év
ÉletLeckék-LeckékazÉletről,  Leckék,  NŐ a nőben

Új Év! Új élet? Vagy a régi ÚJraTervezése?

Ma van pontosan egy hete, hogy elkezdődött egy ÚJ év, egy ÚJ évtized!

 HELLÓ 2020!!!

 

 Ez az év minden tekintetben különlegesnek lesz mondható, így különlegesnek is tervezem. (a különlegességéről majd később) 

A tervezésről jut eszembe. Január 1, 0-óra 1 perctől, folyamatosan kapom a hírleveleket, üzeneteket, emaileket, szinte már a csapból is az folyik, hogy: Új Év, Új Lehetőségek, Új Célok, Új Fogadalmak, Új Tervek……..

Mit hogyan, és hogyan NE! tegyünk ezzel kapcsolatban. Hazudnék ha azt mondanám, hogy egytől-egyig mindegyiket elolvastam…..Viszont egy dolog feltűnt miközben olvasgattam. Mégpedig az, hogy ebben a témakörben íródott cikkeket, hírleveleket, bejegyzéseket, kommenteket, 4 csoportba lehetne osztani, szelektálni. (még olvasás közben sem tudom levetkőzni a rendszerető, osztályozó, mindentkielemező énem, hiábaezvagyokén)

1-s csoport: Vannak azok a bejegyzésírók (az egyszerűség kedvéért így nevezek mindenkit aki valamilyen formában írt a fent nevezett témában) akik nyíltan, teljes mellszélességgel kiállnak annak fontossága, mellett, hogy igenis kellenek a fogadalmak, a célok, a tervek, tervezetek, sőt még tippeket is adnak a megvalósításukhoz.

2-s csoport: Akik abszolút hülyeségnek titulálják a fogadalmakat, az új célok leírását, mivel úgysem tartjuk be, úgyis megfeledkezünk róla, akkor meg minek, csak felesleges időpocsékolás, hangoztatják. Bőven elég szerintük az alapvető, már 2019-ben felvállalt teendőket csinálni. Hiszen így is alig van időnk bármire is, akkor meg???? Hova vállaljunk még be új terveket, célokat???

3-s csoport: Azok, akik lelkük mélyén, az eszükkel, tudják, hogy igenis van létjogosultsága a tervezésnek, az Új céloknak, de most olyan TRENDI, azt mondani, hogy: mekkora hülyeség ez a Célkitűzés dolog…..!!!!!! Így inkább nem tűznek ki célokat, majd eltelik néhány hónap, amikor rájönnek, hogy talán mégsem ez a jó út…

4-s csoport: Azokból áll akik, igenis írnak terveket, fogadalmakat, célokat, majd azt hangoztatják, hogy ennek nincs sok értelme. Talán azért, mert Ők maguk sem hisznek benne, hogy képesek lesznek kitartatni, végigcsinálni, úrrá lenni a mélypontokon, ismét felállni és teljes erőbedobással a célon dolgozni.

Őszintén szólva, amikor sok-sok évvel ezelőtt Én magam is elkezdtem leírni a következő évre a terveimet, elképzeléseimet, leginkább azért csináltam, mert az olyan “MENŐ” dolog volt akkoriban. Nem is igen tudtam, hogyan kell, mint is kell ezt csinálni, hogy jó is legyen, esélye legyen a megvalósulásának, csak úgy ami eszembe jutott azt mind leírtam. Majd jó mélyre eltettem a fiókomba, és rá se néztem, egészen az év utolsó napjáig. 

Fura módon, ennek ellenére egy csomó minden megvalósult belőle. Ekkor kezdtem kicsit jobban belemélyedni, hogy hogyan is kell ezt JÓL CSINÁLNI. 

Ahogyan én csinálom!!!

 

  Először is összegzem az évet, amit már végig csináltam!!!

Fogok 2 db A4-es lapot, az egyikre felírom: Amit elértem, megvalósítottam, mindent ami csak boldoggá tett…(és persze az eszembe is jut). Olyan jó “végignézni”, hogy valójában milyen sok apró öröm ért nap mint nap, hónapról-hónapra. 

a másikra pedig: az év kudarca, nehézségei, meg nem oldott feladatai, terhei…… (nem a legkönnyebb feladat)

Ha ezzel megvagyok, akkor mint a mesék végén, én is írok egy konklúziót, hogy számomra mi volt az év tanulsága…

Ezzel nagyjából sikerül is az egész évemen átrágni magam….

A múlt évben még egy ÉVTERVEZŐT is letöltöttem, kitöltöttem. Amiben feladat volt, hogy nevezzem meg miért vagyok a leghálásabb, milyen címet adnék az elmúlt évemnek, mit gondolok a legnagyobb sikeremnek, ezt miért sikerült elérnem, mi az amiben a legtöbbet változtam, és min kellene változnom…

Persze ez nem egy 10 perc alatt megoldható feladat. Erre rá kell hangolódni, időt adni magunknak, akár több napot is.

Ez nekem, a nagy karácsonyi punnyogásos idő hasznos tevékenysége, már évek óta.

Amikor ezzel már megvagyok, jöhet a következő év megtervezése!!!!

Hiszem, hogy csak “tiszta” alapokra, legalább magunkba, magunknak egy őszinte számvetéssel tudunk csak ÚJ ÉVET, ÚJ ÉLETET KEZDENI!

   Ahhoz, hogy egyáltalán elinduljunk, hogy milyen célokat, fogadalmakat szeretnénk kitűzni magunknak, talán a legfontosabb, hogy azzal tisztába legyünk, hogy mi legyen a végtermék, mitől lesz az életünk IGAZÁN JÓ, IGAZÁN BOLDOG, IGAZÁN SIKERES, EGÉSZSÉGES, MITŐL LESZ AZ ÉLETÜNK TELJES, MILYEN LESZEK ÉN MAGAM EBBEN AZ ÉLETBEN… Sok esetben már ez is komoly feladat, hogy megfogalmazzuk, hogy pontosan mit is szeretnénk. Vagy mi az, amit a LEGJOBBAN szeretnénk.

MI A VÁGYAM, a VALÓDI VÁGYAM!!!! Nem az amit elvár a társadalom, a szomszéd, a férjem, az anyám, a gyerekeim, hanem AMI ÉN MAGAM VAGYOK, AZ ÉN VÁGYAM!!!! Nekem, aki hajlamos vagyok a mártírságra, a minden és mindenki fontosabb nálam érzésre, nem kis feladat. 

Ha nincs meg, hogy valójában mi az, amivel elégedett lennél, ha nem tudod pontosan megfogalmazni, hogy mi okozza számodra a legnagyobb BOLDOGSÁGOT, ha nem tudod, hogy merre tartson az életed, akkor azt nem is tudod célokra lebontani, nem tudsz hozzá tervet készíteni, nem tudsz lelkesen dolgozni a megvalósításon, nem tudsz hatékony lenni. Aminek persze az lesz az eredménye, hogy milyen marhaság is EZ A CÉLKITŰZÉS DOLOG. 

Amikor ideérünk, hogy megfogalmazzuk, hogy pontosan mi is lenne az, ami jó lenne, ha lenne, na ilyenkor kúszik be a buksinkba a “kisördög”, hogy Á AZ ÉN CÉLOM, AZ ÉN ELKÉPZELÉSEM, HOGY MIKOR ÉS MITŐL LENNÉK BOLDOG MEGVALÓSÍTHATATLAN, AHHOZ IGAZI CSODÁRA LENNE SZÜKSÉG. Még el sem képzeltük pontosan, és máris lemondtunk róla, hiszen “csodák nincsenek”, vagy ha vannak is, az tuti nem velem történik meg……(ugye ismerős????)

Akkor most jöhet a CSODAKÉRDÉS.

Hallottál már róla? Önfejlesztés témakörben találkozhattál már vele.

Insoo Kim Berg a CSODAKÉRDÉS édesanyja. Egyszer megkérdezte egyik ügyfelét, hogy „milyenek lennének a dolgok, ha a probléma megszűnne?” Az ügyfél azt válaszolta, hogy „Ó, ehhez csodára lenne szükség!” Mire Inso így folytatta:

„tegyük fel, hogy a csoda megtörtént…”

A feladat, hogy minél részletesebben írjuk le a jövő egy adott pillanatát, azt a pillanatot, amikor már a “csoda” megtörtént. Minél több részletet eltudunk képzelni az adott dologgal kapcsolatban, annál reálisabb lesz számunkra (az elménk számára) ez a jövőbeli történés.  Hol vagyunk, mit csinálunk, milyenek vagyunk, ki van ott velünk, hogyan nézünk ki, hogyan reagálnak a körülöttünk lévők…..

Ha jól csináljuk, a végére el is hiszünk, hogy a csoda megvalósítható!!!!!

Már csak egy fontos dolog van mielőtt a céljainkhoz tartozó lépéseket megfogalmaznánk, az pedig nem más, mint, hogy felelősséget vállaljunk magunkért, a céljainkért. 

Miért is van erre szükség??? Nagyon egyszerű!!! Azért, hogy ne másokat hibáztassunk, ne másokon kérjük számon, hogy miért nem sikerül a céljainkon dolgozni, hanem tudjuk, hogy magunkért, csak mi magunk vagyunk felelősek

Mi magunk hozzuk a döntéseket vagy a nem döntéseket, mi magunk engedjük meg, hogy a körülményeink uralják az életünket. 

Időnként még rajta kapom magam, ha valami nem sikerül, ha valami nem úgy alakul ahogyan szerettem volna, hogy keresek egy felelőst, aki persze nem én vagyok, hátha akkor könnyebb elviselni a kudarcot, és valakire rálehet testálni, hogy miért is kerültem olyan helyzetbe, amilyenbe….. 

A leginkább a párom ilyenkor a felelős, ki más is lenne????. Aki ilyenkor viccesen azt mondja:” Persze drága, elviszem én a balhét”. Ez olyan kis pofonszerű, hogy ÉBRESZTŐŐŐŐŐŐ, KI IS A FELELŐS????

Én vagyok a felelős azért, mert van rajtam plusz 10kg, hisz senki nem tömte belém a csokit, vagy a szilvás párnát…..

Én vagyok felelős a boldogtalanságomért, hisz én hagytam, hogy a kapcsolatunk ellaposodjon….

Én vagyok a felelős azért, hogy házi “cseléd” lettem, hisz én nem osztottam ki a munkát, én nem kértem a családom segítségét az otthoni feladatok felosztásában…

Én vagyok a felelős azért, hogy a vállalkozásom nem úgy alakult ahogyan azt szerettem volna, hiszen én nem terveztem meg jól, én nem képeztem magam elég jó vezetővé….

És még sorolhatnám……

Én azt gondolom, hogy azzal, hogy célokat tűzünk ki, hogy felelősséget vállalunk értük és persze magunkért, sokkal több, mint lépések sorozata, amin ha végighaladunk akkor minden úgy lesz, ahogyan lennie kell.

Ez egyben egy hatalmas belső munka is. Hiszen közben megismerjük magunkat, az érzéseinket, a fájdalmainkat, a tudattalan reakcióinkat. Egy olyan oldalunkat amit eddig nem ismertünk, elnyomtunk, vagy csak nem vettük számításba.

Dolgoznunk kell az érzelmeinken, a kitartásunkon, a motiváltságunk fenntartásán, a hozzáállásunk megváltoztatásán (mit miért nem lehetből, a mit hogyan lehetne…) 

Hm. ki gondolta volna, hogy ekkora meló, háttérmunka kell ahhoz, hogy célokat tűzzünk ki. 

A jól megtervezett élet termékeny – folyamatosan kreatív, produktív, változik, fejlődik, és mindig magában hordozza a meglepetések lehetőségét.

Bill Burnett & Dave Evans

20190821 145902 0000

Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehet.

86 / 100 SEO Score

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük