vagyok
Életrendezgetés-Lélekrendezgetés

ÉN VAGYOK….-1

"Én vagyok a lány, aki annak akar látszani, ami
Nem kell púder, bárhogyan is fáj, nem fogom eljátszani (vigyázz!)
A nőt, akit tőlem vársz és, ha gáz, amit látsz, már kezdhetsz elbúcsúzni,
Mert én vagyok a lány, aki annak akar látszani, ami, velem nem fogsz játszani…"

Hiszem, hogy nem véletlenül kerültél most ide és olvasod ezeket a sorokat. 

Ha forgatókönyv író lennék, azt mondanám, hogy épp csücsülsz egy válság kellős közepén, és fogalmad sincs, hogy hogyan tovább.

A másik verzió szerint, nagyjából tudod, hogy hogyan tovább, de olyan jó lenne, ha valaki megmondaná, hogy jól döntesz-e ha úgy döntesz…. Én sem tudom, nincs varázsgömböm, varázspálcám, hogy mindent olyanra varázsoljak amilyenre igény van. Volt, van, és biztosan lesz még az én életemben is “válság”, amiből tanultam, tanulok, és a tapasztalataimat tudom “csak” tovább adni.

Egy harmadik verzió, ami a legjobb, hogy nincs válság, sokkal inkább egy belső igény, a fejlődésre, az útkeresésre.

Bármelyikről is legyen szó, örülök, hogy rám találtál. 

„Egyetlenegy probléma sem oldható meg azon a tudatossági szinten, amelyen az keletkezett.” Albert Einstein 

Én abban hiszek, hogy az egyik legfontosabb feladatunk, hogy megismerjük önmagunkat, a működésünket, hogy hogyan reagálunk különböző helyzetekben. Milyen módszereink, eszközeink vannak és ezeket mennyire tudjuk tudatosan használni. 

“Felismerem az automatizmusaimat. Mindaddig amíg a tudattalant nem hozod tudatos szintre, addig a tudattalanod, az automatizmusaid fognak irányítani, és te SORSnak fogod hívni!!!!!” Orvos-Tóth Noémi

A problémáinkat mi magunk teremtjük, és a válaszok is bennünk vannak. 

Miért mondom én ezt, mert én úgy gondolom, tapasztalom, hogy az elménknek szüksége van “játékra”, ha nincs neki, akkor gyárt magának. Csak figyeld meg, hogy leginkább akkor jönnek a bajok, a problémák, amikor nincsenek célok az életedben, nincsenek igazi kihívások, nincs az elmédnek mivel foglalkozni. (A napi rutin feladatokat nem számítom ide, amiket már robotpilóta üzemmódban csinálsz) Mondhatnám azt is, hogy “unatkozik az elméd”, nincs játéka, na akkor kreál magának. A kis “piszok” nem könnyíti meg az életünket, mert nem valami habos-babos dolgot kreál, á…dehogy….

Sokakkal beszélgettem, akik mind azt mondták, hogy: “nem értik miért most jött a crah az életükbe, hisz minden olyan jó volt, rendben volt, nyugis volt”. Talán túl nyugis is?

Na akkor gyorsan kreál valami “jó kis válságot”, problémát, zűrzavart, a mi kis elménk…

Ha fejlesztjük az önismeretünket, ha hajlandóak vagyunk vállalni a felelősséget, ha merünk szembenézni magunkkal, akkor jó úton járunk, egy szebb, kiegyensúlyozottabb, boldogabb élet felé.0f5f195afaa5bfa683979eb82cd7cd00

Azzal, hogy megismerjük magunkat, úgy igazán, nem azt az oldalunkat amit mások felé mutatunk, hanem a valódit, az igazit, amit még sokszor magunk előtt is titkolunk. Ha merünk leásni a dolgok legmélyére, akkor mintegy lehetőséget adunk magunknak arra, hogy ne úgy cselekedjünk mint egy mókus a mókuskerékben, és újra, meg újra ugyanazokat a hibákat, sémákat játsszuk el, hanem ráébredjünk a miértekre, hogyanokra. (de erről majd még később)

Ismerd meg önmagadat, és tudni fogod a sorsodat. Mert a sorsod te vagy. Nem külső erők uralkodnak rajtad, az istenek benned vannak, és jellemed, személyiséged alakítja, formálja jövődet. Változtass magadon, és változni fog a sorsod is! Fogadd el magad, és el tudod majd fogadni sorsodat is!

Gnóthi szeauton

Én már a kicsi fiamnak is (11 éves) azt tanítom, hogy nincs okozat, ok nélkül. Nem az okozattal kell foglalkozni elsőként, előbb az okot kell feltárni, hogy miért is történt, ami történt. Itt olvashatsz arról, hogy hogyan is beszélgettem erről Babóval. 

Mi volt az Ő szerepe az egészben. Hogyan járult ő hozzá ahhoz, hogy ez történt. Nem hibáztatom, nem felelősségre vonom, sokkal inkább gondolkodásra, “nyomozásra” biztatom. Hiszen ha rájön, hogy hogyan volt ő az okozója annak ami vele történt, akkor a következő alkalommal talán még igen, de ha akkor is megbeszéljük, és végigmegyünk ezen a folyamaton, akkor talán soha többé nem fog megismétlődni ilyen az életében, mert eszébe fog jutni, hogy mit is mondott Anya? Mit is kell tegyek, hogy ne okozat, hanem okozója legyek az életemnek. Talán hiú ábránd??? Én hiszem, hogy nem!!! 

Talán nem hiszitek, hogy egy 11 éves gyerek erre képes, pedig igen. Természetesen nem egyik pillanatról a másikra. 

Van már egy 23 éves nagy fiam is, akinél még nem alkalmaztam ezt, neki még kiselőadást tartottam, osztottam az észt…… Kb. a 10. percben veszítettem el a figyelmét és érdeklődését. Szóval van ellen példa. Kipróbáltam ezt is, nem sok sikerrel, de tanultam belőle, és a kicsinél már új, más dolgot igyekeztem alkalmazni. 

Sokszor elhangzik, hogy a gyerekeink tanítanak bennünket. Bólogatunk is erre erősen. De mire is tanítanak????

Engem arra, hogy ne a berögzült sémák szerint neveljem őket, hogy lássam meg a lehetőséget általuk a tanulásban. Hogy ne hibásnak gondoljam magam azért, mert ők egy-egy helyzetben, így, vagy úgy döntöttek, hanem keressem meg a szerepemet, az ő szerepüket és tanítsam meg nekik, hogyan tudnak okozók lenni az életük eseményei felett. 

Félre értés ne essék, nem vagyok egy SZUPER ANYU!!!! Nem a magam fényezése a cél. Én is elveszítem néha a türelmem, sőt ahogyan Babó mondja: “-Ne húzd ki anyánál a gyufát, mert leordítja a fejed”. Persze ez csak ritkán fordul elő, de én sem vagyok szent és én sem tudok mindent, de igyekszem. 20200408 132713 0000 resized 20200408 012730781

Kineziológusként is, és anyaként is azt tanultam meg, hogy egy jól feltett kérdés, többet ér 100 elmondott mondatnál. A válaszok pedig nem jók, és nem rosszak, hanem a te hangosan kimondott, vagy leírt gondolataid. Úgy válaszolj a kérdésekre, ahogyan a gyerekek teszik, csak őszintén. Nem értékelve, nem szépítve, nem kiszínezve, nem hárítva és nem hibáztatva. 

A te életed a te felelősséged!!!

Most megírhatod életed könyvét. 

Amiben az első fejezet: Én vagyok.
 

(Csak egy ötlet, amit javasolnék. Valóban lehet belőle akár emlékkönyvet is készíteni, rajzzal, képekkel, színekkel….már ha van hozzá kedved. ) 

Talán rengetegnek gondoljátok ezt a 80 kérdést amit összeállítottam. Viszont nem kell “egyszuszra” megválaszolni. Sőt!!!! Én inkább azt javaslom, hogy egy-egy rész után, vagy akár 1 olyan kérdés után ami felzaklatott tarts kis szünetet. 

Ha feljön egy érzés, egy gondolat, egy emlék, amit jó újra élni vagy jó elsiratni, akkor tedd meg. Ne rohanj tovább.

 Könyved első fejezetét írod, a kérdésekre adott válaszok alapján. 

Teremts magadnak 1-2 nyugodt órát, amit csak magadra tudsz fordítani. Helyezkedj el kényelmesen. És…..akkor fogjunk is hozzá. 

1. Hány éves vagy most? Mikor születtél?

2. Ismered az asztrológiai jegyedet? Valóban illenek rád azok a jellemvonások amit ír? 

3. Hol születtél? Néhány mondatban foglald össze, hogy milyennek láttad azt a város, falut? Jó volt ott gyereknek lenni? 

4. Meddig éltél ott? Mikor, miért jöttél el?

5. Volt, van beceneved? Mi alapján kaptad? Szereted? 

6. Mesélj el egy muris dolgot a gyerekkorodból amire szívesen emlékszel.

7. Ha egy szóval kellene összefoglalni milyen volt gyereknek lenni, mi lenne ez a szó?

8. Van olyan titkod a gyerekkorodból amit még soha senkinek sem meséltél el? Miért nem? Elmeséled? 

9. Ha újra élhetnéd a gyerekkorodat, most másként csinálnál valamit? Mit? Miért?

10. Ha arra gondolsz Karácsony, mi jut eszedbe először? 

11. Van olyan gyerekkori Karácsonyi hagyomány amire szívesen visszaemlékszel? És van olyan amit még most, felnőttként is tartasz?

12. Emlékszel még ki volt a legjobb barátod gyerekként? Tartod még vele a kapcsolatot? Ha rá gondolsz, mi az első dolog ami beugrik vele kapcsolatban. 

13. Mit szerettél a legjobban játszani gyerekkén?

14. Volt kedvenc meséd? Mi? Miért?

15. Van olyan gyerekkori nyaralós emléked, amit sosem fogsz elfelejteni? Mi az?

16. Van kedvenc színed? Melyik? Mi jut eszedbe erről a színről ha rá gondolsz.

17. Melyik színt nem szereted? Miért?

18. Ha színként kellene magad látni, melyik szín lennél? Miért?

19. Mi volt a gyerekkorod kedvenc étele? Mi most, a kedvenc ételed?

20. Szereted az édességet vagy inkább a sós dolgokat? 

21. Milyen érzés fog el ha azt a szót hallod: Háziállat?

22. Volt gyerekkorodban háziállatod, ami a tiéd volt? 

23. Most van háziállatod?

24. Kutyás vagy macskás vagy inkább? Miért?

25. Ha nem emberként, hanem bármi másként élhetnéd az életed, akkor mi lennél, miért?

26. Szereted a sportot? Nézni vagy csinálni?

27. Van bakancslistás helyed, ahol még nem voltál, de mindenképp el szeretnél jutni?

28. Van olyan ország, város ahol már jártál és szívesen visszamennél? Miért?

29. Ha bárhol élhetnél a Földön, hol szeretnél? Miért?

30. Mozi vagy színház?

31. Ha bárkivel találkozhatnál és beszélgethetnél, akár olyannal is aki már nem él, kivel szeretnél találkozni?

32. Mit kérdeznél tőle?

33. Mi szerettél volna lenni gyerekként?

34. Az lettél?

35. Te választottad a középiskoládat 14 évesen?

36. Hogyan jellemeznéd életednek azt a 4 évét, amit a középiskolában töltöttél?

37. Ma is azt a sulit választanád?

38. Ha egy gondolatot üzenhetnél a 14 éves önmagadnak, mi lenne az?

39. Mit gondolsz arról, hogy: Szerencse?

40. Te szerencsés vagy? Mikor lennél az?

41. Melyik volt a kedvenc évszakod gyerekként, miért?

42. Most melyik évszakot szereted, miért?

43. Szeretnél olyan helyen élni, ahol nincsenek évszakok, miért?

44. Ha filmet forgatnának az életedről, milyen film lenne? Mi lenne a címe?

45. Milyen zenét szeretsz hallgatni? Milyet ha szomorú vagy? Milyet ha dolgozol? 

46. Gyerekkorodban a nagyszüleid része voltak az életednek?

47. Ha egy történetet mesélhetnél el velük kapcsolatban, mi lenne az?

48. Szereted magad? Miért igen, vagy miért nem?

49. Ha belenézel a tükörbe, mi tetszik magadon a legjobban? 

50. Ha bármit megváltoztathatnál magadon, mi lenne az, és miért?

51. Ha egy szóval kellene jellemezni az elmúlt 5-10 éved, mi lenne ez a szó?

52. Ha a következő 5-10 évednek kellene egy jellemző szót adnod, akkor mi lenne ez a szó? 

53. Ahol most élsz, szereted? Mi benne a jó vagy rossz?

54. Ha lehetőséged lenne rá, elköltöznél máshová? Hová?

55. Ha egy szóban kellene összefoglalni, hogy milyenek most az életkörülményeid, akkor mi lenne ez a szó?

56. Mire lenne szükséged a pénzen kívül, hogy jobbak legyenek a körülményeid?

57. Mit szeretsz a legjobban otthon csinálni? 

58. Ha az otthonodra gondolsz, mi az az első szó, ami eszedbe jut?

59. Ha visszamehetnél az időben, mikor és hol szeretnél élni? Melyik évszázadban, melyik földrészen? Milyen lenne ott az életed?

60. Melyik a legjobb belső tulajdonságod? Miért?

61. Melyik az a tulajdonságod, amit jó lenne kitörölni?

62. Vannak visszatérő álmaid? Miről szólnak?

63. Vannak fóbiáid? Köthető valamilyen eseményhez?

64. Vannak kényszeres dolgok az életedben? Vajon miért? Zavarnak vagy elfogadtad? 

65. Az élet sz…….fejezd be a mondatot. Miért gondolod így?

66. Erdő vagy város? Miért?

67. Mi jut eszedbe arról, hogy: Halogatás?

68. Lustaság vagy kényelem? Melyik mit jelent számodra?

69. Mi jut eszedbe arról, hogy: Kifogás?

70. Házasság vagy együttélés?

71. Női szerepek, férfi szerepek, mi jut erről eszedbe, mi a véleményed?

72. Bagoly vagy kakas vagy? Bagoly éjszakai, a kakas korán kelő.

73. Passzív vagy aktív vagy? Melyik napszakban milyen?

74. Szendvicsek, gyorsétterem vagy házi koszt? Miért?

75. Barátok vagy egyedül lét? Miért?

76. Van olyan barátod akivel jó lenne kibékülni? Miért nem teszed?

77. Milyen érzéssel tölt el a fentebbi 76 kérdés? 

78. Van olyan dolog, amit nem kérdeztem meg, pedig fontos lett volna?

79. Mire jöttél rá, vagy mit tanított neked ez a kérdéssorozat?

80. Hogy vagy most? Hogy nem vagy?

Önmagunk megismeréséhez nagyon fontos, hogy felidézzük a gyerekkorunkat, hogy a jelenlegi tudásunkkal tekintsünk vissza. 

Amit én megtanultam a kineziológiai oldásaim során, hogy HIGGYEK ABBA, HOGY MINDENKI AKI KÖRÜLVETT, AKI MEGHATÁROZÓ VOLT A GYERMEKKOROMBAN, AZ AZ AKKORI TUDÁSA LEGJAVÁT ADTA. Nem azért tette ezt vagy azt, mert nekem rosszat akart, engem bántani akart, hanem mert ő annyit tudott, arra volt képes, abban hitt, hogy úgy lesz a legjobb nekem. 

Nem volt könnyű ezt megemészteni, elfogadni, e szerint látni a velem történteket. De!!!!! Amióta anyuka vagyok, és két gyereket, két különböző módon neveltem, nevelek, már tudom, hogy míg az egyiknél abban hittem amit és ahogyan vele csináltam, addig a másiknál már a szöges ellentétét alkalmaztam. Mert közben egy csomó dologra rájöttem, felismertem, megismertem. 

  1dbe93e295cc3bcaa5ce28c589953e57

Ki ne gondolt volna már arra az élete során, hogy KI VAGYOK ÉN? Anya, feleség, valakinek a lánya, míg valaki másnak a testvére, barátja, lelki társa……..és még sorolhatnám.

Kí vagyok valójában? Hogyan érzek, viselkedem, reagálok bizonyos szituációkban? 

Ezekre a kérdésekre csak akkor tudok válaszolni, ha megfigyelem magam. Erre mondtam én, hogy sokat vagyok a fejemben. Figyelem, elemzem, kiértékelem a velem és a körülöttem lévő történéseket.

Mindig jön egy úgy dolog, egy új szituáció, egy új reakció. Amik az önmegismerésem folyamatában, bekerül a kirakósom megfelelő helyére. Ebből a kirakósból nagyjából már a kétharmad rész megvan, hiszen már azt hiszem javában a B oldalt játszom. 

Semmi sem stagnál az életben. Pont ezért az is elmondható, hogy folyamatosan alakulunk, bővülnek az ismereteink, új célokat tűzünk ki, új hatások érnek, vagyis változunk, változunk, változunk. 

Ezzel a “kis kérdésgyűjteménnyel” újra megismerheted magad, mintha külső szemlélőként tekintenél az eddigi életedre. Levonhatod a konzekvenciát, és akár ÚJ ÉLETET IS KEZDHETSZ!

550967 4033488191929 1239939527 n

Kérlek „oszd” meg, ha tetszett az írásom. Neked „csak” egy kattintás, ami nekem a jövőm szempontjából egy új kezdet lehet.

90 / 100 SEO Score

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük