Bélyegkép
Országhatáron kívül

Amit minden képpen látni kell Madeirán.

Canico

Madeira szigetén van egy hely, ahol úgy érezheted mintha Rio de Janeiróban repített volna a képzeleted. 

Na de kezdjük az elejéről. Megérkezésünk után taxival mentünk a szállodába, majd miután becsekkoltunk azonnal el is indultunk felfedezni a helyet. 

Caniço egy mintegy 1200 lakosú kisváros Madeira szigetének Santa Cruz járásában. Nyugat felé jóformán egybeépült Funchallal és São Gonçalóval, délnyugat felé teljesen összeolvad Garajauval.

A szállodától pár száz méterre lélegzetelállító kép fogadott bennünket. Nem győztük nagyra nyitni a szemünket és forgatni a fejünket, hogy minél több mindent betudjunk szkennelni a szemünkkel és eltudjuk raktározni magunkba. Az Babós képen is jól látszik, hogy a vízszintestől jócskán eltér az úttest felszíne.

Miradouro Cristo Rei do Garajau

Krisztus király szobor (Cristo-Rei) Jézust ábrázoló műalkotás a portugáliai Garajau településen, Madeira szigetén, amely Caniço és Funchal között helyezkedik el.

Az 1927-ben épült szobrot 1927október 30-án avatták fel. A Krisztus-szobor Georges Serraz (1883–1964) alkotása, megépítését Aires de Ornelas ügyvéd és felesége finanszírozta. A dombról, amelyen áll, kötélvasút vezet le a tengerpartra.

Igen, ez a magasztos műemlék szobra úgy néz ki, mint a Megváltó Krisztus Rio de Janeiróban, de lehet, hogy nem tudod, hogy Madeira Krisztus-szobra valójában régebbi. 14 méter magas. 

Praia de Garajau

A szobortól klassz kacskaringós úton lesétálhatunk a partra, mivel Canico 200 méterrel van a tenger szintje felett,  vagy igénybe vehetjük a libegőt is. 

A part Caniconál

Canico hagymatermesztő város, az utóbbi 30 évben indult el a fejlődése, aminek köszönhetően szinte minden ház olyan, mintha új lenne, vagy valóban új. hagyma2

Annyira kedvesek az emberek, hogy miközben sétáltunk csak úgy megszólítottak bennünket, hogy honnan jöttünk, hol lakunk, meddig maradunk. Az egyik ház amit megcsodáltunk, a tulajdonos azonnal hozott egy szórólapot is, hogy ha máskor jönni szeretnénk, akkor csak szóljunk, ő kiszokta adni a házát. Már csak a kilátás miatt amiről videó van fenn, azért érdemes meglátogatni az oldalt. Itt.

Mi ennyi időt szántunk a helyre ahol megszálltunk, de van még néhány látnivaló a városban és környékén, itt tudhatsz meg róla többet.

 

Funchal

Másnap miután átvettük a kis bérelt autónkat a Renault Cliót, ami meglepően szép állapotban volt, már indultunk is felfedezni a fővárost: Funchalt. 

Az útikönyvben amit vittem magammal, azt olvastam, hogy Funchal a flangálók paradicsoma. Valóban az! Igazi kis gyöngyszem, csodálatos tengerparti főváros. Az össz madeirai lakosnak több mint a fele itt él a “színházban”, ahogyan ők hívják a hatalmas tengeröblüket. Valóban olyan, mintha a házak lennének az erkélysorok, amik törnek egyre fel a hegyoldalon. Funchal

Funcha 2l

A Funchal név, a portugál funcho szóból ered, mely édesköményt jelent. 

Borzasztóan nehéz parkolóhelyet találni, simán ki lehetett volna tenni a megtelt táblát a város bejáratához. Végül sikerült egy parkolóházat találni, ahová már a lejutás is izgalmas volt. Nem csak, hogy meredek a lejáró, de olyan szűk, hogy nagyon kell figyelni, pedig nem egy nagy autóval jöttünk. A kezemet nem szívesen tettem volna ki, mert a fal lehet lehorzsolja….. Ismét bizonyosságot nyert, hogy az madeirai autóbérlés csak gyakorlott vezetőknek és azok hangtalan, nyugodt feleségeiknek való. Én nem egy ízban hangos hhhhííí-getést hallattam, egy-egy számomra életveszélyesnek ítélt helyzetben. Amit a férjem nem igazán méltányolt. Behajtáskor nem papirost kaptunk, hanem egy zsetont, és az bedobva az automatába megmondja mennyit kell fizetni, hogy kitudjunk jönni a parkolóból. Izgalmasan indult a főváros meghódítása. 

Végigsétáltunk az Avenida do Mar-on, ami az óceán partján lévő sétány és persze megnéztük a kikötőt is. A parton felfedeztük Kolombus felfedező hajójának hű másolatát, amit 7 helyi hajóépítő mester keltett életre Camara de Loboson, egy holland ember megbízásából, aki élete álmát valósította meg. 1 év alatt készült el, 22 méter hosszú. Naponta 2x lehet vele kihajózni és rövid “sétát” tenni.kikötő Kalózhajó

Az óváros a kis keskeny utcáival rendkívül hangulatos, hívogató. Nem szabad kihagyni a gótikus elemekkel díszített Sé Katedrálist sem. A külseje egyszerű, viszont a belső rész annál szebb. Sé Katedrális.2jpg Sé Katedrális Katedrális melletti sétáló utca

Mercado dos Lavradores

Sosem gondoltam volna, hogy egyszer elmegyek a világ másik felére azért, hogy ott elmenjek egy piacra…Pedig így volt! Megkértem a családot, hogy a funchali “munkások piacára” mindenképpen menjünk el. Nagy élmény, a rengeteg féle gyümölcs, zöldség, magvak, virágok…….Igazi kis varázslat ami ott van. Kedves kis tornyos belső udvarral, portugál kék csempékkel. A finomabbnál, finomabb dolgokat, mind meg is lehet kóstolni. A mellette lévő halpiac már kissé rémisztőbb, a halárusok akik véres kötényeikben darabolják a halat, polipot, rákot…..itt nem időztem sokáig. 

Zona Velha

Ez a piac melletti városrész, ahol olyan látnivaló van, amit szintén kár lenne kihagyni. 2010-ben indult egy kezdeményezés “Projecto artE de pORtas abErtas”, melynek lényege, hogy a régi városrész kopott ajtajainak művészivé tétele. Ami annyit tett, hogy a helyi, illetve vendég művészek utcai kiállítást csináltak a házak ajtajaiból. A street art ezen egyedi formája mostanra szerves részévé vált a szűk sikátoros városképnek. Nagyon hangulatos kis éttermek is csalogatják egy-egy finom falatra az itt nézelődőket.

Monte

Funchal felett emelkedik Monte, ami felvonóval is megközelíthető, kb. 15 perc az út felfelé. A felvonó a házak felett megy el, szinte meglehet “lesni” az ott lakók életét egy pillanatra. Monte egy apró település.

 Itt található Nossa Senhora do Monte kegytemplom, aminek építése egy legendához fűződik. Állítólag  a 16. században egy Monte feletti falucskában a Szűzanya megjelent egy pásztorlánykának. Természetesen senki nem hitt neki, mígnem a helyszínen találtak egy Madonna-szobrot. E fölé emeltek egy kis kápolnát, majd a 18. században a jelenleg is látható templomot. Bejáratát díszítő kék azuléjókon túl egy többnyelvű tábla hirdeti, hogy itt nyugszik Ausztria utolsó császára és e minőségében az utolsó magyar király, IV. Károly. Mindössze 2 év uralkodás után (1916-1918), 1921-ben sikertelenül próbált visszatérni a magyar trónra. Egy monte-i villába vonult vissza, ahol 1922-ben meghalt. A kis kápolna, ahol a koporsó fekszik számtalan magyar szalaggal és koszorúval van tele, érdekes emlékeként egy trónfosztott Habsburgnak. 

Tobogánozás

Miután jót nézelődtünk a kis Monte városkában, lejöhetünk gyalog, vagy beülhetünk egy kosárba és kipróbálhatjuk a tobogánozást. Szerintem nem szabad kihagyni, óriási attrakció!

Mi is az a Tobogán?

A tobogánozás az, amikor egy vesszőből font, kosár jellegű szánkóba ülnek a vállalkozó szellemű turisták és lecsúsznak a hegyről a városba oly módon, hogy egy-egy szánkót két szalmakalapos helyi fickó (carreiros) lengeti, irányítja, tolja a jó csúszósra lecsiszolódott, tekergős utcákon. Izgalmas élmény, teljesen biztonságos és nagyon mulatságos, mivel a kosárirányító fiúk végig mókáznak az izgalommal teli utasokkal.

Régen a tobogánozás persze nem a helyiek öncélú szórakozása volt, hanem mindenféle árut szállítottak ezekben a kosarakban – megkönnyítve a hegyről a városba való lejutást a meredek utcákon. Szóval egyszer érdemes kipróbálni, mert tényleg nagyon jópofa. Indulásnál nagy sor van, de elég olajozottan megy a beültetés, viszonylag hamar sorra lehet kerülni. A félősebbek autóbusszal vagy akár gyalog is lejuthatnak a városközpontba.

Pico do Serrado, Curral das Freiras,

tközben4Azért is szeretek bérelt autóval kirándulni, mert így ha meglátunk egy helyet, ahonnan jó lenne néhány klassz képet készíteni, akkor csak fék, és már lehet is fotózkodni.tközben2

Mialatt aznapi első úticélunkhoz értünk jó néhány alkalommal megálltunk, vagy menet közben próbáltam néhány klassz látványosságot lencsevégre kapni. Persze a fotók sosem adják vissza azt az élményt, amit az ember lánya személyesen él át, de itthon visszanézve újra előjön mindaz, amiben ott részünk volt. Szóval én szeretek kattogtatni. Talán nem tökéletes a minőség…..de azért arra talán megfelelő, hogy felkeltsem vele az érdeklődésed.

tközben

A Funchaltól 25 percre északra található Eira do Serrado Madeira egyik legszebb helye, ahonnan lélegzetelállító kilátás nyílik a környező hegyekre és a Szurdok-völgy falujára. A hegyről leereszkedve Curral das Freiras (apácák-völgye, vagy eredeti fordításban az apácák istállója) található, egy magányos kis faluban, amely a sziget szívében található. Azért hívják így ezt a helyet, mert sokáig a Funchalban található Szent Klára (Santa Clara) kolostorban lakó klarissza rendi apácák tulajdona volt; ők legeltették állataikat a sziklakatlanban. Olyankor, amikor kalózok támadták meg a szigetet (így 1566-ban, Funchal két hetes megszállásakor), az apácák többször maguk is ide menekültek. A völgykatlant az tette ideális menedékhellyé, hogy kocsiút egyáltalán nem vezetett oda, csak egy nehezen járható, magashegyi gyalogösvény. tközben3 1

Kilátó3

Kilátóhoz könnyen felsétálhatunk a parkolóból. Az 1095 m magasságban található kilátóból, panorámás kilátás nyílik a Curral das Freiras plébániatemplomra

Kilátó

Curral das Freiras egy mindentől elzárt 200 lakosú falu, körben 1700 méter magas hegyek. Itt megebédeltünk és egy szép templomba is bementünk.

Camara de Lobos

Câmara de Lobos a hozzá tartozó településekkel együtt több mint 35 ezer lakosú város Madeira szigetén, a hasonnevű járás székhelye. A város feletti domboldal a világhírű madeira likőrbor alapanyagául szolgáló szőlők legfontosabb termőterülete. A város Funchaltól mintegy kilenc kilométerrel nyugatra épült egy kis öböl köré. Csaknem egybeépült Funchallal, aminek São Martinho és Santo António városrészeitől csak a Ribeira dos Seccoridos patak torkolata választja el. Itt egy pici lehetőségünk volt arra, hogy részesei legyünk az itt élők fő szórakozásának, a kártyázásnak. Csak lopva, de készítettem rólunk néhány képet.

Ponta de Sol

Egy nagyon helyes kis hely az Óceán partján. A rövid, de annál látványosabb óceánparttal rendelkező település hangulatos éttermeket, bárokat és látványos naplementét kínál, melyet a parti sétány padjain üldögélve szemlélhetünk. A látvány egészen magával ragadó. 

Machico

Mielőtt meghódítanánk a Szent Lőrinc-félszigetet, mindenképpen tegyünk egy sétát Machicoban. 

Az élettől pezsgő Machico állítólag az a hely volt, ahol az első ember Madeira szigetére lépett.

Van egy érdekes legenda, miszerint az első lakosok története a 14. századig, III. Edward udvarába nyúlik vissza. Egy alacsonyabb származású skót fiatalember – Robert Machim, mások szerint MacKeane – beleszeretett Dorset grófjának Anna nevű lányába. A szülők természetesen lányukat az udvarban akarták férjhez adni, így a fiú barátaival elszöktette a lányt az esküvő elől. Franciaországba tartottak, de egy vihar eltérítette őket és egy zöld sziget öblében, a mai Machico helyén találták magukat.

Boldogság helyett azonban tragikusan ért véget a történet. A szülei után bánkódó lány hamarosan meghalt, és őt követte szerelme is. A többiek eltemették őket, és a sírjukon feliratot hagytak, hogy aki megtalálja a keresztet, templomot építsen feléje. Ezután elhajóztak a szigetről. Csakhogy mór kalózok fogságába kerültek, ahol elmesélték kalandjaikat egy raboskodó portugál tengerésznek. Sok-sok évvel később ez a tengerész vitte a legendát Portugáliába, és állítólag ez alapján indult felfedezőútra Zarco, aki az öbölben rálelve a sírra, felépítette ez első kápolnát a szigeten. Igaz, vagy sem, a Capela dos Milagres (Csodák kápolnája) az első kápolna helyén áll, ahol 1419. július 2-án elmondta az első misét egy ferences barát.

 

Egy fiatal viktoriánus utazó 1837-es naplóbejegyzése szerint „Machico a legrégebbi és legszerencsétlenebb település egész Madeirán”. Úgy tűnik, ő nem volt elragadtatva a látványtól, pedig történelmi szempontból talán ez a legérdekesebb város a szigeten.

Ponta de Sao Lourenco

Ha egy élményt kellene kiemelnem a Madeirán tett látogatásaim közül, akkor mindenképpen Szent Lőrinc-félszigetet emelném ki. Valami elképesztő volt a látvány amiben részem volt, és soha életemben nem féltem még ennyire. Azt pontosan tudtam amikor neki indultam a 8 km hosszú sziget megcsodálásának, hogy tériszonyos vagyok, de ha van kapaszkodóm, akkor nincs különösebb bajom. Viszont itt volt egy csomó olyan szakasz, amikor semmiféle kapaszkodó sincs. Egyik oldalon szikla, a másikon szakadék. Vagy ami még rosszabb, hogy megy középen egy ösvény szerű, vagy még az sem, és mindkét oldalon a nagy semmi……Sok helyen volt sodronykötél kapaszkodó, amire nekem szinte rágörcsölt a kezem, úgy szorítottam. Majd ezt felváltotta a mindenféle kapaszkodásra alkalmas dolog nélküli szakasz, ahol még a tetejében szemből is jöttek, aki már visszafelé tartottak. Egy pillanat alatt megjelent a fejemben egy kép, hogy valaki szemből megcsúszik és akkor irány a szakadék, nem csak neki, de nekem is. Egy olyan ponton ahol csak a megkövesedett láva volt, az is meglehetősen meredek formában, na itt úrrá lett rajtam a pánik. Annyira megijedtem, hogy mozdulni sem bírtam, csak sírva kiabáltam a családomnak, hogy segítsenek. A család csak rám nézett és sietve jöttek értem vissza. Hozzáteszem, hogy voltak olyanok akik hátukon a gyermekükkel úgy tették meg ugyanezt az utat, mintha a korzón sétálnának. Tehát nem akarom elvenni senki kedvét a hely meghódításától, illetve bármikor vissza lehet fordulni, csak egy élmény volt ez is amit most megosztottam veled kedves olvasóm. Ja és nem adtam fel, végig mentem…..visszafelé már sokkal könnyebb volt.

Machicon túli, keleti irányba hosszan elnyúló földdarabot a madeirai tengerpartra oly jellemző vulkáni hegyek kopott csúcsai jellemzik. Kétségkívül, a természet itt nagyot alkotott a sziklák és a tenger fantasztikus ötvözetével.

Madeira egyik legszebb helye ez a vidék. A lenyűgözően szép, 8 kilométer hosszan az óceánba nyúló földnyelvet egy csodálatos kirándulás keretében fedezhetjük fel.

A meredek falak vad szögben szakadnak a tengerbe, a szélükre kimerészkedni, főleg erős széllökések idején nem ajánlott.

A félsziget elkeskenyedő részén apró öblöket találunk: a békésen hullámzó víz erős kontrasztja a túloldalon a parti sziklákon robajló hatalmas hullámoknak.

Lehetetlennek tűnik, hogy egykor sűrű erdő borította a félszigetet, amelyről legkorábban irtották ki a fákat, majd a kecskék bevégezték a munkát. A félsziget geológiailag is érdekes, vulkáni lávakiömléses felszínét az utolsó jégkorszak legdélibb nyúlványa szabdalta, hátrahagyva több endemikus növényfajt is. Nyáron kopár, de télen-tavasszal a smaragdzöld százféle árnyalatában ragyognak a lankák, völgyek, meredek hegyoldalak, és sárga, fehér, lilás virágszőnyeg borítja őket.

Mindezekkel együtt lenyűgöző látvány a türkizkék tengerből kiemelkedő okkersárga, rozsdabarna, szürke és fekete színű sziklafalak kavalkádja. A képek nem érzékeltetik kellően a mélységet a túra során, amely felett járva alattunk százméteres mélységekben tombol az óceán. 

Most, amikor a fotókat válogattam, nem tűnt olyan rémisztőnek, ott viszont kiérdemelte a :Malacka a HŐS nevet……

Santana

Ez az a hely amiről ha az ember egyszer lát egy fotót, képeslapot, akkor tuti, hogy megjegyzi, hogy ez Madeira. santana2

santana3

Santanát leginkább nádtetős, kunyhóra emlékeztető, háromszög metszetű, tarkára festett faházairól (“Casas de colmo”) ismerhetjük. Az építési mód szegény földműves családokra volt jellemző. Közel 100 maradt meg belőlük, és 1-2 családon kívül már nem lakik bennük senki. Mindegyik műemlék, és jellegében egyfajta skanzennek tekinthetjük őket. A kis parasztházak deszkából készültek, kétszintes, egyszerű építmények. 

Sao Vicente

São Vicente egy kellemes falu a sziget északi részén, Santanatól Sao Jorge felé. Madeira egyik legszebb völgyében. A „Grutas de São Vicente” São Vicente-barlangok a Madeira egyik legszebb lávacsatornája. Körülbelül 400 000 évvel ezelőtt történt kitörés eredményeként először fedezték fel őket 1885-ben. Vezetett túrákon vehetünk részt a barlangokon keresztül és megismerhetjük azok kialakulását. Ha előtte bejártuk a hegyvidéket, sok érdekes összefüggésre fog ráébreszteni a három dimenziós filmvetítés és a bejárható kiállítási helységek. A barlangban tó is található, amelyhez természetesen kívánság-teljesítő monda is kapcsolódik. Madeira nem csak a felszínen gyönyörű: ha ide utazunk, mindenképpen nézzük meg ezt a látványosságot is! 

A barlangok általában mészkőhegységekre jellemzőek, mint a csodálatos Baradla-barlang vagy Szlovénia világhíres látványossága a Postojnai-cseppkőbarlang. A szigetet alakító izzó láva furcsa formákban szilárdult meg, ezeket az üregeket 700 méter hosszan járhatjuk be.

A tenger mellett fekvő völgyben érdemes felkeresni az 1694-ben épült kis szimbolikus kápolnát, amely éppen azon a helyen épült, ahol azt mondják, hogy Saint Vicente megjelent. Egy másik érdekes kápolna a Pico da Cova-ban található, 14 méter magas kápolnával és 1942-ben épített órával. São Vicente városa gyorsan népszerűvé válik a szörfösök számára a kavicsos strandnak köszönhetően, kiváló körülmények között, ahol sok szörfös érkezik Európa-szerte. lovagolni a hullámokon.

Seixal

Úton Porto Moniz felé megálltunk egy nagyon helyes kis városban. 

Seixal egy mintegy 800 lakosú falu Madeira északi partján, Porto Moniz járásban, São Vicentétől mintegy 7,5 km-re nyugatra, a Ribeira do Seixal torkolatánál kialakult, erősen tagolt partvonalú félszigeten. Egyes településrészei a patak mentén felkapaszkodva mélyen benyúlnak a hegyek közé.

Seixal nevét először egy 1553-ban kelt okmány említi. Akkoriban a falunak mindössze 50 lakosa volt; zömmel halászok, illetve állattenyésztők. Az iratból megtudhatjuk, hogy a lakosok kápolnát emeltek szent Antalnak, (São Antão) , a barmok védőszentjének.

A lakosság növekedése miatt a kápolnát a 18. század közepén templommá bővítették; a szokás szerint a halászok zsákmányuk felével járultak hozzá az építkezés költségeihez.

Porto Moniz

Porto Moniz egy mintegy 2500 lakosú kisváros Madeira északi partján; az északi part legnyugatibb települése, az azonos nevű járás székhelye.

1533-ban érkezett ide Algarvéból a városka névadója, Francisco Moniz, akit a király az itteni területek kormányzójává nevezett ki, és azonmód el is kezdte a hely benépesítését.

A 19. századig bálnavadász- és kereskedelmi (átrakó) kikötő volt, amit a São Baptista erőd védett a kalózok támadásaitól. A mezőgazdaság jelentősége a város életében alárendelt volt, és máig sem túl jelentős: eleinte valamicske szőlőt termesztettek errefelé, manapság Porto Moniz Madeira legjelentősebb krumplitermesztő körzete. 

A városka leghíresebb látnivalói a tengerparti lávamedencék. Ezeket nagyrészt a hullámverés mosta ki a bazaltból, majd részben felújították őket: egy részük fizetős, más részük szabadstrandként használható. A medencéket dagály idején a felcsapó hullámok töltik fel vízzel. A település központja fölé magasodó kilátótoronyból nevezetes panoráma nyílik.

Túrák-1

Jardim da Serra / Câmara de Lobos

Largo da Boca da Corrida – Jardim da Serra – 9325-128 Câmara de Lobos

Az első túránk Camara de Lobos felett Jardim da Serratól indult. 

Valami fantasztikus kilátásban volt részünk. A fotók magukért beszélnek, nagyon nincs is mit mondani róla. Aki kimondottan a csendes, turistáktól mentes helyet keresi, akkor itt megtalálja. Azalatt a néhány óra alatt, amíg itt sétáltunk összesen 2 párral találkoztunk. Egy alföldi, városi embernek ezek a mélységek és magasságok szinte szédítően hatnak. 

 

Miradouro Garganta Funda

Miután Porto Monizban kinézelődtük magunkat tovább indultunk a parton, és egyszer csak megláttunk egy táblát, ami arra hívta fel a figyelmünket, hogy a közelben egy olyan hely van, amit érdemes megnézni. Valóban…..nem terveztük….igazi kis ékszerdobozra találtunk. 

Levadák

Mit is nevezünk Levada-nak?

Madeirát 2200 km hosszú kiépített csatornarendszer hálózza be. Ezek gyűjtik össze a hegyekből a vizet és vezetik el a termőföldekre, szőlőkbe, a sziget szárazabb részeire. A levadák kb. 30 cm széles, 50 cm mély, sok helyen már kibetonozott csatornák, mellettük pedig szintén kb. 30 cs széles gyalogösvények, melyek pazar túraútvonalak. 

Az egyik legnépszerűbb levada túra a “25 fontes”, azaz 25 forrás nevet kapta. 

Ez a nevezetesség a Paul de Serra fensíktól nem messze található. Kiindulási pont a Rabacal parkolója. Innen nagyjából fél órán keresztül aszfaltozott úton haladunk. Majd az út elágazik, nekünk Levada do Risco úton kell haladnunk és nemsokára el is érjük a 25 forráshoz vivő elágazást. Ha itt nem a 25 forrás felé indulunk el, akkor egy kilátóteraszhoz fogunk jutni. Ha a 25 forrást választjuk, akkor kölépcsőkön, éles útkanyarulatokon majd még egy lépcsősoron jutunk el végül az utunk végét jelentő vízeséséhez. 

Egy vizet kedvelő gyereknek ezek a levada túrák maga a menyország. Nem hiányoztak a kütyük, a nyomkodnivalók, nem volt unatkozás, ellenben lassú haladás az igen. Mivel a “folyamszabályozás” ahogyan mi neveztük Babó játékát, ahogyan a faágakat, leveleket úsztatta a csatornarendszerben, nem volt épp egy gyors móka. 

A túra során az út néhol annyira keskeny, hogy élével is alig fértünk el, hát ha még szemből is jöttek. Igazán izgalmas volt. Már említettem, hogy “kissé” (a létra második fokán), tériszonyos vagyok, így igyekeztem mindig csak az előttem lévő, következő lépésre figyelni. 

Visszafelé jövet leereszkedett a köd….horror volt a javából. Viszont a jutalom sem maradt el a végén. Van ott egy kávézó, sütiző, ami maga a mennyország, a neve: Rabacal Nature Spot Cafe 

 

Összefoglaló

Így a nyaralás végére mindannyian elfáradtunk, pedig igyekeztünk nem küldetés szerűen végig csinálni ezt a 2 hetet, és minden nap kipipálni egy küldetési pontot, hogy “NA EZ IS MEGVAN!”, felkiáltással. Hagytunk időt magunknak a csodák befogadására, megélésére, megemésztésére. Mégis úrrá lett rajtunk a fáradtság, hiszen 2 hete, minden napra volt valami program, valami új, valami szépséges. Mit is mondhatnék búcsúzóul? Talán annyit, hogy KÖSZÖNÖM, HOGY MEGISMERHETTEM A VILÁGNAK EZ A PICINY SZEGLETÉT!

Része lehettem ezeknek a gyönyörűségeknek, és csodáknak.

Ha azt kérdeznéd, hogy mi volt a legjobb, azt válaszolnám, hogy a sok séta a természetben, a sok együtt töltött idő, és az, hogy ezt Babóval közösen élhettük meg.

Mi volt a legszebb? Nem egy helyet választanék, inkább összességében a hatalmas hegyek, Funchal “színpadi” elhelyezkedése, az óceán fodrozódása.

Mi volt a legnehezebb? Legyőzni a félelmemet a mélységektől, az aggódásomat, a pánikomat, hogy leszédülök a hegyről.

Szeretnék-e itt élni? Néhány hónapot még biztosan eltudnék tölteni, hogy jobban megismerjem a helyieket, hogy még többet láthassak az itteni csodákból. 

Remélem tetszett ez a kis összefoglaló. Sajnos jó néhány fotóm megsemmisült, így van olyan rész, ami kissé hiányos, de remélem azért sok szép dolgot sikerült átadnom.

Még egy fontos dolog! A fotók mind általam készültek, az információk a innen, innen, és Madeira útikönyvből származnak, na meg persze saját élményekből.

Kalandra fel!

Ha tetszett, kérlek, “oszd meg”. Ami számodra egy kattintás, az számomra a jövő egy fontos pillanata lehet.

 

85 / 100 SEO Score

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük