet felejteni? Nem, nem, nem…..Akkor mit lehet tenni?
Feltehetjük a kérdést, hogy mit tanulhatunk meg abból a bizonyos szituációból? Hogyan válhat az a hasznunkra? Van egy mondás, hogy: MINDEN ROSSZBAN VAN VALAMI JÓ! Na erre szokták mondani, hogy nagyot mondtál…….Viszont ha azt elfogadjuk, hogy azért születtünk erre a világra, hogy TANULJUNK, és itt nem fizikára, kémiára gondolok, sokkal inkább a TÜRELEMRE, ELFOGADÁSRA, ELENGEDÉSRE, SZERETETRE,……..és talán arra is, hogy BOCSÁSS MEG……akkor nézzük meg, ebből a szemszögből ezt a szituációt.
Ha akkora a haragunk, hogy úgy döntünk, itt nincs más megoldás, mint a szakítás, akkor is tegyük fel az előző kérdéseket, akkor is “tegyük” rendbe ezt a dolgot magunkba. Nem azt mondom, hogy el kell felejteni a másik félnek, aki hűtlen volt, aki elárult, aki bántott, nem!!!! De megbocsátani azt mondom ÉRDEMES, hiszen ha valóban életfeladatunk a MEGBOCSÁTÁS, esetleg ELFOGADÁS, akkor az UNIVERZUM úgy működik, mint egy rossz kresz vizsga, addig ismételteti velünk újra meg újra, meg újra, amíg MEG NEM TANULJUK AZT, AMIT MEG KELL BELŐLE TANULNUNK.
Az embertől mindent el lehet venni, csak egyet nem: az emberi szabadságnak azt az utolsó maradékát, hogy az adott körülményekhez így vagy úgy viszonyuljon.
Egy biztos, változni, változtatni kell! A hozzáállásunkon, a gondolkodásunkon, esetleg azon, hogy elvárhatjuk-e azt a dolgot, amit elvárunk a másiktól…..
Mit csinálok most? Működik? Közelebb visz a céljaimhoz? Miféle érzést, vagy meggyőződést cipelek magammal?
Ha tetszett, kérlek, “oszd meg”. Ami számodra egy kattintás, az számomra a jövő egy fontos pillanata lehet.